Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-04-22 / 16. szám
16. SZÁM. SZOMBAT. APR. 22. 1843. JUYILTLEVÉL P —NÉ, SZÜLETETT O— E— ASSZONYHOZ. Örömmel lepett meg nagyságod’ határozata — miszerint, Bécset elhagyandó, a kedves hazába teendi át lakását. Megvallom, hogy csodálnom kellett eddig is, hogy illy hő érzelmekkel a hon iránt, olly kedves ragaszkodással családja’tagjaihoz, s annyi édes kötelékkel kapcsolva a felejthetlen szülői lak’ minden egyes alkotó részéhez, illy sokáig anynyi boldogságot nélkülözött, s a kitárt rokoni karokat csak későbbi teljesedhetés’ keményében hagyá. Vétkezném a méltányosság’ törvényei ellen s bíróm lenne a kárhoztató öntudat, ha ezen körülményt megemlítve, illően ki nem emelném az okokat, mellyek nagyságodat, mint anyáskodó nagynénét s szíves rokont, a fejdelmi város’ falai közt marasztalók. Nagyságod szinte húsz évek előtt, —• a korban, midőn az életbe lépő hölgy a szülői házból, hogy újat alapítson férje’ oldalán, kiszáll, s talán egy időszakban is, melly nem volt egészen alkalmas az öröm’ és kényelem’ bájait, magasabb igényeket tápláló kebelnek, magyar honban nyújtani, vagy ha igen, nem bírtak nagyságtok az előítéleteken, mi nagyjainknál tán ma sem egészen példanélküli, uralkodni, — mondom , húsz évek előtt jön Bécs’ lakónéjává. Mennyi boldog órák’ emléke, hány ifjúkori rokonlelkü barátnék’ szives vonzódása, s valljuk meg, a szokás, ezen főfő zsarnoka nemünknek — köték nagyságodat a császári városhoz? Jött idő, midőn nem !