Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1842-11-08 / 89. szám

HON ÉS KÜLFÖLD. ALAPIT­A­­S SZERKESZTI SZILÁGYI FERENCZ, professor» •«3 MÁSODIK ESZTENDŐ. ev» Második Félév. Kolozsvár. Kedden, november 8-a. 1843. 89-fő szám Tartalomi Gondolatok. — Gondolatok. Nem az írói viszketegség, nem is irányadás vétett tollat kezembe, mert az elsőtől eltarta­nak sok házi gondos foglalatosságaim; azt pe­dig tudom hogy helyes irás, gondoktól, ’s élet terhes viszonnyaival küzdéstől ment­elmet kí­ván , mit családját jó karban tartani kivánó ke­vés családfőnél lelhetni­ fel ; a­ másodikra pedig csak azok számolhatnak, kik országos népsze­rűséggel bírva, századokat átható éles tapin­tattal vannak felruházva (külömben csak pusz­tába enyészett hangokká válnak minden iránya­dók, példák hazánk irányadói) oly merész, hogy magamról e’ kettőt feltegyem nem vagyok, és igy e’ kettőtől nem vezéreltetve gondolataimat még is közre bocsátom és miért? azért mert lá­tom, hogy hazámban nagyon el­harapozott a’ haladás kórsága, é s ennek irá­nyát nem mind olyanok intézik, kiket talán éppen minden te­kintetben illetne, ’s azok kiket a’ sors minden esetre inkább iró pályára hivott nállamnál, hall­gatnak ; pedig ne hidjétek mintha ezt azért ten­nék, hogy talán a’ szaladás eszméinek baráti­­ éppen nem, inkább csak azért: restellik penna­­barcába elegyedni; engem azonban erős hit tart, hogy csak súrlódás, csak ellenkező esz­mék öszvecsapása szülhet valódi igazat, ’s mint­hogy van kinek hazámat, alkotmányomat ’s va­­gyonomat hátra hagyjam, érdekel a’ valódi szent igaznak létre hozása, ’s nem mondhatom , ki há­tul marad tegye­ bé az ajtót, mert azokat is ki­ket hátra hagyándok mint lelkem felett óhajta­nám a’ didergéstől megóvni. Meg lehet lesznek olyanok is, kik e’ soraimat olvasva ha nem mond­ják is de legalább gondolják ,,Ez is a’ nyolcz századoktól hizók sorába tartozik, de éppen a­­zért, mivel oda’’tartozom, a’ leölésre szánt ka­rácsom időt eljönni teljes erőmből gátolni meg nem szűnöm. Haladni kell mert int az idő, ezt mond­ják sokan. Haladjunk! mert ezt kívánja az em­beriség, többekkel mondom én is, de csak úgy haladjunk, hogy az emberiséggel párosult igaz­­ság kívánja, csak úgy haladjunk hogy haladá­sunkkal alkotmányunkat (melynek erős alapo­kon való állását a’ semmiség örvénnyébe sod­rott nyolcz századok bizonyítják) ’s azzal együtt nemzetiségünket is sírba ne döntsük, ’s azokat kik eddig Erdély nemzetét tevék, fel ne áldoz­zuk a’ haladási kórságnak; ne féljünk oly igen az éjszaki colossustól, hogy attoli félelmünk­ben kába gyermekekként, kik a’ sötét házba befektettetvén , hogy a’ sötétben káprárolt rémalakoktól menekülhessenek. .. öszveszom­lott szempillákkal paplan alá bújnak, még nagyobb sötétséget szerezvén,­­s akkor midőn erösitni véljük magunkat, szivünkbe üssük a’ sokély tört, mert az, ki Erdélynek azistokrátziai szellemben alakult magyar nemzetet a’ mostani testi s lel­ki miveletlen állapotjában lévő nemzetté alakí­tandó földnépével akarja erősíteni, nem különn­­séet­tészen a’ fennirt kába gyermek testénél. 89

Next