Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-07-08 / 1. szám
E pár szót, ez új félévi folyam küszöbén, már csak azért sem tartottuk fölöslegesnek elmondani, mert kedves kötelességünknek érezzük minden illő alkalmat megragadni, melly nekünk rést ajánl, nagyságfokkal, szép olvasónéiik, valamint önökkel, tisztelt előfizető urak, bár rövid időre is közvetlen társaloghatni. Isten mindnyájunkkal! —*g*«*t+— FÉRFISZÓ. Beszélyke. I. 180* évben, a legszelídebb s virágzóbb tavaszi estek egyikén volt, hogy a p.....i akkor repülő hid’ korláti közé zörgő robajjal hajtott be egy nehéz kocsi. Gyászszinüi viaszos vászon leplei csaknem elzárák sejtett, de nem látható lakositól az Isten’ szabad levegőjét, melly az akkor még borzas müveletlenségben, de nem kevésbbé buja tenyészésben zöldelő liget’ gyönyörű nyárfái fölött fűszeresen lebegett. A ligetben sétálni volt nép kanádi szemekkel vette körül a soknemű sejtéseket ébresztő alkotványt.— Ki élhete abban? szenvedő beteg? de miért nem nyittaték hát meg zárt lakása az enyhe tavasz’ gyógyító leheletének? vagy épen halott, ki a földi élet’ hullámait örök béke’ álmaival cserélé föl? vagy talán élő halott, ki honából messze vitetik, hogy idegen kőfalak közt sorvadozzon, mig a jótékony halál ismét egyesíti hontársai rokon-szellemével, s részelteti mennyei szellemcsókjaiban a hű leánynak, ki Duna’ vagy Tisza’ zöld partjain, vagy az ősbérczek’ zengő kastélyiban ájulva hagyatott, végetlen hit martalékául? — a sejteményes, agályos mormogás a nézők’ ez utóbbi hitét jelenté, s eszékbe jutottak mindazon rémes mondák, miket nehéz idők’ viharai közt élt nagyapák beszéltek a fekete kocsiról, s mély és sötét börtönök’ ijedelmeiről, hosszú borongós őstesteken. S ezt annyival inkább, mert a kocsik belsejéből ollykor döbbentő láncszörrenés hallatszott ki, s a katonakocsis mellett töltött fegyverű gránátos ült, és mert ismerék a nem régi eseményeket. Dörögve haladt a kocsi a roszul kövezett utczán, s végre megállóit a „Rózsa“ czimera vendégház’ udvarán. Megnyíltak a barna kocsifüggönyök, s három alak lépett ki azok mögöl. Az első katonatiszt 1 *