Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-16 / 74. szám
részt vett. A’ Marczibányi - féle alapítványi jutalmat kétszer nyerte el, ’s őt illeti azon érdem, hogy a’ nyelvbeli igen heves újitók ’s a’ régihez igen ragaszkodók köztti hézagot kevéssé kiegyengető ’s a’ két párt közti a’ békét megalapító. Ez értekezések közzel az egyikben, a’ magyar nyelv története eddig nem látott módon van előadva ’s egy másban magyar szótár szerkesztése alapvonalai ki jelölték, melyeket a’ tudós társaság valóban elfogadott. Historia azonban a gróf kedvencz tudománya melynek gyümölcseit olykor a’Kisfaludy - féle Aurorában rakta le. Mint mondják, egy nagyobb történeti munkája évek óta kész, de nyilvánosságnak még átadva nincs. Midőn 1828-a magyar akadémia létrehozása inditványoztatott, a’ nádor főherczeg és pártfogó a’ bizottmány elnökévé, kire a’ rendezés bízassák, nem nevezhetett ki alkalmasabbat mint a’ magát oly sokoldalúlag kitüntetett gróf Telekit. Nem sokára tagja lett az igazgatóságnak, ’s e’ tudós társaságnak évről évre megválasztott vagy megerősített elnöke. A’ már elhunyt magas érzésű anyjával ’s éppen oly kitűnő lelkes testvéreivel együtt a’ pesti magyar akadémiának ajándékozott 30000 darabból álló könyvgyűjtemény, annak számára következőleg a’ könyvnyomási incunabulumok, kéziratok és pénzgyűjtemények megvásárlása ezen honi intézet gyarapítására letett tőke, ’s egy erdélyi muzeum alapítására tett ajándékozása, nyilvános bizonyságai áldozni kész és tettes munkás és nem könnyen fellelhető honszeretetnek, a’ mi jelesen a’ németeknek elkülönzést nutató számtalan czéljaik ’s törekvéseik mellett több tekintetben ’s gyakrabban előfordulva, hasznos lehetne. A’ 60,000 kötetre növekedett akadémiai könyvtár nem rég történt innepélyes kinyitása alkalmával, annak dr. Schedel által előadott történeteiben a’ Batthyáni és Teleki családról, mint annak főbb alapítóiról, érdemlett dicsérettel említés létetett. Ez alkalommal Bajza is a’szószékbe lépett ’s a’ Teleki család történeteit felolvasá, melyet az akadémia megbízása következtében irt — mi bizonysága azon méltánylásnak, melyyel az akadémia maga elnöke iránt viseltetik. A’ nemes gróf, a’ magyar orvosok ’s természetvizsgálóknak múlt 1844-i Kolozsvárt tartott nagygyűlésében hasonló tiszteletet vívott ki, melynek gyűléseit szabad érzést, a’ mellett előrenézd okosságot tanusitó gondolkodás móddal tudta vezérelni. Nehéz lenne leírni, Erdély nyilván és titokban milyen hévvel fogadta e’ világosság, haladás,jog, közhaszon és tudomány emberét, midőn hivatalába lépett. Ide való is, hogy az ország maga reménységében nem csak meg nem csalatkozott, hanem némely tekintetben várakozását feljülmulva látja. Főként a’ tudományok őszinte barátjai azok, kik a’ nemes grófot minden rangja és czimei mellett is mint oly társulat valódi polgárai, mely saját lépcsőkkel és ranggal bir, magokénak nézhetik s tőle méltán sokat várhatnak, ’s ezek is nem csalódtak meg, mert a múzsák gyermekeit, és azoknak miveit a’ hol csak teheti ápolja és pártolja. Gróf Telekit e’ részben kevesen fogják utolérhetni— feljülmulni senki sem.“ — A’ külföldi jeles és széles körben olvasott e’ folyóirás leírását, minden, ki kir. kormányzónkat közelebbről ismeri, igaznak találandja. A’ rövid életrajz mellett, azon lap arczképét is közli ő excjának, de a’ mely éppen nincs találva és egy Bécsben lévő érdemes udv. tanácsoshoz inkább hasonlít. Honi történeti oklevél: itt közöljük erdélyi fejedelem Bethlen Gábornak mint Magyarország választott királyának, Kolozsvár városa fő-és királybirájához, esküdt polgáraihoz és egész közönségéhez intézett következő levelét a’ németországi harminezéves bábom idejéből: „Gabriel, Dei gratia Electus Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae Rex, Princeps Transsilvaniae et Sibulorum Comes etc. etc. Prudentes et circumspecti fideles nobis syncere directi! Salutem, et Gratiam nostram! — Minémü nagy szorgalmatosságunk, és atyai kegyességből származó igyekezetünk volt eleitől fogva azon, hogy minden utat, minden módot abban felkereshessünk, miképpen annak az országunknak, mely minekünk édes hazánk, békességes állapotját, és az sok veszedelmeknek felháborodott habjai után való szép csendességet feltalálhassuk, melyért semmi fáradságunkat, semmi költségünket, semmi munkánkat, semmi időben nem szánván, igyekeztünk azon, hogy ezt a’ sok időtől fogva mindenektől kívánt szép csendességet hüségtek között megszerezhessük. És noha mindenfelől az sok viszszavonások és veszedelmek miatt, majd minden közel való országok nehéz romlásokat, és pusztulásokat szenved.