Honderü, 1848. január-április (6. évfolyam, 1-13. szám)

1848-01-29 / 4. szám

Gyöngyös igen népes város a Mátra­­al­jában, rajta három patak folyik keresztül, mely a városban űzni szokott bor és posztó­készítést nagyon elősegíti, hajtván azok sok malmokat is. Lakosai jó emberek, de az e­­lem, mely köztük uralkodik, nem jó, mert há­rom casinója van, két úri és egy polgári. Hi­ába, mi magyarok nem tagadhatjuk el, hogy a feudalismushoz közelebb állunk, mint né­melyek gondolják. Gyöngyösi népessége átalán véve ma­gyar, kevés kivétellel mindegyik tud olvasni, írni, számolni, de iszonyú sok korcsmát — minden polgár mérhet bort egész éven át — nem igen fognak dicséretére válni. A nép, ha nem áll is oly fokán a művelt­ségnek, mint az orirend, de romlatlan lega­lább szíve és érzése; kit szeret, azt szívből szereti, kit gyűlöl, azt szívből gyűlöli, fogé­kony a jóra, de a politikai eszméktől oly tá­vol áll, mint nap a földtől. Gyöngyös’ népe szabad választást gya­korol, minden évben egyszer, sz. György­­napkor választván meg biráját és tisztviselő­it. Iskolái jó karban, az ipar és kereskedés jó kedvvel űzetik, a műveltség és felvilágo­sodás ezen alapokon épülhet. Odahagyván Gyöngyöst, a parádi főidők felé indultam. Mily forgandó az ember’ élete, mily furcsák a sors’ szeszélyei, tegnap még ezüstkanállal, aranyzott porczellánból nagy­úri kényelem és szokás szerinti ebédet et­tem, egy kedves család’ barátságos körében, s ma egy düledékeny gunyhó’ puszta falai közt cserép tányér és fakanállal eszem. Ott a művelődés a divat’ szabályait kénytelen kö­vetni, itt a természet’ szükségeihez mért egy­szerűség uralkodik, de azért higyétek meg nekem, mi mindnyájan emberek vagyunk, bí­bor és rongy egyforma szenvedélyeket fe­dez, csak a születés és művelődés von köz­tünk határfalat. Ezt tagadni fogják sokan a­­zok közöl, kik Cabet urnák munkáját olvas­ták, és mert itélőtehetséggel nem bírnak, el­hagyták magukat ámítani. Az igaz, hogy a civilisatio demoralisatiót is hordoz magával, azt tapasztaljuk a legcivilisáltabb népeknél, de az emberi és polgári jogok’ elkülönzése és tökéletes ismerete segíteni fog a bajon. Az emberiség’ egy része bármennyire elve­zettetett is a jogosság’útjáról némely ábrán­­dozók által, el kell következni az időnek, mi­dőn az igazság’ napja földerülend, s a pokol­ból fölidézett eszmék elkerülendenek a sem­miségbe. Rend és törvény nélkül nem állhat fen a természet; rend és törvény nélkül nem létezhetik státus. He folytassuk tovább utunkat a regényes Mátrán keresztül, a kristályforrások mellett, hagyjuk ködfátyolképekként elvonulni lel­künk előtt a gyönyörű kilátásokat, a szép vi­dékeket, szálljunk a völgybe, ott van Parád, 1490 lakosával és két főidőivel, gróf Káro­lyi György ur’ birtoka, nem messze a fürdő­től pedig üveghuta, mely készítményeivel bármily külföldi hutával is kiállja a versenyt. Bár ide az évenkint megjelenő vendégek hoz­nak is műveltséget és felvilágosodást, a nép engemet, mert gyalog utaztam, spionnak tar­tott, kivált midőn látta, hogy a vidéket raj­zolatom, s az urasági tisztek alig tudták a palóczokat, — mert itt már kezdődik a pa­­lóczország — meggyőzni arról, hogy az én szándékom tiszta , és a vidékek’ rajzait nem a töröknek vagy tatárnak készítem. Párád­nak van ugyan iskolája, de a tanító úr, bár igen tisztes férfiú, miután egy személyben egyházfi és harangozó is, bizony sok idő kell neki, m­íg a népnevelés itt Basedow vagy Nie­­m­ayer’ tanai után fog kezeltetni. Folytattatik­.) -^o^o 0-0-0-O-O-O-C^o— — 50 — Válasz. Mit kérded : szeressz-e engem ! Hogyne szeretnélek? Drága műve a remeklő Istenség’ kezének ! Ne szeresse el a holdat, Ég a nap’ világát? Hármat és az esti szellő A völgyek’ virágát?.. Mit kérded, miként szeretlek!

Next