Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-04-22 / 32. szám
— 126 — megmarad ’s ez is egy szép vagyon. Ezek után bécsengeté inasait ’s Burjánfalvi viszont 16 gyertyavilágánál nagy hidegcseppeket izzadva hagyá el a’ teremet. Más nap tehát pénzzé teve sógorának egész maradvány vagyonát, kifizető adósságait ’s csekély maradványnyal haza útaza. E’ körülmény változtata Lenka sorsán is. Burjánfalvinő szolgálni akará hajtani; de Burjánfalvi okosabban vette a’ dolgot ’s hogy a’ gazdag sógorság által nyert hitelűk et ne veszszen, elhatározók maguknál megtartani, de tőle az egész dolgot eltitkolni ’s legény helyett a’ gyógyszertárban alkalmazni, mig alkalmuk leendőt, a’ háztól meszsze földre elküldeni. Lenka eszessége sejté a’ titkot, midőn Burjánfalvi azt néki előhozta ’s önként és megelőzőleg vállalá fel a’ gyógyszertárbatn működést s a’ fekete szerecsen czimü gyógyszertárt most a’ városnak ’s vidéknek sokkal számosabb fiatalai keresék meg, mint valaha; mert benne volt tán az egész földgömbön legszebb ’s legcsinosabb inas és legény — Lenka. — Burjánfalvi, a’ feketelelkü szerecsen király örvendett az addig nem tapasztalt nyereségen 's Lenka annál inkább igyekezék bátyja bizalmát megnyerni. Állapotja még is időről időre szigorúbb lett ’s nem csak Burjánfalviné, hanem Burjánfalvi is, mind inkább kezdék árnyékos oldalaikat fordítani feléje. Kit balsorsa úgy nevezett lelkiismeret nélküli jellemtelen atyafiakra szőrit ’s kénytelen azoktól várni kegyelemkenyeret, az tudja képzelni Lenka állapotját. Mit eleinten kedvezésből tett, az később kimért kötelességévé válók ’s ha valaki Borjánfalviék előtt e foglalkozást hozzá illetlennek mondották, maguk is azt álliták; de megjegyezék mosolygva, hogy az, szenvedélye Lenkának, minek ők ellent nem állítattak. Lenka sajnosan érzé a’ mostani ’s előbbi állapítja köztt külömbséget, de nem akart hálátlan lenni Burjánfalviék iránt, kiknek javaival élt ’s átlapolja sulyosodása mellett is tűrt és szenvedett. Burjánfalvi, kinek fösvénysége a’ pénzhalászatnak minden nemét megkísértő, de álmodott arany várai még sem valósulának soha, házánál egy ivó ’s dorbézoló társaságot hoza létre, melyben lassanként a’ városnak főbbrangu és tehetősebbjei béjárókká lettek, mit ő tisztességes színnel „esti múlatónak nevezett.” A’ társaságnak egy nehéz kimondata görögjelszót választott, mit poharazás közben a’ társaság akármelyik tagjának, a’ másikától szabad vala véletlen megkérdeni ’s ki azt minden gondolkozás nélkül tüstént ki nem mondhatta, a’ társaság pénztárába, úgynevezett pohárpénzt kénytelenittetett fizetni, mely Burjánfalvi jövedelmét meglehetősen nevelte, mert ételeit és italait ezen fellül a’ társaság gazdagon fizették. Egy estve a’ társaság egyik buzgó tagja, egy agg fösvény irhakészitő, korántabb jelenék meg, leült Burjánfalvi mellé ’s titkos értekezésbe vegyült vele. Elbeszélő, hogy báró Zordonfinak Lenkán megakadt a’ szeme. Úgy hál le, mint halvány, sárga ’s himlő által rongált arczu férfiút ’s nem szép embert, ki mindég zöld vadászköntösben jár; de az nem baj, hozzá téve, mert szép birtokok néznek rá, noha adósságokért el vannak foglalva, oda azonban 20—25.000 tallér kell ’s a’ birtok megint kézre jő. A’gazdag Lenka vagyona segíthetne a’ dolgon ’s Lenka nagyságos aszszony lenne. És hogy Burjánfalvit annál jobban megnyerje, Zordonfi nevében a’ Lenka tőkepénzéből ezer pengő forintot igére néki. Burjánfalvi viszont meg volt lepve ; de az irhakészitő mestert félt megcsalni, mert akkor gazdag esti adózóját vesztené el benne, tehát nyíltan elbeszélté a’ dolgot, hogy a’ pénz csak kötelező levelekben van. Az irhakészitő, miután őt a’ Bujfalvinál ’s Lenvárinál ügyetlen maga viseletéért kigúnyolta, monda: nem baj, báró Zordonfi nemes ember, öszszeköttetése nagy ’s könnyen felveendi a’ pénzt még Lenváritól is, ki a’ fizetéstől csak azért sem fog vonakodni, mivel ha a’ dolog kitudódik, mint hanyag felvigyázónak az egész pénztári hiányt néki kell megfizetni 's hivatalát is elveszti. Beszéde meggyőzé Burjánfalvit ’s ő kezet adott. Az irhakészitő mester elment báró Zordonfihoz ’s azon tudósítássá tére viszsza, hogy Zordonfi meg akarja kisérteni a’ pénzek felvehetését ’s a’ kötelezvényeket másolatban kívánja. Burjánfalvi értekeződék nejével ’s a’ kötelezvényeket másolatokban már más nap az irhakészitő mester kezébe adá. E’ csekély körülmény a’ dolognak új fordulatot ada, Burjánfalvi ’s neje, kinek Zordonfi hasonlólag 500 forint tőkepénzt ígért, megint elkezdők szokott ábrándozásaikat , Lenka nyomasztó helyzete könnyebbült ’s jobb napjai viszont megujulának. A’ vőlegényt naponként várták; de a’ helyett nem sokára egy goromba levél érkezett, melyben Zordonfi, szemére hányja Burjánfalvinak, hogy vele áprilist jártatott, kereken kimondá, hogy noha két elnökkel, három titkos, négy nem titkos, öt valóságos, hat tiszteletbeli tanácsnokkal beszélt a’ kötelezvények iránt, mindnyájan kaczagták ’s nyilvánították, hogy Burjánfalvi úr legokosabban teszi, ha azokkal elhallgat. „A’ czélba vett házasságból tehát — azzal rekeszté bé levelét — semmi sem lehet” ’s a’ nemzetes úrra bízom, hogy kötelezvényeiből savanyt készítsen, Lenkával pedig, hogy nagyravágyásai szűnjenek, készíttessen lapdacsokat. Burjánfalviékat e’ levél egészen leveré