Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-11-19 / 93. szám

HON IS I il LF OLD 1846. (Második félév.) 93-dik SZId­U. Kolozsvár. Csütörtök november 19-kén 1946. Tartalom: Maryland. Maryland.­­Folytatás: Az ér­s­e­k né­p­i kihallgatás. London. Februarius 1638. Idvezlek szerencsés Harryra, te mint a’ meg­boldogultak egyike Paradicsomban lakói, mit a­ természet maga ékesite­ fel ’s nem ismersz más világot, mint a’ mit te teremtesz magadnak. Én pedig, óh hogy kell azt kimondanom, mióta ho­nomban vagyok, mint ki száműzve és idegenek köztt vagyok, kikkel ellentétben állok ’s a’ mi ha még igy tart, elhordozhatatlan leend. Min­den hibámon kivül, csupán eldődeinktől örökölt hit­vallásom miatt vagyok hasonló a’ számüzötthez. Presbyterianusok episcopalisok egyaránt úgy bánnak velem, mint ha éggel és földdel ellen­kezve Istenemet ’s hazámat kellene elárulnom. A’ fanatikusok, fanatizmusnak nevezik a’ régi hithez! hít ragaszkodásomat. Megengedem Har­ry, hogy a’ hajdankor alakja 's a’ mostani közti némely külöm­bségeket találnak azok, kik engem fanatizmussal vádolnak, meg, hogy viszszaé­­lésnek nézik azokat, miről ők belsőleg meggyő­ződve nincsenek, mihez szemeik füleik szo­katlanok; de hasonló viszszaélésektől s fonák­ságoktól talán más vélemények ’s meggyőző­dések sem elég szabadok *s ott, hol az örök i­­gazság fénysugarait csak erőtlen halandó sze­mek fogják­ el, ki állíthatja magát csalhatatlan­nak? ki világosan látónak e’ mi hóldalatti vi­lágunkban, hol a’ szent Pál apostol szavai sze­rint, csak tükör, csak homályos beszédek által látunk 's erőtlen földi szemeink csak a’ kopor­sók világán túl fognak megtisztulni és szintül színre tisztán látni. — Mit találok a’ presby­terianusok és számtalan más secták vad áb­rándozásaiban, mik a­ hajdani kereszténység el­­senyvedt holttestéből vettek életet? Ma megvál­toztatom az egyházat, ha felem­elkedettebb hi­tűre találok. De divatból, politicából, fösvény­ségből, félelemből, képmutató átállásra semmi emberi erő ne kénszerítsen engemet, hogy ma­gam előtt is utálatos legyek. Nekünk katolikusokul nincs reményünk szolgálhatni és használhatni honunknak. Elnyom­tak, gyűlölnek mint korcsokat. Senki sem biz­tosit arról, hogy a­ legelső néplázadásban meg sem­ ölnek. Az udvar ingatag magaviselete, mely csak kényurasága terjesztésében é s meg­­erősitésében nem ingadoz, a’ gyanús, sokkép­pen üldözött katholikusok sorsa mind roszszab­­b­dik. Tegyünk bár­mit, legyünk bár milyenek, mindegy, dolgaink csak roszszabbulnak. Ki itt hallgat 's békével tűr, ki vagyontalanul, név, kijel­ző adományok nélkül, rejtett magányban csende­­sen élni reméli, az lábbal tapodtatik; kiésztehet­­ség, gazdagság és születés által vonja magára mások szemeit, annál mérgesebben gyűlölik és fe­­nyegetik. Az élet naponként mind inkább undorít, sz emberek úgy zavarognak egymáson, mint té­­blyodottak, hol mindenki tulajdon szenvedelmei után jár, a’ nélkül, hogy máson aggódnék. A­ törvényes rend kötelékei bomladoznak ; a­ király a* nép előtt gyűlöletes lesz, az udvar megveti ’s gyűlöli a­ népet. Egy rendkívüli politicai za­var, mely lázongással ’s forradalommal végző­dik. A’ király állhatatosan marad nyilatkozata mellett ’s jövendőben maga erején akar parla­ment nélkül kormányozni. A’ népnek, mely nél­kül ő semmi volna, kell semminek lenni. Ő akar Anglia lenni! A’ nép naponta szegényedik 's az udvar siet a’ nemzet erejét bujafényben vesz­­tegetni­ el. Költségei, pompája, szükségei fede­zésére önkényü ravatalokat csinál, kénszerités­­sel hajtja­ fel azt, büntetéspénzekből gazdagodik, mit az istentelen csillagkamarák *) Ítélnek. Hogy öt év előtt egy fanatikus orgyilkos, a’ gyalá­zatos Bük­ingham herczeget megölte, az az ud­varra, nemességre­­s a' zsarnoki gyülevész cso­portra nézve hasztalan eleintés vala. A’ nyo­morultak hadinépekre, pénzökre támaszkodnak, k.Tudjuk mi mit akarunk, igy szóla hozzám e­­gyik nap kevélyen egy ily udvaroncz , de a’nép nem s magában meghasonlik. Elegendő kincs és fegyvertáraink vannak, hogy a’ néptől ne fél­jünk. Legkevésbé félelmesek az egyes lármá­zok, kiket tüstént elhallgattatnak, mihelyt magu­kat a’ szabadságról ’s népjogról­ lármájukká! *) Csillagkamara (Sternkammer) büntető törvényszék volt Erzsébet alatt Angliában. Nevét onnan vette, hogy mennyezete csillagokkal volt ékesítve. 93

Next