Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-11-19 / 93. szám
Tartalom ! Valami a’ chinaiak vallásáról. Svédországi állapotok. Amerikai jégkereskedelem. Jávai thén. "Városi állapotok Angliában. Tengeri feredék Párizsban. Elegytár. ___________________________________________ HON ÉS K ti LF ÖL !. 1844. (Második félév.) 93-k szám* Kolozsvár. Kedden november 10-én, 1844. ( Valami a* chinaiak vallásáról. izzolati Józsefnek, Uukvangban apostoli helytartottak levele után.) E birodalom vallása éppen oly durva bálványozás, mint a’ régi világé. A’ chinaiak istenei csaknem számtalanok; némelyek ezek házzal egészen költött istenek, mások, még pedig jó nagy számmal a’ birodalom első korszakaiban valósággal éltek) ezek a’ mesterségek feltalálói, a’ régi bölcseség mesterei, a’ törvényhozó vagy a’ hóditó királyok, hires férfiak és nők, kik erényeik vagy gonoszságaik, kicsapongásaik vagy kegyetlenkedéseik által emelkedtek fel az istenesités méltóságára. Mind ezen istenek nevei, legnevezetesebb kalandjaik átnézetével, vastag köteteket töltenének bé, mert e’ csudálatos krónikának nincs más alapja ’s más szabálya, csak a’ temérdek sok boncz, csalók és varázslók bódult képzelődése, kik a’ por nép tudatlanságát csúfolják ’s könnyenhivőségét hasznukra fordítják. Itt csak a’ főbb isteneket emlitjük meg : Panikit, ki a’ haosba rendet hozott, az eget a’ földtől elválasztván; Sen-Nam, ki a’ holtakat itéli meg és a’ lelkek bujdosását vezérli; Sen- Vain, a pokol ura; Tien-len, a’ mennyország ura; Lzai-hszen, a’ villám és mennydörgés istene; Lao-Suiti, a’ harczok legtöbb bírája; Kum fu-tszu, a’ bölcseség királya; Lö-Dzaifiszen, a’ kereskedés elrendezője és a' gazdagság osztogatója; Men-Siun, a’ házi tűzhely őrzője; San-tinian, a’ városok védszelleme, és Ma-vám, a’ pásztorok barátja, és a’ nyájak oltalmazója. E’ közisteneken kivül minden családnak, minden kézimesterségnek, minden karnak sajátságos bálványai vannak , melyek szűkebb körben béfolyást gyakorolnak, és részletes érdekeknek és szükségeknek megfelelnek. Szárazság idején a’ chinaiak a’ vizek istenéhez folyamodnak, hogy ez a’ felhőket nyissa r meg; de ha több napi kérés és könyörgés után sem hull eső, miután már sok tömjén és szent papiros elégettetett, ekkor a’ kérés könyörgés és imádás, gúnyolódássá változik: „Te tolvaj, add meg nekünk, mit kérünk, vagy ha nem, add viszsza mit néked adtunk. Hiúságod kedveli kódolásainkat ’s azért kéreted magadat. De nézz ide , a’ könyörgők kezében most bot van. Adj esőt, vagy . . . .“ ’S ekkor a’ bálványt jól megbotolják—megkorbácsolják mint valami makacs gyermeket. Mi a’ házi isteneket illeti, a’ dolog még furcsább. Midőn a’ ház dolgai roszul mennek, nincs kereset, vagy a’ családot valamely szerencsétlenség érte, annak mindenkor a’ bálvány oka ’s ezzel ilyenkor a’ háziak mindég kurtán bánnak; aljzatáról lerántják, ’s kinyilatkoztatják nékie, miszerint minden méltóságától ’s a’ további tisztelettől megfosztetik, mivel arra többé nem érdemes, ’s valamely templomba száműzik, hol a’ munkátlan henyélő istenek tartatnak, vagy pedig az engedelmességet mintegy következőképpen mondjákfel : „Már ennyis ennyi évek óta imádunk tégedet; a’ te oltárod előtt ennyi s ennyi font tömjént égettünk el, minden nap annyiszor ’s annyiszor borultunk le előtted, temérdek pénzt költöttünk reád , csak hogy tetszésedet megnyerjük, ’s még is a’ te istenséged imádása nekünk még egy szapek (pénz) jövedelmet sem hajtott. Tudd meg azért, hogy mi tőled többé semmit sem várunk, ’s a’ te kegyelmedről lemondunk ; mi most már egy bőkezűbb , adakozóbb istent keresünk magunknak. De hogy mint jó barátok váljunk el egymástól, utoljára megadjuk néked most a’ tiszteletet/* E’ szavaknál az egész család földre borul, ’s ilyeténképpen végződik a’ búcsúzodás. Minden bálványozás és sok isten tartása mellett is a’ chinaiak nagy veszélyben így kiáltnak fel : „Lao-Tien-sé !“ S Oh nagy úr, segíts nékünk vagy: „Oh öreg ég! segíts !** mely kifejezések tanúsítják, hogy az egyetlen egy fövalóság eszméje e’ pogányok szivébe is bé van vésve.93