Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-05-28 / 43. szám
1846. (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök május 30-ban 1840. Tartalom : Wallenstein életéről további tudósítások. Ferzáni és Wallenstein életéről további tudósítások. Wallenstein megfontoló vezéri mély belátását mutatja az, hogy ő Gustáv Adolf svecus királyt, bárha az akkor Zsigmond lengyel királylyal háborúba volt keveredve, úgy tekintő, mint figyelemre méltó, félelmes ellenségét. Mihelyt észrevette, hogy a’ lengyelek Gustáv Adolffal meg akarnak békélni, miről őt Zsigmond maga tudósította, vezéréhez Áruimhoz (Arnheim) 1627-ben oct. 9-kén mindjárt ezt irá: „Kérem az urat tartsa szoros figyelemmel a’ svecusokat, mert azok veszélyes vendégek, kikre valójában vigyáznunk kell.11 IV. Christian dániai király már kevesebb jelentésű volt előtte. Miután annak ismételt békéje ajánlatát túlfeszített feltételekkel viszszaútasitották, mindkét vezérek, Tilly és Wallenstein, egyszerre vontának bé Holsteinba septemberben 's azon naptól fogva a’ szerencsétlen király sorsa rettenetes volt. Holstein évkönyvei telvék azon hallatlan iszonyatosságokkal, miket különösen a’ császári sergek ott elkövettek. Miként raboltak, gyilkoltak, mint bántak hölgyekkel, aszszonyokkal, csecsemőkkel ’s égetések, agyonütések, orr- és füllevágások naponkénti tréfás mulatságok valának ; miként kinzották az embereket halálra, hogy belőlök kifacsarhassák hová ásták el kincseiket. Mindezeket körülményesen leírni lehetetlen. A szerencsétlen dániai király szaladása közben faluit és városait maga hamuvá égetteté, hogy ne legyen az utána tóduló ellenségnek hol megállani. Végre egész Holstein, Glückstadt és Krempe várain kivül az ellenség kezében volt. Mivel a hollandusok Braunschweigot fenyegették, Wallenstein által engedé Tillynek a háborúnak ezen részein folytatását, a hol ezt a’ gazdag brémai tartomány voná magához; maga Wallenstein Schleswigon és Jüstlandon keresztül a’ dániaiakat űzé. A* szaladó király, serege maradványával egész albániai szigetekre kergettetek. A’ tengerparton hajók hiánya miatt, kéntelen jön Wallenstein megállani. Mint beszélik, azoni buszújában, hogy a király továbbsudáni képek* Mexico a’ spanyol uralkodás alatt, üzésében megakadályozódott, az előtte vad hullámokban tornyosodó tengert tüzes golyókkal lövöldöztette. Holsteinből és Silesiából Mecklenburg ’s Pomeránia ellen fordult, szerencséje és magasra vágyó hajlama által mindig nagyobb tervekre ragadtatva. Félelmes serege már akkor 100,000- re növekedett, az akkori időhez képpest hallatlan hadierő. Egész Északi-Némethen kéntelen vala intésének engedni. De nyugtalan ’s nagy vállalatokra termett lelkének a’ szárazföld már nem vala elég; a’ tenger félelmes és bizonytalan ’s állhatatlan habjain is akará a’ szerencsét próbálni. Éles pillanata a’ svecus királyban látá azon egyetlen vetélkedőjét, kitől tartott, hogy nagy tervezeteit öszszetöri. Arra forditá tehát főgondját, hogy Mecklenburg ’s Pomerania partjait elfoglalja, megerősítse ’s hajósserget állítson. Ezt látá leghasznosabb védszernek a’ svecusok kiszállása ellen. „A mi a’ hajók felfegyverezésát illeti — írja dec. 13-kán Lissából Áruimhoz —• kérem az urat tegyen meg minden lehetőt a’mellett; mert látja, hogy most a’ tengeren fogunk murikálódni.” Ugyan ezt ismétli dec. 20- kán Brandeisból : „Kérem az urat igyekezzék a’ legnagyobb szorgalommal, hogy tavaszra erős lábra álljunk a’ tengeren; mert a’ mire most szándékozunk, annak a’tengeren kell megesni." Legfőbb reményét erre nézve Stralsundban és Stettinben helyező. Pomerániai herczeg XIV. Bogislawnak az elleni tiltakozását, hogy az ő tartományaiba bé ne menjen fenyegetőzve megvető. Arnim, bár mint ellenző is azt a’ herczeg, Pomerániába bément, huszonnyólcz kikötőt ’s Rügen szigetét elfoglalta; csak Stralsund polgárai zárták bé előtte nyakasan kapuikat. Wallenstein 100,000 embert állított voltki mára’ csatamezőre a’nélkül, hogy azok számára hópénzt ’s tartást kapott volna. A’ tábor kiállítására fordított költségei kipótlására, mi három millió forintot meghaladott, a’ mecklenburgi herczegséget nézte volt ki, melynek herczegei a’ dániai királylyali szövetségek miatt száműzettek. A’ császár nem tudván fizetni, némelyek tanácsára maga hatalmas fővezérének Wallensteinnak igéje azt jan. 1628-ban. A’ 43 43-dik szám.