Honderü, 1844. január-június (2. évfolyam, 1/1-26. szám)

1844-01-06 / 1. szám

1 SZÁM. SZOMBAT. TÉLHÓ’ 6. 1841 ÚJÉV’ ELSŐ LAPJÁN. Jelen s jövendő ! ... múlttal nincs kozom ... Hozzátok íme zeng föl szózatom ; Mert jól tudom, mint minden emberek, Én is közöttetek hányattatom. Ti fűzitek csomókra gondjainkat, Miket nem ész, sors oldhat fel csupán; S míg izzadozva törjük e csomókat, Ti is letűntök múltatok’ nyomán. Maradjon a múlt mélyen eltemetve: Ő egy koporsó’ s a világhírű halott, Érdemjelekkel'Márkázott bíborban Koldus’ rongyával együtt hamvad­ott. Jelenben szív s az ész jövőben él; Élvezzen a szív, míg az ész kihat Határin a jelennek s a jövő’ Homályiból kap fényre tárgyakat. S bár megcsalódik gyakran e kis Isten, Melly vakmerőn mindentudásra tör: Vizsgálni nem szün, s új okoskodásán Újabb merészség s újabb pályakor; S bár megcsigázta hasztlan fáradása, S képek, remények mind eltűntének, S a tarka színbe számolt szép jövendő Keservre vált jelen jön él­inek: Hisz még s remél, többé nem számolásban ; Istenre bíz most már minden jövőt, S szelíd tűréssel éli át jelenjét, Hívén, utána jobb sors várja őt. — így adjuk át szivünket a jelennek, Szorítsa bár súlyával Össze azt, Hitben s reményben, gyakran álmodásban. Hogy a jövő hoz rá örömtavaszt. Adózunk a jövőnek a jelenből. Csakhogy jövőnk is tűrhető legyen.

Next