Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-08-01 / 61. szám
tatott áthajozás alatt. Egy színes ember, mielőtt a’ küldöttség a’ Niger vizére érkezett volna, útközben meghalt; nehány nappal az előtt más két ember történetesen elveszett. Vogel tudor, fűvész, nehány nappal Fernando Pora kiszállása után, vérhasban meghalt. Szembetűnő, hogy nyolczan a’ Wilberforce emberei közzül, u. m. Cook biztos, Strange hadnagy, három orvos és három matróz folytonosan mind jó egésségben voltak. Ascension szigetére érkezvén Wilberforce, legottan felkészíttetett, hogy újból a’ Niger vizére felinduljon. Albert és Zudan ugyan azon egy időben Fernando Pora indultak. Nov. 5-kén „Pluto“ hajó is, sz. Tamás szigetéről Fernando Póhoz érkezett, Wilberforce-i sz. Tamáson hagyván. Carr, a’ mustragazdaság igazgatója is egészen felgyógyulván, állomására viszszatérni óhajtotta. Pluto indulásra készen állván, hogy azon tájakon kószáljon. Blount kapitány ajánlá Carrnak, hogy hajóján a’ Rio Bento torkolatáig elviszi, hol könnyen találna alkalmat Brast-Town-ba. Carr csak nagyon bizodalmas szolgáját Henry Baimért vive magával, Fernando Pó-ról távozván. Trotter kapitány egy Brown nevű színes tengeri kadét vezérlete alatt, egy sajkát bízott Carr rendelkezése alá, oly parancsolatot adván a kadétnak, hogy ez Roy királyhoz, kivel az előtt megismerkedett vala, üzenetet küldjön és megkérje, hogy Carr igazgatót Abbohig biztosan kisértesse el. Carr-t jó barátjai’s úti társai sok versen kérek, hogy csak kevés podgyászt vigyen magával, ne hogy a’ honiak kincsszomját felingerelje, ’s a’ vele roszszúl bánásra okot szolgáltasson , de ez minden figyelmeztetést és kérést semmibe vett. A' Carr podgyásza oly nagy volt, hogy Blount kapitány kénytelen vala az Albert ladikja mellé még egy mást adni, hogy ennek segítségével a’ sok podgyász a’ fövénytorláson átvitethessék. A’ folyóba érkezvén, a’ két ladik mintegy öt mértföldnyi távolságra a’ torkolattól a’ Brast-Townba vezető kis öbölbe szerencsésen eljutott, hol Carr afrikaiakkal tömött csónakokat talála. Carr a’ Brast-Town-be vezető utat tudakozá az afrikaiaktól, kik nékie felelék, hogy híjában menne oda, mivel Roy király Abbohig ment legyen fel. Brown kadét nem adván hitelt az afrikaiak szavának, útját tovább akará folytatni Brast-Town felé. De az afrikaiak elásták útját, öszszekapás támada, melyben Brown öltözetének egy részét elveszte. Azonközben nehány afrikai ember érkezett oda egy nagy csónakban, kik közzül néhányat Brown egy Abboh vidéki falu lakosainak ismere. Ezek ajánlkoznak , hogy Carr-t Abbohba elviszik, Carr az ajánlatot elfogadó A’ podgyászok ’s csomók száma oly nagy volt, hogy az afrikaiak kénytelenek valónak saját áruikból néhány darabot vízbe vetni ’s igy helyet csinálni. Carr nagy gondatlanságot követe el, midőn ilyeténképpen magát egészen ismeretlen emberek kegyelmére bizá, úti társainak intéseit semmibe vévén. Azon készség és vágy, melylyel a’ szerecsenek a’ podgyász csomókat sajkájokra szálliták, Carrban aggodalmat ébreszthetett volna. Brown roszszat sejdites azért az afrikai sajka elindulása után kevés idő múlva annak nyomozására siete, de többé nem éré utat, ’s igy Fernando Pera viszszatért. October 25-kén Trotter kapitány a’gyarmati ügyek miniszterét a’ küldöttség eredményéről ’s az Albert szerencsétlen útazásáról tudósította és egyszersmind jelentette, hogy Angliába viszszatérend ’s a’ biztosságnak a’ Niger vízi hajózás lehetősége iránti nézeteit, mely szerint sokkal távolabb pontig eljuthatni, mint a’ jelen küldöttség teheté, a’ főtengerészi hivatal ebbe terjesztendi ; megjegyzé továbbá, hogy véleménye szerint Albert és Wilberforce nyár előtt Angliába viszszatérni nem leendnek képpesek , a mi a’ Zudant illeti lehetetlen, hogy az Európát valaha ismét megláthassa. Nov. 23-kan Trotter kapitány Shaw és Stranger viszszaindultak Liverpoolba. Albert Ascensionra indult, hol Wilberforce gőzössel találkozott; a’ Zudan Fernando Pó- n telelt. Ascension szigetén a’ küldöttség mellett maradott biztosok, (febr. 3-kán 1842-ben) azon módról tanácskoztak, miként lehetne még egyszer a’ Niger vizén a’ mustragazdaságig felmenni, mely intézetről és Carr igazgató sorsáról nagyon aggodalmas hirek terjedtek vala el, t. i. hogy az intézet kiraboltatott ’s a’ gyarmatosok a’ honi lakosok által megölettek. E’ hírek hallására, a’ biztosok az angol lobogó becsületét és az emberiség szavát vévén szivükre meghatározók, hogy a’ gyarmaton maradott útitársaikkal, továbbá az ahbohi és iddah-i királyokkal minél elébb közlekedésbe lépjenek, ’s a’ gyarmat állapotáról bizonyos tudomást szerezzenek, e’ végre a Wilberforce és Zudan elinduljanak, s az angol király