Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-14 / 13. szám
52 darve „fókat is hozand-é magával, s’ha többeket hozand, azokat valyon illedelmes-e mind meglátogatni. A’ királyné valyon bocsátandja-é őket reggeli udvarlásra , valyon lábaik minősége miatt tánczolhatnak-és valyon ő excellencziája czopfjával Piccadillyben fogja-é magát mutatni és hogy váljon hasonlit é e főméltósága a’ thééás edényekre festett emberkékhez. Kérdiktovábbá azt is, hogy a’ fiatalabb száraz földünk nemzeteinek követjeivel az elsőségre nézve hogyan leend már a’ dolog? Valyon a’ chinai úgy jelenik-é meg mint e menyei felségének képviselője, vagy utoljára csak mint egy szegény ördög, kit a’ nap öcscse egy lábbillentéssel Angliába lökött, hogy ott mindent, mit lehet, öszve kaparjon ’s urának elvigyen. Hogy ő a’ nap oroszlánya leend , nemzetünk ismeretes vendégszeretete ’s ujságkivonása mellett kétségbe hozni nem lehet. Jenepélyekkel, bálokkal, daljátékokkal, szemlékkel fogják őt izgatni, ’s nekünk örömünk leend az öröméltósága mozdulatait a’ Szent Pál tornya kúpjáról le a’ durhasn-i köszénbánya mélyéig nőolvasóinkkal tudatni s jelenteni miképp nyilatkoztatta ki megelégedését az angol pattantyússág gyakorlatai iránt ’s a’ t!! „Mi is (t. i. a’ Revue des deux Mondes) kíváncsik vagyunk látni, miképp fognak szabályoztatni az udvari illedelmi kérdések, és hogy az angol követnek elfogadása P kingben ’s a’ ebinainak Londonban miképp fog elrendeztetni. Az illedelmi kérdéseknek is jelentésük van, ’s ha netalán kedvünk jöne a’ menyei császár udvarában divatozó különös szokásokon nevetni, jusson eszünkbe, hogy jelenleg Madridban nincs franczia követ , mivel a’ bizoványok átadása módja iránt a’ két udvar nem egyezhetett meg. Az európai hatalmasságok követségei a’ chinai császárhoz, mindenkor a’ szertartás miatt nem sikerülhettek, ’s a’ nyugoti kormányok számos követségei történeteiben láthatni, a’ „kotu“ megalázó szertartása elöl, a’ követek miképp vonták viszsza magokat. A’ „kotsi“ abban áll, hogy egy adott jelre térdre kell esni, ’s egymásodik jelre, kilenczszer földre fejet hajtani. Midőn a’ legelső orosz követség 1655-ben ezen kilencz fejhajtást megtenni nem akará, legottan viszszautasittatott. Egy hollandi követ, ki ugyan azon évben érkezett Pekingbe, magát ezen szertartásnak alája vetette, de azzal a császártól nem nyert egyebet, mint engedelmet arra, hogy kormánya minden nyolcz évben egyszer Chinába küldöttséget küldhessen, mely száznál több egyénből nem állhatott, ’s azok közzül is csak húszan bocsáttattak Pe - kingbe. Milyi tekintetben voltak a’ barbarusoi a’ menyei udvarnál, kitetszik a’ módból, mely szerint a’ különböző követek elöbocsáttattak. Első volt a’ nyugoti tatárok képviselője, ki juhbőrbe öltözve, térdig érő nadrágban s lófarkkal ékesített csalmával jelent meg. En követte a’ Chinát meghódító tatárok főpapjának, a’ nagy lámának követje. Ezután ment a’ Hindusztán, Perszia egy részének, a Dekkán és top millió alattvaló urának Sah-Fehan nagy mogolnak követte, ki nagy pompával jelent meg s 530 lovat, gyémántot s a’ t. vitt ajándékba, s még is a’ juhbőrbe öltözött tatár és a’ nagyláma egyszerű sárga öltönyü követje után bocsáttatott elő. A’ hollandi követ volt legutolsó, ’s a’leírás szerint, a’ menyei úr színe ebbe nem is juthatott volna, ha észre véteti, hogy ő csak egy kereskedő társaság küldöttje.II. Péter czár 1720-ban egy második orosz követséget küldött Pekingbe. Egy angol utazó, Bell d’ Antermony, ki ezen követséggel Pekingbe ment, annak munkálatát leírta, Izmailon , az orosz követ a’ kotu kikerülésére mindent elkövetett, de siker nélkül. Méntelen volt a’ pekingi ceremoniia-mester által tatár nyelven kimondott „morgu és bosz‘‘ szavakra (mi ktérdelést és felállást jelent), a’ kivánt kilencz lebomlást megtenni. Engedelmessége jutalmául az orosz követnek szabadság adatott, hogy egy orosz biztost hagyhasson Pekingben, de ezen biztossal úgy bánták mint hadi fogolylyal, ’s az kevés idő múlva egy orosz karavánnal hazájába viszszaküldetett. „A’ portugaliak és hollandiak egyátaljában véve szerencsésebbek voltak Pekingben mint a’ más európai nemzetek. Az elsők szerencséjöket azon körülménynek köszönhették, hogy a’ chinai kikötőkben legelsőbben ők jelentekmeg, mindenek felett missionariusaik béfolyásának. Azt sem kell mellőzni, hogy a’ chinai partokat nyugtalanító tengeri rablók kiirtásában a’császárt segitették. A’ makaói telepek, melyeket még ma is bírnak, a’ portugaliak hatalma csökkenése után, megszűntek Chinára nézve félelmesek lenni. A’ hollandiaknak is részint hasonló okok, hasonló kedvezéseket szerzettek. Ezek a’ tatárokkal léptek volt szövetségre. A’ hires Caxinga, a’ mint a’ portugaliak, vagy Quazingkang, a’ mint a’ chinaiak nevezik, közös ellenségök volt. Ez a’ tatárok beronlásakor szólt.