Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-11-25 / 21. szám

— 402 — tekintetben lévén czélom őket itt érinteni, elmellőzöm szokásaik s életmódjaikat, mint mik különben is a más európai nővilágéival majd mindenben egyazonok, s átalában is­meretesek. Természeti külsajátságaikra néz­ve tehát leginkább megjegyzendő, hogy An­gliában a szépnemű bőre tündöklő fehér, ar­­cza, lelket és életet lehelő; viselete fölötte vonzó s társalgási szerény modora kitünőleg hódító. Testalkata derékségére nézve a nor­mann hölgyekéhez hasonlít. Haja többnyire szőke vagy vöröses. Ez után méltán követ­keznek a csábhatalmas Franczia nők. Ezek közöl legszebbek Avignon, Marseille s a hajdani Provenceban találtatnak, melly egykor phod­oszi görög gyarmattal népesíttetett meg. Normandiá­­ban, Picardiában és Belgiumban is szépvé­­rü, tündöklő fehér bőrű, de testalkatukra nézve kevesbbé finom és kecseseket láthat­ni. Párisban is inkább mesterkélt, a járás, kelés és módos társalgási ügyesség által ér­­dekesített, mint természetes szépségekkel jeleskedő nők találkoznak. Az olasz nők szépség­ tekintetében már sokkal kitűnőbbek, noha a társalgási finom­ságban a franczia nőkkel nem versenyezhet­nek, s jellemre nézve azokkal bizton egy osz­tályba soroztathatnak. Correggio, Titi­an és Albán festészek, remeklő ecseteik an­­gyalszépségű példányokat mutatnak föl kö­­zőlük. S mint W­inkelmann mondja, e mű­­vészhírű példányokhoz hasonló hölgyek Ró­mában és környékén még most is, Siciliá­­ban, Toscanában, Sienában és Velenczében pedig nagy számmal léteznek. Spanyolországban legszebb nőket An­dalusia és Cadix teremnek, Portugalliában pedig Guimanarez város­ széles vidéke. A valenczia- és castiliabeliek igen köznapi al­­katúak. Rácz István tudós hazánkfia (A szép­­nem’ egésséges és beteges állapotáról irt munkájában az 56-o. lapon) azt mondja, hogy egész Németországban mindenek között a saxoniai hölgyek legszebbek. H­i­l­d­e s h­e­i­m tájékán talán egy rút arczot sem láthatni. Mind a férfi­, mind a nőnek olly ingerteljes bőre van itt, hogy példabeszéddé válna, mi­szerint „a szép asszony úgy nőne e környé­ken, mint a fű.“ Bámulásra méltók még a rajnamelléki szépek is, s kivált a Mann­heim, Mainz és Strassburgban születtek kü­lönös említést érdemelnek. A legaránylagosb testalkat, fris szín, kék szemek, a haj’szőke vagy éjbarna hulláma, tisztaság, felvilágo­sult lélek s műveltség — ezek kitűnő tu­lajdonai A magyar — valamint az­­úgy pór­nők is — sem nem szőkék, sem nem tiszta barna, hanem e kettő’ vegyületéből szárma­zott színűek. Átalában bátrak, de mégis sze­rények, gazdasszonyságot s inkább család­életi bajoskodást, mint pislogó fényűzést s henye piperét szeretők. Kender s lenter­mesztés, főzelékek, zöldség s aprómarhate­­nyésztés, fonás, szövés, varrás, sütés, fő­zés, mosás s a házi rend és csín legkedve­sebb foglalkozásuk. Külsejét igen jól festik Czuczor következő versei: Mint a holló fényes barna kontyra szedett hosszú haja ; Sükű­ szemöldöke sugár, Két nagy szeme mint a bogár. Nyíló pipacs az orczája,­­ Csókra hivó piczin szája stb. Ezek, kikről imént szólottam, mind a kaukazi fajhoz tartoznak, s a kiket ezek kö­zöl Európán kívül még megemlíteni érdeke­seknek vélek, az arab, beduin s Ganges­­melléki nők. Az arab nők nem csak csín és kellem­mel díszelgő ifjabb éveik, de idősebb koruk­ban is híresek tüzes nagy szemeikről. Kár, hogy orrukat, mi a szabályos arczot külö­nösen szépíti, egy annak porczogó közfalán áthúzott nagy gyűrűvel elcsúfítják, s kár, hogy bőrük­ finomságát bizonyos, náluk di­vatozó, festékbe mártott tűhegyekkel csinált rajzolatok által eldurvítják. A beduin hölgyek Ázsiában deli ter­met, szép arczvonalmak s kellemmel páro­sult viseletbeli fönséggel tüntetik ki mago­kat. Férjeiktől igen becsültetnek s némi lo­­vagias tiszteletben tartatnak. Ellenkező sors

Next