Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-11-25 / 21. szám
— 402 — tekintetben lévén czélom őket itt érinteni, elmellőzöm szokásaik s életmódjaikat, mint mik különben is a más európai nővilágéival majd mindenben egyazonok, s átalában ismeretesek. Természeti külsajátságaikra nézve tehát leginkább megjegyzendő, hogy Angliában a szépnemű bőre tündöklő fehér, arcza, lelket és életet lehelő; viselete fölötte vonzó s társalgási szerény modora kitünőleg hódító. Testalkata derékségére nézve a normann hölgyekéhez hasonlít. Haja többnyire szőke vagy vöröses. Ez után méltán következnek a csábhatalmas Franczia nők. Ezek közöl legszebbek Avignon, Marseille s a hajdani Provenceban találtatnak, melly egykor phodoszi görög gyarmattal népesíttetett meg. Normandiában, Picardiában és Belgiumban is szépvérü, tündöklő fehér bőrű, de testalkatukra nézve kevesbbé finom és kecseseket láthatni. Párisban is inkább mesterkélt, a járás, kelés és módos társalgási ügyesség által érdekesített, mint természetes szépségekkel jeleskedő nők találkoznak. Az olasz nők szépség tekintetében már sokkal kitűnőbbek, noha a társalgási finomságban a franczia nőkkel nem versenyezhetnek, s jellemre nézve azokkal bizton egy osztályba soroztathatnak. Correggio, Titian és Albán festészek, remeklő ecseteik angyalszépségű példányokat mutatnak föl közőlük. S mint Winkelmann mondja, e művészhírű példányokhoz hasonló hölgyek Rómában és környékén még most is, Siciliában, Toscanában, Sienában és Velenczében pedig nagy számmal léteznek. Spanyolországban legszebb nőket Andalusia és Cadix teremnek, Portugalliában pedig Guimanarez város széles vidéke. A valenczia- és castiliabeliek igen köznapi alkatúak. Rácz István tudós hazánkfia (A szépnem’ egésséges és beteges állapotáról irt munkájában az 56-o. lapon) azt mondja, hogy egész Németországban mindenek között a saxoniai hölgyek legszebbek. Hilde s heim tájékán talán egy rút arczot sem láthatni. Mind a férfi, mind a nőnek olly ingerteljes bőre van itt, hogy példabeszéddé válna, miszerint „a szép asszony úgy nőne e környéken, mint a fű.“ Bámulásra méltók még a rajnamelléki szépek is, s kivált a Mannheim, Mainz és Strassburgban születtek különös említést érdemelnek. A legaránylagosb testalkat, fris szín, kék szemek, a haj’szőke vagy éjbarna hulláma, tisztaság, felvilágosult lélek s műveltség — ezek kitűnő tulajdonai A magyar — valamint azúgy pórnők is — sem nem szőkék, sem nem tiszta barna, hanem e kettő’ vegyületéből származott színűek. Átalában bátrak, de mégis szerények, gazdasszonyságot s inkább családéleti bajoskodást, mint pislogó fényűzést s henye piperét szeretők. Kender s lentermesztés, főzelékek, zöldség s aprómarhatenyésztés, fonás, szövés, varrás, sütés, főzés, mosás s a házi rend és csín legkedvesebb foglalkozásuk. Külsejét igen jól festik Czuczor következő versei: Mint a holló fényes barna kontyra szedett hosszú haja ; Sükű szemöldöke sugár, Két nagy szeme mint a bogár. Nyíló pipacs az orczája, Csókra hivó piczin szája stb. Ezek, kikről imént szólottam, mind a kaukazi fajhoz tartoznak, s a kiket ezek közöl Európán kívül még megemlíteni érdekeseknek vélek, az arab, beduin s Gangesmelléki nők. Az arab nők nem csak csín és kellemmel díszelgő ifjabb éveik, de idősebb korukban is híresek tüzes nagy szemeikről. Kár, hogy orrukat, mi a szabályos arczot különösen szépíti, egy annak porczogó közfalán áthúzott nagy gyűrűvel elcsúfítják, s kár, hogy bőrük finomságát bizonyos, náluk divatozó, festékbe mártott tűhegyekkel csinált rajzolatok által eldurvítják. A beduin hölgyek Ázsiában deli termet, szép arczvonalmak s kellemmel párosult viseletbeli fönséggel tüntetik ki magokat. Férjeiktől igen becsültetnek s némi lovagias tiszteletben tartatnak. Ellenkező sors