Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-10-18 / 84. szám

nánt használgatá, valamint több mint 400 ivet maga is lemásolt, így készitgeté magát lassan­ként a’ nagy munkához ’s füvésztanját is Linné szerint rendszerezé. Erdővidékén egy oly plán­tát is fedeze­ fel, mit Linné rendszerében nem talált ’s azt a’ felső-országi tudósokkal közöl­vén, a’ füvésztani rendszerbe béiktattatott ’s róla e­p­i­t­o­b­i­u­m b­e­n­k­e­i­a­n­u­m­nak neveztetett. „Imago specuum M. Principatus T­ranssilvaniae adn­­irandoru­m” czimü munkáját Harlemben 1774-ben nyomtattatá­ ki, miután a’ harlemi tüdős társaság Benkőt diplo­mával maga tagjává választotta, ugyan ezután történt az is, hogy Mária Therézia őt meghív­ta kolozsvári kir. lyceum történeti tanárának, de Benkő nem akarván k­­ajtai nyugalmas é­­letét, házi csendes boldogságát megbontani, azt el nem fogadta. Ha azt nem veszszük is fel, hogy Benkő el­gondolatlan lépése által voná magára később következett borult napjait, mik őt élte végső b­alkanyodtáig kísérők ’s mik, ha udvarhelyi tanárságra ne lépjék, őt biztosan ál­lítjuk, soha sem találták volna; szükségtelen megjegyeznünk, mi dicső pálya nyílt vala a­ felség gondoskodása által előtte, mik­et fénye­sebb polczra, terjedelmesebb munkásság meze­jére tehetik vala át. De igy kedvelt foglalko­zásától a’ füvészet ’s történettan gyakorlati me­zejéről elvont elméleti régióba tételvén­ át, irá­nyát elveszte. Sok gonddal’s fáradsággal dolgozott Trans­­silvaniájának, mit öt darabban dolgozott­ ki, két első kötetjét Bécsben 1787-ben e’ czim alatt: „T­r­a­n­s­s­i­l­v­a­n­i­a, s­i­v­e magnus Trans­­s­i­lva­n­i­a­e p­r­i­n­c­i­p­a­t­u­s, p­r­i­m D­a­c­i­a medi­terranea pictus, orbi nondum satis cognitus, n­u­n­c­m­u 11 i­l­a­r­i­a­m a­i s­t­r­i­c­t­i­m illustratus. Pars prior, sive gene­r­a­­­­is. Tom. II.V­adá­ki : a’ második r­ész, mely há­rom darabban a’ magyar, székely és szász föld különös ismeretét adja, még nincs kinyomtatva ’s tán soha sem is leend! Ez alapos dolgoza­ton kívül, melylyel Benkő magát Erdély Béliu­­sává tévé, még több alább megnevezendő de­rék dolgozatok is kerültek­ ki tollából. Trans­­silvániája két első kötete megjelent új nyomta­tásban Kolozsváron 1834-ben a’ k. lyc. betűi­vel. Transsilvaniáját követő : „Milk­ovi a, sive a­n­t­i­q­u­i episcopatus M­i­l­k­o­v­i­e­n­s­i­s, per terram T­ra­n­s­s­i­l­v­a­n­i­c­a­m maxima d­i­o­e­c­e­s­e­o­s­s­u­a­e parte exporrecti, explanatio. Tomi II. Viennae 1781. Még Milkoviája kiadása előtt 1780-ban dolgozta volt. „Nomenclatura Botanica” czimü munkáját, mit elsőbben Molnár János „Könyves házában 1783-ban, Veszelszki pe­dig rövidebben Pesten 1798-ban „fa és fűsze­res czimü munkájában felvettek és kiadtak. A* Tornya Borbála felett elmondott beszéde „Téli virág’* nevezet alatt kiadatott NI. Szebenben 1781-ben. Szónoklatai közzül csak ez egy ma­­radt­ fenn az utóvilágnak. Kár, hogy az akkor élő honfiaknak Benkő iránti részvétlenségök mi­att egyéb szónoklatai fenn nem maradtak. Kö­vetkezett 1782-ben, Bethlen Farkas históriája kiadását kezdé­ meg 's azon évben *s követke­zett 1783-ban a* három első kötetét, 1­785-ben a’ negyediket, 1789-ben az ötödiket ’s 1793- ban a* hatodikat jegyzetekkel’s tartalommal fel­készítve kiadta II. Szebenben, miért a’ tudós világ főként a’ történettan baráti néki nagy kö­szönettel tartoznak, hogy e’ nagybecsű történet­iratot új életre hozta. Úgy látszik, ugyan ezen évek körül ábrándozék ő is egy történeti napló kiadásán „Erdélyi historiás szekrény’* nevezet alatt, de igéző szép álmai meghiúsultak: mint szemes fontolgató, meszszelátó búvár tudós, jól látá a’ temérdek sok hézagot és hi­ányt, mit történetünk mezején ki kelle pótolni 's azt, mi­ért busább napjaiban is oly meleg érzettel do­­bog a kebele úgy vélé legjobban elérhetőnek, ha nyomtatatlan kéziratokban szerte szét heverő történeti adatainkat öszszegyüjti, kiadogatja, a" kinyomtatott, de megritkult példányokban lévő­ket megújítja é s egy gyűjteményben az említett czim alatt a’ világgal közli. Azon hiú remény­nyel kecsegteté magát, hogy évenként leg­alább egy kötetet kiadhat ’s abból 1782-ben az első kötet már censura alatt álla ’s ágyán ekkor irá orvos-doctor Pataki Sámuelnek Ko­lozsvárra küldött levelében a’ következendőket : „Az ilyeneknek előre való kiadása által készít­tetik át arra, hogy az erdélyi historia sok szeny­­nyeiből kitisztuljon és tökéletesebb legyen.” A­­zonban buzgó honfi törekvése füstbe ment és sok gonddal *s ki tudja mennyi fáradsággal, költség­gel öszszeszerzett becses gyűjteményei tovább is homályban maradtak *s történettani számos hézagjaink mind e mai napig kiegészitetlenek. Ezeket követte 1785-ben Kolozsváron m. vá­sárhelyi tanár Fogarasi Pap József életrajza ily czim alatt : „Olcsó érczeket aranynyá változ­tató erdélyi magyar alchimista.’­ Élte boldogabb időszakában a’ nagyhírű, de hamar elstélt fér­fiúval a’ legforróbb barátságban élt, mert az őt becsülni tudá. QFolytatása következik.J Vázolatok nyugotirág 1 járó 1. (C. Gr. G. leveleiből 1845-ben.) .Folytatás.^ Második levél. Port-au-Prince, Hayti. Mart. 29. A’ szó teljes értelmében kevesektől látogat

Next