Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-11-19 / 93. szám

A LATIT­A S SZERKESZTI ' ■ . SZIIiAGrXfi FEBEIC^, professor. ------»..a ELSŐ ESZTENDŐ. £■» . Alàsodiki Félév. Kolozsvár. Pénteken November 19-k. 1841. 03-dik szám* Tartalom: II. Jámbor óhajtások. Canada.I­ II. Jámbor óhajtások. A’ Nemzeti Társalkodó 18-io-beli folyamat­­ja 2-d. félévének 5-d. számában egy nevezetes értekezés jelent­ meg e­ czím alatt ,,Előhangok“ mely, tartalmára ’s czélzatára nézve teljes fi­gyelmet érdemel. Miután annak bevezetésében az iró érinti, hogy a’ szomszéd tartományokban a’ műipar­i kereskedés az újabb időkben mint elöhaladott, megjegyzi, hogy az 1834-ki s 1857-ki országgyű­léseknek nagyobbára csak az ősihez ragaszkodás volt az iránnyá, anyagi jóllétünknek pedig az i­­dő lelkéhez alkalmazására egy lépést sem tettek, ’s igy a’ törvényadás mezején a’mesterségekre ’s ke­reskedésre nézve, még csak ott vagyunk, hol év­századok előtt állottunk, így miután azon szomo­rú de helyes észrevételt teszi, miszerint minden szomszédjainktól meszsze maradtunk, s hogy azo­kat­ utolérhessük, kettőzött léptekkel kell siet­nünk, végre hogy minden termékeink mint vi­zeink tőlünk kifolynak, minket viszszahozhatat­­lanul elhagynak más helyen megállapodásért, a­­zon reménnyét nyilvánítja , hogy a’kezdendő or­­szággyűlés maiparunk ’s kereskedésünk gyara­pítására is előlépéseket teend. Ha tehát a’ mondottakat jól megfontoljuk, az emletett két országgyűlés ellen felhozott szemrehányás alaposságát, fájdalom ! nem tagad­hatjuk; ellenben meg kell vallanuk, hogy a­­zoknak czélja nem csupán az ősinek megtartá­sa volt, hanem inkább a’ megavultakat kívánta ismét létrehozni, tehát elöhaladás helyett vis­z­­szahatólag munkálkodott. Mert azon meszsze űzött buzgóságból, hogy semmit se hagyjanak meg, mi nem a’ fennálló törvények szoros ér­telmében hozatott, egyszerre akartak minden változtatásokat ’s javításokat megsemmisíteni, mik a’ nemzet javára s előhaladására számos évek alatt a’ kormány által­­tétettek, a’ nélkül hogy figyelemre vétetett volna, ha váljon azok valóban károsok voltak-e vagy hasznosok? A­­zonban ha meggondoljuk, hogy ily esetben a’ tapasztalás legjobb ’s biztosabb tanitó, és hogy sokkal bajosabb épiteni mint rontani, hinnünk kell, hogy sokkal okosabb előre megvizsgálni, ha váljon a’ félrevetendő nem sokkal jobb s czélszerűbb-e az előbbeni írott törvénynél, mit feleleveníteni akarunk, ’s annál fogva nem len­­ne-e tanácsosabb a’ fennálló, bár ha nem tör­vények szoros értelme szerénti szokást inkább elfogadni, mint az avúlt törvényt megújítani. Éppen oly alapos azon megjegyzés is, hogy a’ két utóbbi országgyűlésen az anyagi jóllét előmozdítására semmi lépést nem tettek, mert ha a’ megvitatott tárgyakat figyelmesen áttekintjük, úgy találjuk, hogy a’ vitatások és kormánynyali heves küzdések, többnyire a’ tör­­vényhozásbani hasztalan kérdések ’s közigazsa­­tás körul forogtak, melyek az ország valódi ja­vára vagy keveset vagy semmit sem tettek. ‘ ’ 93

Next