Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-11-25 / 21. szám

O’KGE.) török­ fényűzése u-­­gyanis háremének csínja­­s hölgyeinek sokaságában áll; a tö­röknek tekintélye há­remének pompafényé­vel s hölgyeinek szá­ma és­ szépsége’ közhírével emelkedik és csökken. A török nők egyébiránt szépek, s ke­leten még a köznép között is alig látható olly hölgy, kinek arczfehérsége az alabas­­trom, pírja a rózsáéval s bőrfinomsága és puhasága a bársonyéval ne versenyzenék. Ezt az ő gyakori fürödzködésök okozza. A kecstermi nyugalom (Serailruhe) és ez, még azt is szülemlik, hogy arczuk holdgömbölyü teljességet, s egész testük átalában lomha kövérséget nyer, mi a töröknek igen tetszik, mivel ők a szépséget fontszámra mérik. A folytonos kéjvihar és testi élet azonban szel­leméletük­ fejlődését nem csak késleltetik és gátolják, de egészen is elnyomják; innen ők holtiglan éretlen gyermekek s tudatlanok­­ maradnak. Sőt ők e sajnos lelki állapotot ma­gok is készakarva nehezítik, — a testiség’ kelleme lévén országuk és boldogságuk’ e­­gyetlen támasza, talpköve. Különös szépség­nek tartatik náluk még a szemöldtelenség s a köröm és ujj’ veresszínüsége. Arczaikat folyvást fátyol takarja, s akármelly részét inkább szabad föltétlenül hagyni testeiknek, mint arczaikat. Náluk tehát, mint Solvyn ur is (Les Hindous. Tom. 4. p. 5. Paris 1825) megjegyzi, — a homlok, ez az el­metolmács, az arcz, ez a benső élet, — s a szem, ez a lélek’ hív tükre : vak, eltakart, elrejtett. A szelíd civilisatió­ és keresztény val­lásunk’észszerűsége’ befolyásánál fogva más nemzetbeli hölgyek már sokkal magasb fo­kon állnak a törököknél, és itt főhelyet az angolnők érdemelnek, nem azért, mintha a testi szépség Anglia’ ködborus földén virul­na legbájlóbban s dusabban, — hanem mi­vel a nőtét’ érzéki s szellemi tökélye teljes öszhangzat s legaránylagosabb viszonosság­ban látszik párosulni. Csak természetrajzi A SZÉPNEM, t­­rmészetrajzi tekintetben.

Next