Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-03-26 / 24. szám
ban lassan folyt, részint a’ császártól titkon megnyert és férjét szüntelen békességre késztető Beatrix királyné mesterkedéseiért, részint mivel a’ Törökök is Mátyásnak sok bajt okoztak, kik alsó Magyarországot több versen háborgatták, névszerént 1481-b. midőn a' temesi bánságba beütöttek, honnan azonban Kinizsi őket viszszaverte, valamint az 1482-b. hasonlót próbáló szendrői basát is keményen megverte. Mátyás azonban meggyőződvén, hogy a császárral állandó békességre nem léphet: 1485 végén a’ Törökökkel öt évi fegyverszünést kötött, és minden erejét Ausztria ellen forditá. Minekutánra Bécset több holnapig ostromlá, aztán. 1-sején 1485. magát feladta. A’főváros megvétele után,—hol az egyetem professorait a’ sz. István templomában kegyesen fogadván, védelméről biztositá,—Ausztria, ’s III. Fridrik több örökös tartománnyainak is birtokába jutott. Az esztendő végén Mátyás Budára viszsza ment, 's a’ következő 1486 elején ott nevezetes országgyűlést tartott, melynek végzéseit ki is nyomtatták. Czélszerű rendszabások tétettek a törvény és igazság kiszolgáltatására, ’s a’ jobbágyok szabad költözködési joga újabban megerősittetett. Mátyásnak törvényes örökössé nem lévén, házaságon kívül születt, de királyi módon nevelt fiának Jánosnak akarta hagyni koronáját, miben munkálódott is, de czélját nem érte. Az 1488-d. esztendőben Mátyás Erdélyben Brassó várossá lakosait különös kiváltsággal ajándékozá meg. Hogy a’ kereskedés folytatására, ’s békés foglalatosságokra inkább érkezzenek, azon egy eseten kívül, ha benn az országban vagy Moldovában, s Havasalföldön kellene hadakozni, minden katonai szolgálattól fel menté, valamint ugyan azon városra nézve még 1471-b. ilyen kedvezést mutatott, midőn Pongrátz és Csupor vajdákhoz intézett levelében megtiltotta a’ polgároktól pótló katonaságot kívánni, mivel azok a’ Csehek elleni háború költségére nevezetes summát fizettek. — Mátyás 1489 végén Bécsbe viszszament, ’s ott april. 6-k. 1490-b. 47 esztendős korában meghalt, guttaütés, vagy némelyek szerént méreg következéséül, Székes- Fejérvártt temették el nagy pompával.—• (Folytatása következik.) Ittég valami a’ szentimrei ütközetről. * A’ honi történetek közlése mindég érdekkel ható olvasmány, akár hírlapokban legyen az, akár egyes történeti könyvekben. A’ Múlt és Jelen számos olvasói jártasok a’ honi történetekben, elöltek tehát nem újság annak melléklapjában közlött rövid ugyan , de velős közleménnyé Erdély históriájának; mindazáltal részvétlen, és közönyös **) olvasónak kell annak lenni, ki azt figyelmére nem méltatja. Nyilatkozatom nem elkötelező tömjénezés, de az iromány becsének őszintes méltánylása lévén, valamint én azt érdeméhez mérve becsülni tudom, úgy szerkesztő is, ha véleményem históriai értekezésébe ütközve, ott bármi csekély hibát kijelölni bátor, szíveskedjék nem csak megengedni, sőt észrevételemet lapjába fel is venni. A’ Hon és Külföld melléklap 15-k számában az 58-k. lapon, a’ sz. imrei ütközet lévén leírva, Lépes György püspökről mondatik, hogy a’ Gáld vizénél öletett meg; holott a hős férjfiú nem ott, hanem a’ Fejérvár és Borbánd köztt folyó Ompoly vizénél esett el. Ezen adatok szerént: i-ször Azon kő kereszt mely a' Fejérvárról Borbándra vivő út mellett látszik, az írt föpásztor emlékét örökíti, bizonyítva ezen szavak által: ,,Georgius Lépes—in conflictu cum Turcia ad villam Sz. Imre a. 1442 graviter vulneratus in fine Civitatis Albensis gloriosam pro Patria mortem , cujus memoriam columna ex lapidibus cum Cruce, versus Borbánd erecta tuetur, 15 a martii 1442 oppetiit etc. ***) 2or Noha Heltai Gáspárt a’ Hunyadi eredete mesés elbeszéllésiért szerkesztő méltán megróvja, de mint azon korhoz közel élt történet író, a’ lett dolgok elbeszéllésében, 's nevezetesen Erdélyre nézve figyelmet érdemel. Kolozsvárit 1575-b. nyomtatott krónikájában ez ütközetet igy írja le:',,Látván Hunyadi János Vajda , és a’ Püspec Gyula Feyervárból a' tüazottál a’ szentimrei ütközetet illető ez újabb észrevételt érdekesnek, és közlésre méltónak hitte; 's béküldőnek azért szives háláját nyilvánítja.— Szerit. *) Béküldetett Károly-Fejérvárról egy tisztelt olvasónktól. Bár szerkesztő e’ melléklap 21-d. számában Igazítás czim alatt püspök Lépes György halála helyére nézve ejtett hibáját helyre hozta, mind **) Közönyös vagy közömbös, indifferens új magyar nyelven. Verba valentusa. — Szerk. ***) L. Schematismus Ven. Cleri Dioecesis Transsilvan. pro anno a. C n. 1840. Béküldő jegyzése.— Szerkesztő a’ püspök halála napjára nézve hivatkozik Katona Istvánra—Hist. Crit. Tom. XIII pag. 216— ki a’ Károly - fejérvári templomban következő epitaphiumot olvasá és irta le. ..Georgii corpus et ossa, praesulis Transylvani Lépes cognominati -------Turearum gladio — Zent Imreh — statur — in campo — — — truncatur die bis nono Martii anno domini millesimo CCCCXL secundo.“ Tehát nem 15-d. de 18-d. martziusban történt a’ sz. imrei ütközet. Szerk.