Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-08-01 / 61. szám

tatott áthajozás alatt. Egy színes ember, mi­előtt a’ küldöttség a’ Niger vizére érkezett volna, útközben meghalt; nehány nappal az előtt más két ember történetesen elveszett. Vogel tudor, fűvész, nehány nappal Fernan­do Pora kiszállása után, vérhasban meghalt. Szembetűnő, hogy nyolczan a’ Wilberforce emberei közzül, u. m­. Cook biztos, Strange hadnagy, három orvos és három matróz foly­tonosan mind jó egésségben voltak. Ascension szigetére érkezvén Wilberfor­ce, legottan fel­készíttetett, hogy újból a’ Ni­ger vizére felinduljon. Albert és Zudan ugyan azon egy időben Fernando Pora indultak. Nov. 5-kén „Pluto“ hajó is, sz. Tamás szigetéről Fernando Póhoz érkezett, Wilberforce-i sz. Tamáson hagyván. Carr, a’ mustragazdaság igazgatója is e­­gészen felgyógyulván, állomására viszszatérni óhajtotta. Pluto indulásra készen ál­lván, hogy azon tájakon kószáljon. Blount kapitány aján­­lá Carrnak, hogy hajóján a’ Rio Bento tor­kolatáig elviszi, hol könnyen találna alkalmat Brast-Town-ba. Carr csak nagyon bizodal­­mas szolgáját Henry Baimért vive magával, Fernando Pó-ról távozván. Trotter kapitány egy Brown nevű színes tengeri kadét vezér­lete alatt, egy sajkát bízott Carr rendelkezése alá, oly parancsolatot adván a kadétnak, hogy ez Roy királyhoz, kivel az előtt megis­merkedett vala, üzenetet küldjön és megkérje, hogy Carr igazgatót Abbohig biztosan kisér­tesse­ el. Carr-t jó barátjai’s úti­ társai sok versen kérek, hogy csak kevés podgyászt vigyen ma­gával, ne hogy a’ honiak kincsszomját felin­gerelje, ’s a’ vele roszszúl bánásra okot szol­gáltasson , de ez minden figyelmeztetést és kérést semmibe vett. A' Carr podgyásza oly nagy volt, hogy Blount kapitány kénytelen va­la az Albert ladikja mellé még egy mást ad­ni, hogy ennek segítségével a’ sok podgyász a’ fövénytorláson átvitethessék. A’ folyóba érkezvén, a’ két ladik mintegy öt m­értföld­­nyi távolságra a’ torkolattól a’ Brast-Townba vezető kis öbölbe szerencsésen eljutott, hol Carr afrikaiakkal tömött csónakokat talála. Carr a’ Brast-Town-be vezető utat tudakozá az afrikaiaktól, kik nékie felelék, hogy híjá­ban menne oda, mivel Roy király Abbohig ment legyen fel. Brown kadét nem adván hitelt az afrikaiak szavának, útját tovább a­­kará folytatni Brast-Town felé. De az afri­­kaiak elásták útját, öszszekapás támada, mely­ben Brown öltözetének egy részét elveszte. Azonközben nehány afrikai ember érke­zett oda egy nagy csónakban, kik közzül né­hányat Brown egy Abboh vidéki falu lakosa­inak ismere. Ezek ajánlkoz­nak , hogy Carr-t Abbohba elviszik, Carr az ajánlatot elfogadó A’ podgyászok ’s csomók száma oly nagy volt, hogy az afrikaiak kénytelenek valónak saját áruikból néhány darabot vízbe vetni ’s igy helyet csinálni. Carr nagy gondatlansá­got követe­ el, midőn ilyeténképpen magát e­­gészen ismeretlen emberek kegyelmére bizá, úti­ társainak intéseit semmibe vévén. Azon készség és vágy, melylyel a’ szerecsenek a’ podgyász csomókat sajkájokra szálliták, Carr­­ban aggodalmat ébreszthetett volna. Brown roszszat sejdite­­s azért az afrikai sajka elin­dulása után kevés idő múlva annak nyomo­zására siete, de többé nem éré utat, ’s igy Fernando Pera viszszatért. October 25-kén Trotter kapitány a’gyar­mati ügyek miniszterét a’ küldöttség eredmé­nyéről ’s az Albert szerencsétlen útazásáról tudósította és egyszersmind jelentette, hogy Angliába viszszatérend ’s a’ biztosságnak a’ Niger vízi hajózás lehetősége iránti nézeteit, mely szerint sokkal távolabb pontig eljuthat­ni­, mint a’ jelen küldöttség teheté, a’ főten­­gerészi hivatal eb­be terjesztendi ; megjegyzé továbbá, hogy véleménye szerint Albert és Wilberforce nyár előtt Angliába viszszatérni nem leendnek képpesek , a­ mi a’ Zudant il­leti lehetetlen, hogy az Európát valaha ismét megláthassa. Nov. 23-kan Trotter kapitány Shaw és Stranger viszszaindultak Liverpoolba. Albert Ascensionra indult, hol Wilberforce gőzössel találkozott; a’ Zudan Fernando Pó- n telelt. Ascension szigetén a’ küldöttség mellett ma­radott biztosok, (febr. 3-kán 1842-ben) azon módról tanácskoztak, miként lehetne még egy­szer a’ Niger vizén a’ mustragazdaságig fel­menni, mely intézetről és Carr igazgató sor­sáról nagyon aggodalmas hirek terjedtek va­la el, t. i. hogy az intézet kiraboltatott ’s a’ gy­armatosok a’ honi lakosok által megölettek. E’ hírek hallására, a’ biztosok az angol lobo­gó becsületét és az emberiség szavát vévén szivükre meghatározók, hogy a’ gyarmaton maradott útitársaikkal, továbbá az ahbohi és iddah-i királyokkal minél elébb közlekedésbe lépjenek, ’s a’ gyarmat állapotáról bizonyos tudomást szerezzenek, e’ végre a Wilberfor­ce és Zudan elinduljanak, s az angol király­

Next