Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-08-01 / 61. szám

kerületek példájára, az eltévesztett útra viszszatérend , de ezen reményében megcsalattatva, sajnálja ugyan, de mégis büntelen egyházi közgyűlésünk, ezen újabbi tettet, engedetlenségnek nevezni, amely akármely jól elrendelt társaságban, annak nem építésére, hanem felforgatására munkáló hiba; egy papi testületben pedig, melynek a’ béke hirdetése, a rend fenntartása, annak tetteki megpecsétlése szent kötelessége, még kitetszőbb ’s szenvedhetetlenebb hiba. Éppen azért, midőn egyházi közgyűlésünk a’ részletes zsinatnak ezen újabbi törvényellenes határozatát roszszalja, az ottan tartandó canonica visitatiot arra kérte, hogy fötiszteletű püspök atyánkfia, a’ rendes tagok mellé, felvéve t. Lázár Dávid, t. Bodor Pál, és t. Szentkirályi János atyánk fiait., hogy a’ részletes zsinat érintett határozatát a' jegyzőkönyvben húzássá keresztül, és az abban megegyezett f. atyafiakat atyailag fedje meg ’s intse hogy jogaikat, sérelmeiket, ha mik lehetnének ne a’ tettleges fellépés, hanem a’ törvény és igazság hoszszabb, de czélarányosabb útján kívánják orvosolni, mert csak ezen az úton számolhatnak rendet szerető és pártoló anyaszentegyházunk segedelmezésére.“ Ennek következésében junius 27-kén tartatott részletes zsinati és a’pont alatti határozás, a‘ generalis visitation, a’ generalis notarius által 29- dik junii kihuzattatván , ez íratott alája. Ezen határozás keresztül huzatott a’ t. atyatiságnak azon kielégítő nyilatkozatával, „hogy azt nem engedetlenségből indíttatva tették.“ A’ generalis visitatio határozatából ide irta junius 29-kén Bodola Sámuel m. p. generalis nótárius. Itt sok van egy csomóban , mit az erdélyi reform. superintendentia gregarius papjainak, ’s jól gondolkozó híveinek fájlalni kell és szégyenleni lehet; kivált azt, mit az egyházi közgyűlés örömmel vett..........................És itt következnek a közlőnek szavai, melyekből úgy látszik a’ közgyűlés bánása módját, és a’ kétszer esküdt notarius tényét menteni kívánja. Azonban nehány vigasztaló, ’s biztató szókat is ragaszt a’ közlő feljebbi tudósitásához, miszerint: „nem idegen a’ generális sinodus sem a’ méltóságos reconsistorium az idő lelkével megegyező, ’s érett megfontolás után teendő változtatásoktól , mert most is több újítási tervek olvastattak fel, ’s köröztetni, 's terjdelmesebb kidolgozásra kiadatni rendeltettek.“ *) Engedjen meg már a’ közlő is, ha ezen tudósítását néhány észrevételek nélkül el nem bocsáthatjuk. Az eskü alóli feloldódás ötlik fel először is. Az esküt érvénytelenné teszi 1) A’ törvény általános tilalma. Úgy de, egyházi törvényeinkben a’ vidéki jegyzőnek neve sem jön elő, nem hogy annak esperesi következés nélküli választása tiltatnék ; ’s mivel a' maga tisztujitásának ily esetbeni elintézése a tractus municipalis jogaihoz tartozik, mint ezt a’ Duna maelléki reform, egyházkerület gyűlése nyílt lélekkel szinte azon napokban elismerte, **) mikor az alcsernátoni közgyűlés megtagadta, ez okon a’ választott notarius előbbi esküje semmi törvénynyel öszve nem ütközvén, még törvényes gyakorlattal sem, mint feljebb láttuk, valósággal érvényes volt. 2) Ha az esküvő nem volt a maga szabadságában. Senki sem is említette az erőltetést, ’s az illető jegyző azon köz lelkesedés közepette, mely a’ kézdi egyházvidéki papságra elömlött vala, bizonyosan teljes meggyőződéssel tette le, a’ ki különben minden bizonynyal hamissan esküdött volna, minek bűne alól , — egy papban sokszorosan terhes bűn alól, — csak Istentől könyöröghetné a feláldozást, de palástban is-------csak emberektől valóban nem. — 3) Ha valaki egy harmadiknak praejudiciumára esküdött, És itt talán megakadunk, mert a’ synodusnak nótárius tagjai kik esperesi successioval, választattak kézdi egyházvidék successio nélküli választásában praejudiciumokat érzik? Megbocsássanak ezen jó urak. Ez okért bizonyára a S I. Ferenczi úr letett esküje érvénytelen nem lett. 4) Érvénytelenné lenne önként az eskü akkor, ha az Ígéret vagy physice vagy moraliter lehetetlenséget foglalna magában. De hiszen nem azt kellett fogadni, hogy a Szent Ötvén tornyát kirúgja helyéből. — Erkölcsileg pedig, egy tractus el vitathatlan joga mellett, a’ legtisztább lelkiismerettel tehette esküjét. Ellenben az eskü tilos viszszaélés a’ moral szemei előtt; midőn valaki nyomó viszszaélések és jogelleniség tovább folytatására, melynek semmi más alapja nincs, mint szokás és hoszszas birtoklás, hittel is ajánlja magát. *) Ugyanazért amaz erkölcsileg szabados sőt nemes czélu eskü meg nem tartása alól senki fel nem oldozhat; tilos viszszaélésre vezetni pedig valakit, vagy akárkinek, is rá vétetni engedni magát; egyaránt bűn a’ keresztyén moral bírósága előtt. Szentnek tartották a’ letett esküt a’ pogányok, és nagy bűnnek a’ hitszegést, mit csak ezen áldozati formulából is láthatni. ..tu Jupiter persurum ferito, ut ego hunc porcum“ Liv. I 24. Regulus a’ legirtózatosb kínokkal szembemenve is megtartotta esküjét, pedig esengtek előtte atyafijai, kérte a' római tanács az otthon maradásra: de azt nem olvassuk, hogy esküje alól feloldozta volna, 's Regulus sem hitte magát feláldozhatónak. Mily meszsze maradnak ettől sok keresztyén példák a’ mai időben! mikre felkiálthatna a’ római szónok itt is. O temporao mores! Vannak keresztyén felekezetek, melyek az esküt merőben tiltják — kik ellen könnyű bébizonyitani, hogy Jézus tanításának lelkét nem jól fogták fel; vagynak mások, melyekben a’ legünnepélyesebb esküt is feloldozhatónak tartották ezen elv szerint: per juramentum Deo aliquid promittitur, quod sancte servandum, donec Deus, vel ejus nomine pontifex debitura remiserit. Vicariam igitur *) Hát az éppen most fennforgott kérdés — az egyházvidékeknek tisztviselőik választásabeli municipalis joguk— ebben a' tiszta törvényhezi viszszatérés, kitüzetett-e? Ad graecas calendas! Ezt officialisok gyűlésétől nem lehet-,é várni? **) Lásd Prot. egyházi és oskolai lap idei 28 szára 340 — 41 lapján. *) Ammons Handbuch der christ. Siltenlehre. Leipzig 1826 II B .1 Abth. p. Q8. Noch weiter gehört zu diesem Missbrauche. 4) Die Leistung von Eiden, zur Aufreehterhaltung drückender Missbrauche, und des Unrechts, welches keinen anderen Grund für sich hat, als die Gewohnheit, und einen langen Besitz-Quod male juratur, pessime servatur.