Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-15 / 2. szám

I . nar. Továbbá Váczi Miklós­ feleségétől (ab uxore Nicolai Wachy) 300 référt, i dén,­1494 és 1495 között miféle magyar mesteremberek és kalmárok voltak Budán, kitetszik Ernuszt (vagy Hampó) Zsigmond pécsi püspök’ számvivő naplójából, mellybe mint II. László’ kincstartója, a királyi ud­var’ jövedelmeit és kiadásait jegyzé. L. En­gel, Geschichte des ungrischen Reichs und seiner Nebenländer, Halle, 4ed réth. 1797. A 81—82 lapon áll : Szabó Benedek bu­dai polgárnak bord­ájába 72 for.­­2 denar s megint 102 for. hordája 5 ftjával. Ugyan­azon Szabó Benedektől zöld posztót, rését 3 forintjával, 42 fton. Megint attól setétké­­ket (de Chemelotho sethethkék posztót) stb. — A 83. lapon: Kötélgyártó György mes­ternek (Magistro Georgio Kethelgyarto) vas­tag és véknyabb kötelekért ő felsége’ ko­csijaihoz (istrangh) 86 és 92. lapon. Is­mét e kötélgyártó Györgynek kötelékb­e. 90 lapon : Vászonáros Margitnak (Margarete Wazonaros) 750 réf vászonért, réfét 2 dé­náréval, 15 for. kellett a király’ kocsijai’ bérléséhez. Ugyanennek 550 référt II. Lász­ló’ lovas’ ablakos tarisznyájához 7 f. /3 de­t­réval 6 for. ismét a királyi kocsikhoz----­Szekérgyártó György és Váczi Péter Czéh­­mesterek’ kezébe adtam, Írja még Ernuszt püspök, a budai kocsigyártók’ számára, a ki­rály’ kocsijaiért, mellyeken ő felsége Cseh­országba megyen ... stb. Az udvarban is pedig a magyar nyelv­nek nagyon fennforogtát látjuk abból, hogy e kincstartó püspök deákul irt számadá­saiba is több magyar ollyan szót, kifejezést szúrt, mellynek deák nevezete hirtelen e­­szébe azért nem jutott, mivel azokat közbe­szédben magyarul hallá. Illyen: megyszin a 100. lapon : de colore Meghzyn : vulgo t a r g h , a honnan targonczalens tárgy, 101. lapon : Gywplw, azaz gyeplő, hátlekötő, 104. lapon törő,­­de ferro duo, instrumenta ferrea vulgo, Therew stb. A 84. lapon pedig előjő a király 6 magyar szakácsmesterének, 88-di­­kon hétnek és háromnak fizetése. De hiszen magyar szakács uraiméknak mi hatásuk le­hetett II. László király’ udvara’ magyarsá­gára? Jó magyar ételt főztek, s az volt ér­demük. » Tiszta való, hanem annak könnyed em-­­ VISSZAMZAGYARODÁS BUDAPESTEN. (Folytatás.)

Next