Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-01-13 / 4. szám

elfogadott bilit a’ lordok férevetették *­ a’ poli­tikai uniók elkeseredve ’s ez oktalan ellensze­gülés által még inkább buzdítva munkásságu­kat az egész országra kiterjesztették. Az akkor­­ban csak liberális elveket vérlő „Times“ nyilvános nép­felfegy­verkeztetésre czélzó felszólítást bocsá­tott­ ki, ’s ha ily körülmények köztt, a’ király a’ politikai szövetkezések ellen egy hirdetést adott­ ki: előre látható volt, hogy a’ küzdő vé­lemény hatalma, pillanatnyira a’ viszonyok fe­lett álla. Decemberben 1831-ben ismét megnyílt a’ parlament ’s az új reformbil­ az elibe ter­jesztetett. A’ miniszterek tüstént átlátták, hogy kénytelenek Izlandban a’ dézmiü­gy m­egvizsgá­­sát indítványozni, úgy is egymást érő véres jelenetek hirdették a’viszszás és természettel ellen­kező viszonyokat a’ szerencsétlen országban, mik az igazság kivánatai ’s a’ dolgok fenn­álló rendje köztt mutatkoztak. Azonban­­a’ kor­mány részéről hibázott az elhatározott aka­rat,átlátás,vagy mind kettő egyszersmind. A’dézma dolgában, maga sem tudta mit kelljen tenni, mivel g. Grey a’ dézmának tovább is fizetését még mind lehetségesnek tartá ’s e mellett a­ kormány nem szabadulhatott azon régi korból örökölt tévely­gésekből, hogy minden egyes elvi különbségek mellett, főtámasza az orániai szövetségben áll.— A­ történeti jog, lényege szerint ’s az okossági joggal természetes ellentétben , kizárólag min­den sorompót áthág. Minden reform még a’ legsürgetőbben szükséges is, annak elveivel el­lenkezik, ez a’józanokosságnak magasabb jogot ad, mint a’ fennálló rendnek, ’s ha egyszer e­­zen előjog elismertetett, úgy mindent, mi ab­ból következik, elfogadni kell. Az oraniai fér­fiak, mint a’ történeti jog legfásultabb indula­tosabb képviselői, nem nézhetik csendesen An­gliában a­ reform­ügy haladását, mivel abból kifolyólag az izlandi viszonyok megváltozását mint elvárhatatlan következést úgy kellett vár­­niok. Annál szorosabban csatlakozónak tehát a’ leghevesebb torykhoz, hogy azon hatalmas nyomó erőnek, mit a’ reform ügye a’nagy nép­egyesületek által Angliában nyert, egy ellen­súlya legyen,’s kettöztetett iparkodásokkal töre­kedtek páholyaikat a­ nevezett országban elter­jeszteni. Hiszen még herczeg Wellington sem kétkedett „Con­servative-club“ neve alatt egy reformellenes egyletet alakitni, ’s így az o­­kossági jog elleni szövetkezéseket létrehozni, így állanak az orániaiak ellenzékben az angol nép nagy tömegével alapelveiknek következe­tes megtartása ’s azokhoz szorosan ragaszkodás által. Az alatt egyik mint másik oldalról in­gadozott a’ reformbill sorsa. Az alsóházban a’ vitatások szerencsésen végződtek, még a’ felső­­házban is a’ második felolvasás már meghatá­­roztatott, midőn hirtelen csupa formasági vagy külszín feletti meghasonlás miatt a’ miniszte­rek kissebbségben maradván el búcsúztak. S­tóljára megmaradtak ugyan, midőn a’ király e­lőbb megtagadott egyezését adta a’ szükség ese­tében megkivántató uj pairok kinevezésére . (H az egymással szembeálló és tökéletesen kilón málódott partok mozgalmai és küzdései min fenyegetőbbekbe lettek s a­’ tizednek földadót’­ változtatása, m­elylyel Staute), ki akkor b­land részéről status-titoknok volt, azon országban a’ nyugtalanságot lecsen­desíthetni remélte, egé­szen ellenkező következést szült. A’ boyne ütközet évnapja eljött s a’ legkissebb szikra is felobbanthatá a’rakásra gyűlt gyuladiható anya­got. Most sejteni látszik a’ minisztérium a veszt és Stanley a’ parlamenttől nagyobb hatal­mat kívánt, hogy Izlandban a’ politikai pártok kitöréseit megakadályozhassa, mi közben az ok­ránai férfiak bigott buzgósága ellen hevesen beszélt. Éppen így gróf Plunkett izlandi lord­­helytartó is a’ felsőházban egyedül az orániai férfiaknak tulajdoníta az Izlandban uralkodó, ’s mind inkább terjedő vészes ingerültséget, mi ellen az azon párthoz tartozó Roden és AVik­­low grófok hathatósan óvakodtak,’s e’ közben egyszersmind az izlandi protestáns egyház ol­talmára erőteljesebb rendszabály­okat sürgettek. Azonban a’ kormány, mindenütt szükséges elő­­revigyázási intézkedéseket tett, s julius 12-dike 1832-ben, mitől féltek ’s bárba az oraniai fér­fiak akkor processiokat tartottak , eltölt minden­­nevezetes csendzavarás nélkül. — A’ reformbill szerencsésen keresztülment, s a’ megújított alsó­házat illető választások elkezdődtek. Angliában a’ politikai uniók majd mind felbomlottak, el­lenben Izlandban a’ dolgok sajátságos jellemet váltottak. Miután itt egy­szer a’ dézma kérdése f­elizgattatott* ’s O’Connell fáradhatatlan agitatio­­ja által az egész nép mozgásba jött, a’ dézma vétele ellen az egész szigeten közönséges ellentál­­lás szerkeződött, mint az ily­en átalánosan, nya­kasan ’s következetesen talán csak Izlandban tehető. Senki sem fizeté a’ dézmát vagy a­ Stan­ley által a’ helyett behozott adót , a’ tartozók csendesen túlél­ el megzáloglásukat, ’s majd senki sem találkozott , ki a’ zálogokat megvá­sárolni akarta volna. Éjjel fejérfiezkókból álló fegyveres csapatok vándorolták­ bé a’tartományt s kegyetlen boszszút űztek azon, ki a’­­dézma­­adót megfizette, vagy valami zálogot megvett. Őszszel 1832-ben csupán a’ dublini főtörvény­szék többet bocsátott­ ki 1200 elégtételbe veen­dő parancsnál az elmaradt dezmaadó iránt. Csak egy nap sem telt­ el, mely új borzasztó eseteket nem szült. Akkor természetesen szó sem volt az orániai férfiak kihágásairól, mnr esztelenség lett volna egy elkeseredett és félig forradalom állapotjában lévő nép sokkal nagy­obb

Next