Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-04-22 / 32. szám

— 126 — megmarad ’s ez is egy szép vagyon. Ezek után bécsengeté inasait ’s Burjánfalvi viszont 16 gyertyavilágánál nagy hidegcseppeket izzadva hagyá­ el a’ teremet. Más nap tehát pénzzé teve sógorának egész maradvány vagyonát, kifizető adósságait ’s csekély maradványnyal haza útaza. E’ körülmény változtata Lenka sorsán is. Burjánfalvinő szolgálni akará hajtani; de Bur­jánfalvi okosabban vette a’ dolgot ’s hogy a’ gazdag sógorság által nyert hitelűk et ne vesz­­szen, elhatározók maguknál megtartani, de tőle az egész dolgot eltitkolni ’s legény helyett a’ gyógyszertárban alkalmazni, m­ig alkalmuk le­­end­őt, a’ háztól meszsze földre elküldeni. Lenka eszessége sejté a’ titkot, midőn Bur­jánfalvi azt néki előhozta ’s önként és megelő­zőleg vállalá­ fel a’ gyógyszertárbatn­ működést s a’ fekete szerecsen czimü gyógyszertárt most a’ városnak ’s vidéknek sokkal számosabb fia­­talai keresék­ meg, mint valaha; mert benne volt tán az egész földgömbön legszebb ’s legcsino­­sabb inas és legény — Lenka. — Burjánfalvi, a’ feketelelkü szerecsen király örvendett az ad­dig nem tapasztalt nyereségen 's Lenka annál inkább igyekezék bátyja bizalmát megnyerni. Állapotja még is időről időre szigorúbb lett ’s nem csak Burjánfalviné, hanem Burjánfalvi is, mind inkább kezdék árnyékos oldalaikat fordí­tani feléje. Kit balsorsa úgy nevezett lelkiis­­meret nélküli jellemtelen atyafiakra szőrit ’s kénytelen azoktól várni kegyelemkenyeret, az tudja képzelni Lenka állapotját. Mit eleinten kedvezésből tett, az később kimért kötelessé­gévé válók ’s ha valaki Borján­falviék előtt e­ foglalkozást hozzá illetlennek mondották, ma­guk is azt álliták; de megjegyezék mosolygva, hogy az, szenvedélye Lenkának, minek ők el­lent nem állítattak. Lenka sajnosan érzé a’ mos­tani ’s előbbi állapítja köztt­ külöm­bséget, de nem akart hálátlan lenni Burjánfalviék iránt, kik­nek javaival élt ’s átlapolja sulyosodása mellett is tűrt és szenvedett. Burjánfalvi, kinek fösvénysége a’ pénzha­lászatnak minden nemét megkísértő, de álmo­dott arany várai még sem valósulának soha, házánál egy ivó ’s dorbézoló társaságot hoza létre, melyben lassanként a’ városnak főbbran­­gu és tehetősebbjei béjárókká lettek, mit ő tisz­tességes színnel „esti múlatónak nevezett.” A’ társaságnak egy nehéz kimondata görög­jelszót választott, mit poharazás közben a’ tár­saság akármelyik tagjának, a’ másikától sza­bad vala véletlen megkérdeni ’s ki azt minden gondolkozás nélkül tüstént ki nem mondhatta, a’ társaság pénztárába, úgynevezett pohárpénzt kénytelenittetett fizetni, mely Burjánfalvi jöve­delmét meglehetősen nevelte, mert ételeit és ita­lait ezen fellül a’ társaság gazdagon fizették. Egy estve a’ társaság egyik buzgó tagja, egy agg fösvény irhakészitő, korántabb jelenék­ meg, leült Burjánfalvi mellé ’s titkos értekezésbe ve­gyült vele. Elbeszélő, hogy báró Zordonfinak Lenkán megakadt a’ szeme. Úgy h­ál le, mint halvány, sárga ’s himlő által rongált arczu fér­fiút ’s nem szép embert, ki mindég zöld vadász­köntösben jár; de az nem baj, hozzá téve, mert szép birtokok néznek rá, noha adósságokért el vannak foglalva, oda azonban 20—25.000 tallér kell ’s a’ birtok megint kézre jő. A’gaz­dag Lenka vagyona segíthetne a’ dolgon ’s Lenka nagyságos aszszony lenne. És hogy Bur­jánfalvit annál jobban megnyerje, Zordonfi ne­vében a’ Lenka tőkepénzéből ezer pengő forin­tot igére néki. Burjánfalvi viszont meg volt lep­ve ; de az irhakészitő mestert félt megcsalni, mert akkor gazdag esti adózóját­ vesztené­ el benne, tehát nyíltan elbeszélté a’ dolgot, hogy a’ pénz csak kötelező­ levelekben van. Az ir­hakészitő, miután őt a’ Bujfalvinál ’s Lenvári­­nál­ ügyetlen maga viseletéért kigúnyolta, mon­da: nem baj, báró Zordonfi nemes ember, ösz­­szeköttetése nagy ’s könnyen felveendi a’ pénzt még Lenváritól is, ki a’ fizetéstől csak azért sem fog vonakodni, mivel ha a’ dolog kitudó­dik, mint hanyag felvigyázónak az egész pénz­tári hi­ányt néki kell megfizetni 's hivatalát is elveszti. Beszéde meggyőzé Burjánfalvit ’s ő kezet adott. Az irhakészitő mester elment báró Zordonfihoz ’s azon tudósítássá­ tére­ viszsza, hogy Zordonfi meg akarja kisérteni a’ pénzek felvehetését ’s a’ kötelezvényeket másolatban kí­vánja. Burjánfalvi értekeződék nejével ’s a’ kö­telezvényeket másolatokban már más nap az irhakészitő mester kezébe adá. E’ csekély kö­rülmény a’ dolognak új fordulatot ada, Burján­­falvi ’s neje, kinek Zordonfi hasonlólag 500 forint tőkepénzt ígért, megint elkezdők szokott ábrándozásaikat , Lenka nyomasztó helyzete könnyebbült ’s jobb napjai viszont megujulának. A’ vőlegényt naponként várták; de a’ he­lyett nem sokára egy goromba levél érkezett, melyben Zordonfi, szemére hányja Burjánfalvi­nak, hogy vele áprilist jártatott, kereken ki­­mondá, hogy noha két elnökkel, három titkos, négy nem titkos, öt valóságos, hat tiszteletbeli tanácsnokkal beszélt a’ kötelezvények iránt, mindnyájan kaczagták ’s nyilvánították, hogy Burjánfalvi úr legokosabban teszi, ha azokkal elhallgat. „A’ czélba vett házasságból tehát — azzal rekeszté­ bé levelét — semmi sem lehet” ’s a’ nemzetes úrra bízom, hogy kötelezvényei­ből savanyt készítsen, Lenkával pedig, hogy nagyravágyásai szűnjenek, készíttessen lapda­­csokat. Burjánfalviékat e’ levél egészen leveré

Next