Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-07 / 1-2. szám
HON ÉS KÜLFÖLD. ALAPITÁ ’S SZERKESZTI SZILÁGITI FELLIEUICX, professor. . . ram* MÁSODIK ESZTENDŐ. fr. Első Félév. Kolozsvár. Pénteken, Januarius 1-je. 1942. 12-k szám. Varfalom: Nehány szó a* budapesti lánczhid ügye körül. Vegyes házassági oklevél. Magyar nyelv. néhány szó a* budapesti lánczhíd ügye körül. *) Mielőtt alkalmam lenne, a’ most épülő budapesti lánczhídnak eredetérül és kifejlési lépcsözetérül bővebben szólni, ’s egy úttal azt is felhozni: milly erkölcsi és anyagi gyümölcsöket várok én e’ munkábul, és e’ nagyobbszerü kezdetet mikép és milly rendben óhajtanám én felfedeztetni, hazánk lépcsönkénti kiképzésére és egykori felvirágoztatására ; mielőtt mondom, mindezekrül bővebben volna szólni alkalmam, legyen szabad addig is néhány sor általa’ tisztelt közönséget némiekrül, mik személyemet közelebbrül illetik, előlegesen tudósítni, nemieket tekintve pedig, a’ tisztelt közönséget egyenesen részvétre felhívni. Miután Isten és néhány meszszebbre látó becsületes hazafiak segedelmével elvégre megszületett a’ budapesti lánczhid építést parancsoló 1852/éki 26-dik törvényczikk, az volt a’ teendők során — nehogy papiroson maradjon a’ nyomtatásban már álló, vagy inkább könyvben már létező híd—„miszerint találkozzék is a'törvény parancsának engedelmeskedő ember.“ Ilyest találni vala tehát most a’ fö munka, mellyben én is—’s előre bocsánatot kérek, hogy ismét autobiographiai adatokkal merek lépni a’ tisztelt közönség szine elé — vettem egy kicsi részt; ’s hogy siker jutalmazza lépésim, mindenek előtt a’ vállalat hasznos voltának megmutatása körül buzgolkodtam leginkább. Mire nézve—minthogy illyesekben a’ tettlegi részvétnek, vagy ha így akarjuk mondani: a’ ténynek nagyobb súlya szokott lenni, mint a’ legszebb szavaknak, vagy ha szabad mondani: phrasisoknak—a’ dologban: részvétemet is ajánlám,» pedig körülményeimhez képest ugyancsak felette tetemes sommával, ’s így jön — volt-e, nem volt-e e’ tettlegi ajánlatomnak némi súlya, nem tudom — hogy elvégre egynél több vállalkozója is kerekedett a’ hídnak, és ez nemcsak megszűnt egyedül papiroson lenni, de mindinkább lép életbe. Felfogásom szerint—’s valóban itt volna ideje már, illyesek iránt tisztába jön; — nemcsak nem bűn, sőt erény : becsületes kereset után,’s emelve a’ haza kincs-és díszét, fáradozás-dijként mérséklettel sajátlag is gyarapodni egyszersmind, mert csak a' közjó rovására gazdagodni: bűn; ’s ekkép egy cseppet sem lett vala— és itt bátor vagyok minden elfogulatlanra hivatkozni—erény és becsület elleni, „ha személyem némileg gyarapul a’ hídi vállalat által“, mert hiszen becsületesen fáradtam az ügy körül ; és mi a’ hidat magát illeti, azt hiszem,tán ( 1 *) E’ cikket a' Jelenkorból gr. Széchenyi István úr felszóllitására adván ki, szükségesnek láttuk megjegyezni, hogy a’ helyesírásra nézve a" tisztelt grófnak mint írónak—a’ miénktől külömböző — modorját is megketten tartani. Szerb.