Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-01-13 / 4. szám
elfogadott bilit a’ lordok férevetették * a’ politikai uniók elkeseredve ’s ez oktalan ellenszegülés által még inkább buzdítva munkásságukat az egész országra kiterjesztették. Az akkorban csak liberális elveket vérlő „Times“ nyilvános népfelfegyverkeztetésre czélzó felszólítást bocsátott ki, ’s ha ily körülmények köztt, a’ király a’ politikai szövetkezések ellen egy hirdetést adott ki: előre látható volt, hogy a’ küzdő vélemény hatalma, pillanatnyira a’ viszonyok felett álla. Decemberben 1831-ben ismét megnyílt a’ parlament ’s az új reformbil az elibe terjesztetett. A’ miniszterek tüstént átlátták, hogy kénytelenek Izlandban a’ dézmiügy megvizsgását indítványozni, úgy is egymást érő véres jelenetek hirdették a’viszszás és természettel ellenkező viszonyokat a’ szerencsétlen országban, mik az igazság kivánatai ’s a’ dolgok fennálló rendje köztt mutatkoztak. Azonbana’ kormány részéről hibázott az elhatározott akarat,átlátás,vagy mind kettő egyszersmind. A’dézma dolgában, maga sem tudta mit kelljen tenni, mivel g. Grey a’ dézmának tovább is fizetését még mind lehetségesnek tartá ’s e mellett a kormány nem szabadulhatott azon régi korból örökölt tévelygésekből, hogy minden egyes elvi különbségek mellett, főtámasza az orániai szövetségben áll.— A történeti jog, lényege szerint ’s az okossági joggal természetes ellentétben , kizárólag minden sorompót áthág. Minden reform még a’ legsürgetőbben szükséges is, annak elveivel ellenkezik, ez a’józanokosságnak magasabb jogot ad, mint a’ fennálló rendnek, ’s ha egyszer ezen előjog elismertetett, úgy mindent, mi abból következik, elfogadni kell. Az oraniai férfiak, mint a’ történeti jog legfásultabb indulatosabb képviselői, nem nézhetik csendesen Angliában a reformügy haladását, mivel abból kifolyólag az izlandi viszonyok megváltozását mint elvárhatatlan következést úgy kellett várniok. Annál szorosabban csatlakozónak tehát a’ leghevesebb torykhoz, hogy azon hatalmas nyomó erőnek, mit a’ reform ügye a’nagy népegyesületek által Angliában nyert, egy ellensúlya legyen,’s kettöztetett iparkodásokkal törekedtek páholyaikat a nevezett országban elterjeszteni. Hiszen még herczeg Wellington sem kétkedett „Conservative-club“ neve alatt egy reformellenes egyletet alakitni, ’s így az okossági jog elleni szövetkezéseket létrehozni, így állanak az orániaiak ellenzékben az angol nép nagy tömegével alapelveiknek következetes megtartása ’s azokhoz szorosan ragaszkodás által. Az alatt egyik mint másik oldalról ingadozott a’ reformbill sorsa. Az alsóházban a’ vitatások szerencsésen végződtek, még a’ felsőházban is a’ második felolvasás már meghatároztatott, midőn hirtelen csupa formasági vagy külszín feletti meghasonlás miatt a’ miniszterek kissebbségben maradván el búcsúztak. Stóljára megmaradtak ugyan, midőn a’ király előbb megtagadott egyezését adta a’ szükség esetében megkivántató uj pairok kinevezésére . (H az egymással szembeálló és tökéletesen kilón málódott partok mozgalmai és küzdései min fenyegetőbbekbe lettek s a’ tizednek földadót’ változtatása, melylyel Staute), ki akkor bland részéről status-titoknok volt, azon országban a’ nyugtalanságot lecsendesíthetni remélte, egészen ellenkező következést szült. A’ boyne ütközet évnapja eljött s a’ legkissebb szikra is felobbanthatá a’rakásra gyűlt gyuladiható anyagot. Most sejteni látszik a’ minisztérium a veszt és Stanley a’ parlamenttől nagyobb hatalmat kívánt, hogy Izlandban a’ politikai pártok kitöréseit megakadályozhassa, mi közben az okránai férfiak bigott buzgósága ellen hevesen beszélt. Éppen így gróf Plunkett izlandi lordhelytartó is a’ felsőházban egyedül az orániai férfiaknak tulajdoníta az Izlandban uralkodó, ’s mind inkább terjedő vészes ingerültséget, mi ellen az azon párthoz tartozó Roden és AViklow grófok hathatósan óvakodtak,’s e’ közben egyszersmind az izlandi protestáns egyház oltalmára erőteljesebb rendszabályokat sürgettek. Azonban a’ kormány, mindenütt szükséges előrevigyázási intézkedéseket tett, s julius 12-dike 1832-ben, mitől féltek ’s bárba az oraniai férfiak akkor processiokat tartottak , eltölt mindennevezetes csendzavarás nélkül. — A’ reformbill szerencsésen keresztülment, s a’ megújított alsóházat illető választások elkezdődtek. Angliában a’ politikai uniók majd mind felbomlottak, ellenben Izlandban a’ dolgok sajátságos jellemet váltottak. Miután itt egyszer a’ dézma kérdése felizgattatott* ’s O’Connell fáradhatatlan agitatioja által az egész nép mozgásba jött, a’ dézma vétele ellen az egész szigeten közönséges ellentállás szerkeződött, mint az ilyen átalánosan, nyakasan ’s következetesen talán csak Izlandban tehető. Senki sem fizeté a’ dézmát vagy a Stanley által a’ helyett behozott adót , a’ tartozók csendesen túlél el megzáloglásukat, ’s majd senki sem találkozott , ki a’ zálogokat megvásárolni akarta volna. Éjjel fejérfiezkókból álló fegyveres csapatok vándorolták bé a’tartományt s kegyetlen boszszút űztek azon, ki a’dézmaadót megfizette, vagy valami zálogot megvett. Őszszel 1832-ben csupán a’ dublini főtörvényszék többet bocsátott ki 1200 elégtételbe veendő parancsnál az elmaradt dezmaadó iránt. Csak egy nap sem telt el, mely új borzasztó eseteket nem szült. Akkor természetesen szó sem volt az orániai férfiak kihágásairól, mnr esztelenség lett volna egy elkeseredett és félig forradalom állapotjában lévő nép sokkal nagyobb