Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-30 / 52. szám
1843. (Első félév.) áSk szám. Tartalom Zurbanói Hárton. Két indiai szipabi büntetése. Elemtár. Jelentés. Előfizetési hirdetmény. TOLDALÉK MULT ÉS JELENHEZ. Kolozsvár. Pénteken Junius 30-án. 1843. Kuiskinó Márton. (Az utolsó spanyol polgári háború idejéből.) Az 1837-ik évi december vége felé egy alavai faluban, Vittoriától három spanyol mértföld távolságra, a’ cartisták vonalán belöl, mintegy 40 — 50 emberből álló csoport gyüttöszve egy házban , melynél nagyobb az egész faluban nem volt. A’ terem , melyben a’ csoport mulatott, roppant nagy, falai kopaszok ’s az egész komor volt, milyen teremek a’ spanyol tartományokban nem ritkák, ’s tulajdonosa rendszerint gabonásnak használta. A’ terem közepében egy asztalnál, mely alatt egy szenes serpenyő melegét terjesztette, egynéhány ember, mintegy 12 — 15 egyén a’ kedvelt monte- (kártya) játékkal mulatta magát. Egy már idős férfi, kit két részin szalagos vállrózsás (epaulette) kapitánynak jelöltek, bankot adott. Ez előbb pap volt, de a’ polgári háború alatt magát fegyver forgatásra szentelte ’s mint szerencsés játékos ismeretes volt. Ennek átellenében állott egy nagytestű izmos erős férfi, kinek külsője magához vonzó erővel éppen nem birt , carabioerő vagy vámtiszt, Spanyolországban e’ kiváltságos tolvajosztály formaruháját viselte. Éjfél már eltölt vala erős szélvész és záporesö csapdosta a’ terem ablakait, ’s egyszerre puskalövések ropogása vegyül az elemek zúgása közzé. A’ mulató társaság figyel, de több lövést nem hall, ’s így a’ játékot tovább folytatja. Néhány perez múlva a’ ház kapuját kívülről dörgetik s a’ játszótársaság újra hallgatja füleit némelyek a’ ventanillához, egy 5—6 hüvelyknyi négyszegletű kis nyíláshoz, sietnek. Ki van ott, kiáltják. — „Genie de jazu (béke embereid jó barát) felel egy komoly szózat. A’ szolgálóleány a’ kapuhoz kiment s egy szomszéd falusiak öltözetébe burkolt parasztot pillantván meg , azt legottan bébocsátotta. Az ismeretlen a’ terembe lépett, kezét süvegére tette a’ társaságot köszöntvén, de mivel a’ játék éppen az eldöntő ponthoz közelített, senki sem ügyelt az idegenre, ’s az asztalhoz állott, a’ nélkül hogy a’ játszók észrevegyék. Ezen ismeretlen, középtermetű, izmos és mintegy 50 éves volt. Fejét kék beret (süveg) takarta ’s köpönyege alól bocskorát és fehér harisnyáit látni lehetett. Arczából nem volt egyéb látható, egy pár kis szemnél, melyek néha villámsebességgel a’ teremben körül vizsgálódtak. Már hét kártya volt kivetve, ’s a’ játék még nem volt eldöntve. Az idegen egy ott álló ezredi főtiszt feje felett véletlen pezetát (pénz neme) vet az asztal közepére: „Négy reál a’ caballóra !“ A’ carlista tábornok gyorsan megfordul , a’ szemtelen merész parasztot megvető tekintettel tététől talpig megméri, ’s a’ többiek is boszankodva helyökböl felugranak. A bankot adó kapitány hidegvérrel a’ kártyát letette az asztalra, ’s várakozott míg a’ mozgalom valamennyire megszűnt, ’s ekkor megvetőleg gunyteljes arczczal kijelentette a’ parasztnak, mennyire sajnálja ajánlását el nem fogadhatni sajnálja hogy későn érkezett , ’s megjegyzi, most egy fél piaszteron alól tenni nem lehet. Egy* fiatal peszterkedő lovas tiszt, az idegen által oda vetett pénzdarabot megragadván, azt a’ hivetlen vendég fejéhez dobni aksrá. De az ismeretlent nem lehete oly könnyen megzavarni ’s megijeszteni. ,,Tiszt uram, kiált ez, ha pénzemnek testent békét nem hagy, tiszturam bajuszát mindjárt levágom. Mi ez uram? elkéstem a’ játéktól? tiszt52