Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-08 / 89. szám
HON ÉS KÜLFÖLD. ALAPITAS SZERKESZTI SZILÁGYI FERENCZ, professor» •«3 MÁSODIK ESZTENDŐ. ev» Második Félév. Kolozsvár. Kedden, november 8-a. 1843. 89-fő szám Tartalomi Gondolatok. — Gondolatok. Nem az írói viszketegség, nem is irányadás vétett tollat kezembe, mert az elsőtől eltartanak sok házi gondos foglalatosságaim; azt pedig tudom hogy helyes irás, gondoktól, ’s élet terhes viszonnyaival küzdéstől mentelmet kíván , mit családját jó karban tartani kivánó kevés családfőnél lelhetni fel ; a másodikra pedig csak azok számolhatnak, kik országos népszerűséggel bírva, századokat átható éles tapintattal vannak felruházva (külömben csak pusztába enyészett hangokká válnak minden irányadók, példák hazánk irányadói) oly merész, hogy magamról e’ kettőt feltegyem nem vagyok, és igy e’ kettőtől nem vezéreltetve gondolataimat még is közre bocsátom és miért? azért mert látom, hogy hazámban nagyon elharapozott a’ haladás kórsága, é s ennek irányát nem mind olyanok intézik, kiket talán éppen minden tekintetben illetne, ’s azok kiket a’ sors minden esetre inkább iró pályára hivott nállamnál, hallgatnak ; pedig ne hidjétek mintha ezt azért tennék, hogy talán a’ szaladás eszméinek baráti éppen nem, inkább csak azért: restellik pennabarcába elegyedni; engem azonban erős hit tart, hogy csak súrlódás, csak ellenkező eszmék öszvecsapása szülhet valódi igazat, ’s minthogy van kinek hazámat, alkotmányomat ’s vagyonomat hátra hagyjam, érdekel a’ valódi szent igaznak létre hozása, ’s nem mondhatom , ki hátul marad tegye bé az ajtót, mert azokat is kiket hátra hagyándok mint lelkem felett óhajtanám a’ didergéstől megóvni. Meg lehet lesznek olyanok is, kik e’ soraimat olvasva ha nem mondják is de legalább gondolják ,,Ez is a’ nyolcz századoktól hizók sorába tartozik, de éppen azért, mivel oda’’tartozom, a’ leölésre szánt karácsom időt eljönni teljes erőmből gátolni meg nem szűnöm. Haladni kell mert int az idő, ezt mondják sokan. Haladjunk! mert ezt kívánja az emberiség, többekkel mondom én is, de csak úgy haladjunk, hogy az emberiséggel párosult igazság kívánja, csak úgy haladjunk hogy haladásunkkal alkotmányunkat (melynek erős alapokon való állását a’ semmiség örvénnyébe sodrott nyolcz századok bizonyítják) ’s azzal együtt nemzetiségünket is sírba ne döntsük, ’s azokat kik eddig Erdély nemzetét tevék, fel ne áldozzuk a’ haladási kórságnak; ne féljünk oly igen az éjszaki colossustól, hogy attoli félelmünkben kába gyermekekként, kik a’ sötét házba befektettetvén , hogy a’ sötétben káprárolt rémalakoktól menekülhessenek. .. öszveszomlott szempillákkal paplan alá bújnak, még nagyobb sötétséget szerezvén,s akkor midőn erösitni véljük magunkat, szivünkbe üssük a’ sokély tört, mert az, ki Erdélynek azistokrátziai szellemben alakult magyar nemzetet a’ mostani testi s lelki miveletlen állapotjában lévő nemzetté alakítandó földnépével akarja erősíteni, nem különnséettészen a’ fennirt kába gyermek testénél. 89