Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-11-21 / 93. szám

HUN ÉS KÜLFÖLD (Második félév.) 9^­dife SZctill. Kolozsvár, vasárnap aiovesuEbei* SÍ-kén 17. VartBlom ! A’ hajdan Cnpour ház. Utazás Ailesből Marseillebe. A’ chinaiak Singhapineban. A’ hajdan Copour, ma már altorjai báró Apor ház történészeti em­léke. (Végzet.­ XVIII-dik évszázad. Báró Apor Péter. A­ Szegedi vérága­zati (Cserejétől eltérő­ leszármazása szerint, a’ Bécs alatt 1­490-ben vitézkedett Apor Lász­lónak hatod íz utóda volt Apor Péter. Unoka­­öcscse gróf Apor Istvánnak és javai egyik ö­­rököse. Azon korban, mely alatt Apor Péter élt és szolgált, a’ hon főbb tisztségei tételében sok új és sarkalatos rendszer állott—elő. Gál László szavai szerint: „a’ vármegyéknek fő­tisztjeit a’ felség confirmálta, a' székelység kö­zött pedig valamint a’ kapitányt a’ fejedelem tette a’ candidatusokból maga tetszése szerint, úgy a’ főkirálybirákat (annyi mint főispán) a* szék szabadon választotta és bé is iktatta con­firmatio nélkül, ilyenek voltak: Apor Péter Há­romszéken”­­s az­t. Főkirálybirája volt tehát Há­romszéknek Ap­or Péter, Cserei szerint még a­ kormányzó életében vagy is 17()f6-ban. Viselte huzamosan és dicsőséggel. Cserei a­ 329-dik lapon maga Brassóban léte alatti sorsát lepana­szolván, igy ír: „Brassai német várnagy Gra­ven 1706-ban fogatta vala meg Biró Ferenczet és Apor Pétert, mindenüket elprédálván Bras­sóba küldé a­ fellegvárba, ott raboskodának szegények egynéhány esztendeig. Talán nem tovább, mint a’ m­ig a­ Rákóczi zendülés le­csöndesült. Említek, hogy a’ szék főtisztjét sza­badon választotta.” Mit mondhatunk erre egyebet, mint azt, hogy Apor Pétert az érdem, az e­­gyetemes választók szívében önkéntesen szüle­tett méltánylat emelte az akkor még őszinte, a’ megvesztegetést, a­ pártszinetetet nem ismert nemesek kormányszékére. Hiszszük , miszerint ezen Apor Péter az, kiről Szegedi írja: ,,a’ Bálványos vár birtoka meg nem szakadott sor­ral szállott annak alkotójáról késő utódára, az érdemmel, tudománynyal ’s keresztény kath. h. buzgalommal kitűnő altorjai báró Apor Péterre, a­ ki Sepsi, Kézdi, Orbai, valamint Miklósvár nemes székely székek valóságos főkirálybirája ,’s azelőtt nemes Küküllő vármegyének főispánja volt, kinek a’ haza és fejedelem iránt tanúsított jeles érdemeit Vi­dik Károly császár 1730- ban aranylánca érdemjellel jutalmazta.” 1730- ban Apor Péter „báró”-nak czimeztetik ’s en­nélfogva 117 év telik, mióta e’ hírnévdús nemzetség egyik ága „báró” czímmel bír és diszlik. Egy adat a’ báró Apor Péter tudomá­nyos miveltségére, hogy jezsuita Timon Samu történetíróval levelezést folytatva, a’ „székely” (siculus) szónak és névnek eredetét, értelmét fejtegette és taglalta. #­ Apor Lázár. A­ XVIII -dik évszázad Erdélyben a’ rom. catholica hitre vonatkozólag példás korszak, igen, ezen évszázad az, mely­nek lefolyta alatt Erdélyben 127 új vagy visz­­szaállított catholica parochiák jöttek létre. Egyi­ke ezen viszszaállított catholica parochiáknak nemes Bobokamegyében Szarvas-Kenden lévő cath. parochia. Az Apor elődöknek a’ fenneb­­biekből ítélhető sajátságos hitbuzgalmuk tettre tört­ ki Apor Lázárban is, a’ ki nejével Kapi Ti­eréziával együtt egész Rendet bírva, 1725- ben augustus 15-kén parochiát (anyamegyét, talán ezen Apor Péter lesz az, kiről Dugonics az „Aranypereczek” czimü regényében a’ 7-dik laponi jegyzetében igy emlékezik : A’ régi er­délyi magyaroknak nyakravalójokról ezeket írja : „Altorjai báró Apor Péter ama régi szokásoknak szorgalmatos öszszegyüjtője, azon könyvében, mely mind eddig csak írásban foglaltatik, nyak­­ravalót, úgymond, soha máskor nem viseltek, hanem mikor útra mentek. Akkor némelyike szép gyűlesbe­ való nyakravalót kötött­ fel, mely­nek két vége kinek skofiummal, kinek­ nagy fo­nallal, kinek elegyesen, kinek tiszta selyemmel meg volt varva. Azt függve leeresztette övéig, vagy pedig hátravetette a’ vállán a’ hátára és ott lebegett­ le, rendszerint portai selyem török nyakravalót viseltek. Az alsóbb rendű­ emberek pedig közönségesen portai nyakravalót.’’ Bár ez Erdély régiségeit illetőleg nagybecsű munkát adná világ ebbe a’ ki írja. Sz.93

Next