Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-30 / 52. szám
uram nem akarja Hogy egy szegény öszvérhajtó egy pár reált nyerjen ? Itt van az én négy reálom, káplán vagy kapitány uram akarja , s most már ,,capo“ (,,va banque!“) E' vakmerészség a’ játszókat egészen felboszantotta; a’ tábornok őröket kiáltott oda, a' szemtelen hívatlan vendéget az ajtón kivetni. „Csendesen, csendesen uraim,“ kiált ekkor az ismeretlen, „helyéből senki se mozduljon!“ E’ szavak kimondásával, a’ terem oldalfalához támaszkodott, köpenyegét lassan hátra vetette, ’s egy roppant csöjü espingolét (fegyvert) tüntetett a’ társaság szemébe. .,Én alavai vagyok, mint önök hiszem már kitalálták, Riójában születtem 3 fiez hóim jobb név hiánya miatt Zurbano Mártonnak neveznek! Egy ujj se mozdittassék ki hozzám közelit, halál fia!“ — E’ rettenetes név hallása az egész társaság ereiben a’ vért megfagylalta ; Zurbano jumber öltönyéből egy kis ezüst sípot elövévén, annak éles hangjára rettenetes sergéböl 50 ember a’ terembe lépett. Mindenül késekkel, muskétákkal, szuronyokkal felfegyverkezve, de katonai jeleknek, formaruháknak hire helye sem volt. „Jártétt ide fijaim, hat álljon őrt az ajtónál és senkit se bocsásson ki, ti többiek kössétek meg ezen urakat, vagy — megálljatok ! Fegyvereiteket ne tegyétek le, jobb úgy, ha ők magok meg mást megkötözik. Káplánok és tisztek, világiak és papok együtt mennek. Előre uraim! munkához! addig én is itt dolgom elvégzem!“ E’ szavakkal az asztalon lévő pénzt (mintegy 400 lat aranyat) öszvegyüjtötte ’s bor erszényébe tette, melyet hátán hordozott. Ritka látvány volt , miképpen kötözték meg egymást ezen urak; a’ tábornok, a’ káplánok és több mások meljékre szegzett szuronyokkal kénszerittettek a munka véghezvitelére. Három negyed óra alatt minden ítészen volt, ’s akkor Zurbano sergével és hatvan fogolylyal tovább ment. A’ foglyok közti két vagy három szomszédfalu elöljárói is elvitettek. Sötét és szélvészes volt az éj , az út könnyen eltéveszthető, de Rioja fiai minden ösvényt, minden hegyszakadást ismertek, lépéseik a’ legvastagabb sötétségben is oly biztosok voltak mint nappal, ’s igy nyugodtan folytatták útjukat. A’ ház, melyből eltávoztak, most oly csendes lett, mintha ott, soha emberi lény nem lakott volna, mert Zurbano előrevigyázatból annak minden lakosait magával elvitte. Jóval az előtt, mig a’ nap Artaban Hegytetőit világitni kezdette volna, Zurbano embereivel és foglyaival a’ krisztinusok hadiserge elöörseihez érkezett. Zurbano harca [Márton, az 1780-ik évben született ’s egyik azon rendkívüli férfiak közül, kiket az utolsó spanyol polgári háború elé állitott. Családja már sokkal az előtt mint ügyes dugárus- család ismeretes volt ’s ő is már gyermek korában atyja által ezen tiltott életmódjába avattatott. A’ tanításnak jó sikere lett, ’s atyja megérte azon örömet, hogy halálos ágyán fiában teljesen kitanult dugarast szemlélhessen. Az 1823-ik évben Zurbano, mint látszik alkotmány ügye iránti hajlamából, sok szenvedőket megszabadított, kik mindnyájan a’ győzedelmes ellenpárt által bitófára voltak kijelölve ; mondják ugyan némelyek , hogy e szolgálatokat néha pénzzel megfizettette magának, de bármiként történt is ez, annyi bizonyos, hogy Zurbano az ilyeténképpen benne helyhezett bizalmat soha nem árulta el. Az 1852-ik évben egy kétségbeeséssel tett ellentállás után Zurbano a’ carabinerók (vám -vonal - örök) által elfogatott volt, ’s Logronóba vitetett, hol halálra ítéltetett; de VII Ferdinánd halála miatt az itézet végrehajtása elhalasztatott. Azután két év múlva, midőn már a’ polgári háború dühösködött, Zurbano fogságából, egy költött levél által a’ carlista hadvezért reá bírta. Hogy éjnek idején Logronot támadja meg, de egyszersmind a’ Krisztina várparancsnokával is a’ carlista vezér tervét közölte, ’s a’ parancsnok engedelmével régi vitéz bajtársait a’ roszszul oltalmazott város védelmére sietöleg meghívta és egyébaránt is a’ város megmentésére oly sokat tett, hogy a’ parancsnok érette a’ kormány előtt kegyelemért esedezett. Jjogrono megszabaditása egy olyan eldöntő időszakban, mint akkor Krisztina királyné ügye a’ I'tmalacar regni vezéri derekassága miatt állott, egy olyan időpontban, mikor hív védelmezők hiánya érezhető volt, akkor egy ilyetén tény észrevétetlen és jutalom nélkül nem maradhatott. Tizennégy nap eltélésével nem csak Hogy a’ Krisztina parancsnok intézkedése, mely a’ Zurbano kivégeztetését elhalasztotta volt az igazlást, de a’ halálra ítélve volt Zurbano is teljes bocsánatot nyert, ki fógottan szabadon is bocsáttatott. Zurbano nyomós kérésére a’ kormányzó engedelmet adott ripkie, Hogy a’ két Riójában szabad vállalkozókból egy serget gyűjtsön öszve, melynek ő maga lett vezére , a’ kormány fegyver