Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-11-25 / 94. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1S4î. (Ulàsodih fèltv.) Kolozsvár. Csütörtök noveissber 35-kén 1847. Vártál,min­t Elenyészett nemzetségek. Csuda látvány. Napoleon ’s a’ római király. Elegytár. 91-dik szám. Elenyészett nemzetségek. Jeruzsálem első elpusztulása előtt 133 év­vel iSalm­anassár al syriai király Izrael ellen ment, háromévi ostrom után m­egvevé főváro­sát Sam­ariát é s az Izrael tíz nemzetségét fog­ságra hajtá. Az otthon maradott kevés rész e­­gészen elvegyült a’cananiai és syriai népekkel, fogságra vitettek ’s Mediába telepíttettek. A’ babyloniai fogságból csak a’ később fogságra vitt Juda két nemzetség tére­ viszsza, a’ többi tíz nemzetség az idegenben elolvadoza. A’ tu­dósoknak ’s utazóknak sok idő óta kedvencz foglalatossága, az elveszett tíz nemzetséget va­lamely nép közti megint feltalálni. Kerestek már azokat külömbféle helyeken ’s némelyek a’ mai kurdok, afghanok, hátulsó indiai kab­ánok, sőt a’ veresbőrü amerikaiak közzé is helyezték. Londonban 1841-ben jelent­ meg egy munka, melyben a’ következendő egészen új ,’s a’szer­ző által igen hihetőleg előadott hypothesis áll. A* Persia ’s ázsiai Törökország köz­ti széles zordán hegyi tartományt zabolátlan me­rész rabló ’s többnyire az izlámot valló kurdok lakják , közttök a’ leghozzájárulhatatlanabb he­gyek közűt lakik nehány nemzetség, kik a’ ke­resztény vallásnak azon hitágazatát vallják, mely a’ mi időszámlálásunk szerint már az el­sőbb századokban „nestorianusok” nevezete a­­latt egész Déli- ’s Keleti-Ázsiában elterjedett ’s szent Tamás által alapítottnak kell lennie. Az amerikai missionarius-társulat az evangélium­nak e’ hegységbeni hirdetésére Persiának Ur­­(N­iah nevű városában hasonnevű nagy tó mel­lett missiot tart, mely egyszersmin­d gyógyít is’s igy a’ megtérendők nyers kedélyére kétszeresen foly­ bé. Azon missio dr. Grantot Kurdistánba a’ nestoriánus keresztényekhez küldötte ’s dr. Grant úgy hiszi, hogy azok köztt az Izrael el­veszett tíz nemzetségét vagy legalább azok maradványát feltalálta. Dr. Grant útazása Mosul városából a’ Ti­gris mellől kiindulva igen hajoló kezd lenni. A’ hajdani Ninive romjai felett a’ jesidák két fa­lujába érkezett, kiket a’ keleti ’s nyugoti írók ördögimádóinak bélyegeztek. „Széles, buja olaj­fa-erdők,” mond dr. Grant, ékesítik sűrű zöld lombjaikkal ’s élő gyümölcseikkel a’ vidéket, a’ legszebb, legbájosabb ’s vidámítóbb tájképet tüntetik a’ vándor elibe ’s felejti az útazó, hogy rég elenyészett dicsőség ’s hatalom romjai és senyvedező porai felett barangol. A’faluk mel­lett a’jesidei sejkeknek néhány­ fejér síremléke ötlék szemembe­n megfordított teke vagy pyra­mis alakjok volt, négyszegű talpazaton állottak ’s 20 láb magasságúak ’s még magasabbak is voltak. Baasékában egy jesida sejk vendégei valáak, kinek laka, valamint a’ többieké is, la­pos földfedelü nyomorultan ’s otrombán öszsze­­fűzött kőből állott. Az udvaron durva, vastag szőrpokróczokat teritettek­ le ülésnek számunkra ’s igen jó szívvel láttak. Török kavaszom sejté okát, nem sokára eltávozott. Gazdám engem m­ohamedánusnak tarta, kiket a’ jesidák szívók­ból gyűlölnek. Mihelyt azonban értesüle ’s meg­győződök, hogy keresztény vagyok, maga vi­seletét egészen megváltoztatá. Most annál szí­vesebben idvezle ’s minden szükségeinkről a’ legnagyobb buzgósággal gondoskodók. Tapasz­talán» mit sokszor hallottam, hogy a’ jesidák a’ keresztények iránt igen nyájasak ’s barátsá­gosak. Dr. G­rant a’ legnagyobb hihetőséggel kö­vetkezteti, hogy a’ jesidák a’ hajdani mani­­cheusok sectája maradványai ’s hogy a’ fenn­­említett ördögtiszteletök semmi sem egyéb, mint a’ gonoszok iránti tisztelet, mit Mánes ta­nított. Ezek a’ jesidák csak úgy tisztelik a’ sötétség fejedelmét, mint a’ hajdani persák Ah­­rim­ánt. Mentéi inkább közeledik az útas a’ kurd hegyek alantabb térségeire, a’ táj annál bájos­b­bi­ ’s annál termékenyebb. Az akrai basa egy kurd főnök, utazóinkat barátságosan fogadá. Egy nap a’ főnöknek alig nyólez éves kis fia vidám arczczal jöve­ bé’s egy meglehetős nagy­ságú gránát almát mutata, mit alkalmas távol­ságról lőtt­ le. A’ golyó éppen közepén ment­­keresztül ’s az örömtől elragadtatott atya, fiának nevezetes ajándékot ada. Az ily nevelésből le­het a’ kurdok féktelen bátorságát megítélni. Dr. Grantot a’ vad nestoriánusoktóli tartózkodásra sokszor megírnék. Még a’ mossuli hatalmas 94

Next