Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-03-26 / 25. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1844. (Első félév.) 25-k szám. Kolozsvár. Kedden martius 20-án, 1844. Tartalom: Katalin Alexjevvna czárné. Emberek és állatok nyomainak csudálatos megismerése Arabiában. Az orosz _____né.­ lelki és erkölcsi átlapolja Péter czár előtt. Hirdetmények.___________________________________________________ Katalin Alexjewna czárné. ( Végzet.) Péter halála után fontos kérdés támadott, ki üljön az orosz birodalom uralkodói széké­be. Péter maga állított volt­ meg egy törvényt, melynek erejénél fogva a’ trónhoz minden ö­­rökségi jog eltöröltetett, ’s maga az uralkodó nevezheté vala ki mindenkor tetszése szerint következőjét. A’ halál megakadályozta Pétert hogy ő maga következőjét kijelölje ’s megne­vezze. Katalin innepélyes megkoronázása arra látszott mutatni, hogy Péter hitvesét szándé­kozott az uralkodói székbe ültetni ’s birodal­mának igazgatását ennek okosságára ’s kezére bízni, de mint láttuk éppen hitvesére nehez­telt volt me® halála előtt kevéssel. A’ nagyra­­vágyó MencsikofF saját érdekét látta abban, hogy az egykor tőle függő Katalin lépjen trónra, mert akkor ki más fogna uralkodni, mint ő? Mindent elkövetett azért, hogy e’ czélt elérhesse. Réábeszéllés és gazdag aján­dékok által a’ legnagyobb befolyású embere­ket u. m. Jagusinskyt, Buturlin tábornokot, Bassewitz holsteini minisztert és Theophanest a’ nowgorodi érseket maga részére hódította. Ezeken kívül két testőr ezredet is czélja ’s szándéka kivitelére megnyert. Az ellenpárt senatorai, a’ legfőbb bojárok, tábornokok ’s más nagyok, a’ császár kimúlása előtti estve legbizalmasabb embereiket küldötték volt a’ császári palota nagy teremébe, hogy az ural­kodó halálát azon pillanatban megtudják. A­­lig hunyta­ bé szemét örökre Péter császár, az ellenpárt említett emberei legottan a’ császári palotába siettek. Az előteremben találták Bas­­sewitz minisztert, a’ ki .lagusinskynek hallha­­tólag mindjárt fülébe súgta, hogy a’ császár­né a’ kincset már hatalmába kerítette ’s a’ várat, a’ testőrséget, a’ synodust és a’ főbb bojárok közzű­l nagyon sokat maga részére megnyerni szerencsés volt. .,Tanácsolja azért ön a’ jelen­lévőknek — adá hozzá a’ miniszter — tartsák magukat ehhez, ha fejőket szeretik !" Mint fu­­tótűz ment e’ tudósítás fülről fülre. Mindnyá­jan a’ legnagyobb zavarba estek, mi még többre nevekedett, midőn az ablakból Basse­­witz jelt adván, az ersereg a’ palota előtt meg­jelent. .,Ki parancsolta ezt s tudtom nélkül — kiásta felboszankodva Bepnin herczeg — hát nem vagyok többé a’ sereg főparancsnoka ?“ — ,,Én parancsoltam — viszonozá nyugottan Bu­turlin — de Katalin császárné parancsára, ki­nek én, valamint te is engedelmeskedni tarto­zunk !“ E’ pillanatban a’ császárné, Mencsi­­koff és a’ holsteini herczeg (a’ császárné veje) által vezetve a’ terembe lépett ’s rövid de ér­zékeny szavakban kinyilatkoztatta, hogy az elhunyt császár az ő drága és felejthetlen férje parancsa és a’ nemzet óhajtása szerint szándékozik az uralkodás és igazgatás nyomd terhét magára venni ’s Péter nagy herczeget» méltó következőjének nevelni ’s elkészíteni. Mencsikot, mint a’ jelenlévők közti legfőbb orosz, e’ beszédre némi hízelgésekkel felelt, ’s engedelmet kért hogy egy ily fontos tárgy fe­­lett tanácskozhassanak. Katalin megengedte ezt, ’s ekkor a’ jelen volt nagyok egy más terem­be mentek, melynek ajtói nagy gondossággal bézárattak. Ott a’ novgorodi érsek kinyilatkoz­tatta, miszerint nékie az idvezült császár több versen kijelentette, hogy birodalma igazgatását ’s az uralkodást annak idejében hitvesére, Ka­talinra bizondja, ki e’ birodalomra méltó, mivel azt a’ Pruth vize mellett a’ végromlástól ’s el­pusztulástól megmentette. Az érsek négy se­­nátorra és a’ synodusnak két tagjára hivatko­zott, kiknek mint állitá, Péter kevéssel halála előtt ugyan ezt jelentette­ ki. Az említett ta­núk is az érsek kimondását igazolván, Men­csikoff felkiáltott: ,,Mi szükség tehát tovább tanácskoznunk, midőn a’ boldogult császár végakaratja tiszta! Nemes urak! tiszteletre méltó atyák! sokáig éljen uralkodónk, I­ só Katalin császárné!“ Senki sem merészelt most már többé ellenmondani, de a’ dolognak más fordulatot akarván adni némelyek indítványoz­ták ! kérdeztessék­ meg a’ palota előtt öszve-25

Next