Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-04-22 / 32. szám
HON ÉS KÜLFÖLD 1847. (Első félév.) 32-dik szám. Kolozsvár. Csütörtök április 22-kén 1847. Tartalom: Vérkincs. Prezunda romjai ’s a’ dsichetek párti tartománya. Elegytár. Vérkincs. folytatás.) Burjánfalviné e’ levél vételekor azt hívé, hogy férje a’ fővárosban megbolondult. Burjánfalvi pedig miután mámorát kialudta, az új kötelezvényt nem egy, hanem négy évre írva találds a’ kamatról szó sem volt. Tüstént viszsza akart menni, hogy a’ hibát megjobbitsa, de a’ Salamon gyógyszertár ’s az a’ gondolat, hogy a’ pénz úgy sem az övé, hanem Lenkáé, szándékát megváltoztatá. E’ helyett még azon estve Lenvári urat látogatá meg, ki sógora directora ’s lelki barátja volt ’s nagy későre oda is bébocsáttaték. A’ nagy terem falai tele voltak bibliai ábrázolatokkal, festvényekben és rézmetszetekben. A’ director úrnak — gondola magában Burjánfalvit igen kegyes embernek kell lenni. Végre egy belszobában a’ csengetyű megzördült ’s a’ félénk Burjánfalvit a’csuklás elfogd. Azután két aranypaszomántos inas, mindenik nyelczkarú nagy gyertyatartóval lépék bé ’s tizenhat szál égő viaszgyertyavilágánál, Burjánfalvit több pompás termeken keresztül a’ méltóságos úr irodájába vezeték. Az irodát homályos olajmécs világitá, Lenvári egy magas szál, sovány férfiú, felálla ’s kérdés mi a' kivánata. Burjánfalvi feleletül nagyot csuklótt 's reszketett a’ sovány óriás előtt. Lenvári mély rekedt dörgő hangon ismétlő kérdését ’s Burjánfalvi előmutatá a’ kötelezvényt. Lenvári kivevé kezéből ’s arczvonása legkisebb változása nélkül meg sem nézvén, szertetépte. Burjánfalvit szinte guttatté meg 's rémülten kiálta: „Az Istenért nagyságos úr! ez árvapénz!’ Ördögpénz, viszonzá Lenvári úr — mennydörgő hangon, hideg nyugalommal. Kegyed sógora Istenről ’s kötelességeiről megfelejtkezett ember volt. Egykor tiszttársaimmal a’ pénztárt kelle megvizsgálnom, fél órával azelőtt itt e’ szobában megvaslá, hogy 5000 forint hiány van, térdem esdekle, Istenért ne tegyem szerencsétlenné !’s én mint jó keresztény kötelezvényt irok néki 5000 forintról, hogy azt tegye bé a’ pénztárba, érti kegyed ! csak színből. Ő a’ helyett, hogy a’ hijányt kipótolná ’s kötelezvényem viszszaadná, lefekszik, meghal ’s kegyed most követeli tőlem az adósságot, mit én soha sem kölcsönöztem. Nagyságos úr! igy síránkozék Burjánfalvi, az adósságkifizetésnek ez új módján töprenkedve ’s megzavarodva, mint gyógyszertárosnak, hinnem kell nagyságodnak, de mint gyám, méltóztassék megengedni, nem hihetek. 5000 forint, méltóztassék nagyságod megengedni, mai világban nem polyva, nem gyermekjáték ’s ezt az árvás szék, majd hathatósan követelendő Hiszi vagy nem hiszi, nékem mindegy — viszonzá a’ director minden megindulás nélkül — de ha erőszakkal vádol s becsületem ellen legkisebb lépést teszen is, tudjameg, hogy adósságokba fűlt sógora még sírjában is körmeim köztt van. Pénztárából utolsó vizsgálatkor, ezt nem tudhatja kegyed, 40.000 forint hiányzott, ő azt nem várta meg ’s mákonyi))-al előbb állitá magát láb alól. Én, jó Burjánfalvi úr! Lenkáni szánakozásból ’s a’ Szenderi család iránti tiszteletből e’ szennyet vele együtt eltemettettem ’s csekély béfolyásommal fátyolt boríték rá, most tehát Isten nevében, ha úgy tetszik keverje fel, üssön zajt ! reményrem, még többektől is vannak kötelezvényei, tegyen panaszt kegyed ’s az árvás szék, mint buzgó gyámot megdicséri, de én jó gyógyszertáros úr! kénytelen leszek egy másodikat tenni. Nyilvánitandom szép sógora gaz tetteit, a’ pénztár számára kötelezvényeit ’s mindenét elfoglaltatom ’s arczképét és nevét, mint országos pénztár tolvajának akasztófára szegeztetem. — Akasztófára? susogd Burjánfalvi ijedten! ’S mit nyer akkor kegyed ? folytató hidegen Lenvári ! Semmit, éppen semmit!! A’ kötelezvények ha mind béjőnek is, alig leendik a' pénztár hiányának felét 's azt annak számára elfoglalom ’s Lenkának egy fillére fent marad. Ezen kívül meg lesz becstelenitve ’s melyik becsületes ifju fogja kezét megkérni? páriájában maradand. Ha okosan akar tehát kegyed cselekedni, égesse meg azon hasztalan papirosokat ’s hamvát szórja sógora sírhalmára. Sógora javait — tanácslom — tegye pénzzé, adósságait fizesse ki belőle, igy a' Lenka becsülete is meg32