Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-14 / 13. szám
TOLDALÉK 1111, ÉS JELEMHEZ. 1843. (Első félév.) 13-kszám» [ Kolozsvár. Kedden Februarius 14-én. 1843. Tartalom: Az európai követségek a’ chinai udvarnál. Hirdetés. 888S8S&s&s888&8«»«s888&8a&S88&ss88S8&8tte$a&8Q«3988S88888888ssftB8988aB88 szágos csapás* , legelőször is Európa ágyúival ’s katonáival ismerkedett meg az angolok benyomulása , előtte annyi, mint a’ jelen Europa eldödei előtt a’ barbarusok bérohanása. Gondoljunk, képzeljünk már egy követet, ki ezen régi elzárt birodalomból, egy sorhajón vagy hadi gőzösön a’ végetlen tengeren általjön ’s a’ Themse hátán meglepő varázs élénkség között, melyhez hasonló az egész világon nincs, Londonba érkezik, ’s ki onnan vasúton egy óra alatt huszonöt (franczia) mértföldre elvitetik ki a’cityben egy homéroszi lakomából részt vészén, melyben egyedül tehenősbéka leves 1 200 pint kerül asztalra, vagy pedig Nagybriánnia királynéja kézcsókolásán megjelenik — mily csudákat beszélhet majd a' menyei követ a’ napnyugot mysteriumairól, melyekbe ő béavattatott ! — De ezzel nem akarjuk mi a’ chinai civilisatiot becsmérelni, é s viszszapótlás gyanánt a’ chinaiakat sem akarjuk mi barbarusoknak nevezni, mivel ők hajókat fonva viselik, ’s tálaikat himboj-mag o- jajjal fűszerezik s ízlés és színek felett nincs mit vitatkozni. Még az is megtörténhetik, hogy a’ pekingi udvar követje éppen nem fog bámulni ha a’ veres szőrű barbarusokat közelebbről megtekinti, és hogy porcaelán tornyát vagy nagy kőfalát többre becsülve, s’ a’ chinai erkölcsök és szokások felsőbbsége iránti tántoríthatatlan megyőzödéssel térend viszsza a’ menyei birodalomba. De minden esetre a’ civilisationák egy más nevével fog megismerkedni, a’ mi, ha azt hiven közlendi, a’ hóid öcscse balitéleti oszlatására nem keveset fog tenni. A’ ebinai követ igért megérkezése Angliában is sok beszédre nyújt alkalmat. A’ Times elménetkedve írja A’ dámák kérdezősködnek már is, hogy a’ nagy férfi egy vagy több van-13 Az európai követségek a* chinai udvarnál. Azon hírnél fogva, hogy a’ Nagybritánnia ’s a’ menyei birodalom köztti új viszonyok következésében a’ pekingi udvar követje nem sokára Victoria királynéhoz megérkezend , a’ „Revue des deux Mondes“ — alkalmat részén a’ Chinával eddig folytatott követségi közlekedésekről a’ következő érdekes megjegyzések közlésére : — „Méltán mondhatni, hogy egy chinai követségnek Londonba küldetése a’ menyei birodalom és a’ napnyugoti státusok köztti viszonyok fennállhatását sokkal jobban biztositandja, mint a’ világ minden szerződése. A’ chinaikat eddig más népektől főleg azon mély megvetés szigetelte el, melylyel ők minden más népek iránt viseltetnek, melyeknek nincs szerencséjük chinai vagy tatár vérből származniok ; ezen mély megvetés okát pedig a’ napnyugoti civilisatió nemismerése s e’ tekintetben még sokkal mélyebb tudatlanságuk szüli, és így elszigeteltségüket gőgjök , ezt pedig amaz okozza. A’ menyei császár szemei előtt az európaiak eddig csak veres szőrű barbarusok voltak, kiknek az ő menyei felsége megpillantására szemeiket bézárniok kellett, ’s kiket e menyei felsége szemöldökének egyetlen egy öszvehuzása porrá zúzhatna. A’ nap idősb fija talán még e’ pillanatban is, Albion fijait egy előtte ismeretlen hatalmasság küldöttjeinek tekinti, melynek kéntelen volt ugyan engedni, de a’ melyre birodalma régi pallérozodása magas fokáról megvetéssel lenézni magát jogosítva véli. Europa még soha sem jelent meg előtte más alakban, mint nehéz úr