Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-11-08 / 90. szám

miképpen ő ezen nevezetes erőműnek belsejébe bocsátkozék.— Mi­dőn Liancourt ur kijött, nevetett ’s bizonyitá, hogy e" vizalatti fog­ságban legkisebb nehézséget vagy fuldoklást nem tapasztalt.­­ Hall­gatunk egy illy találmány szépségéről, fontosságáról és számos hasz­nairól , mellyek belőle az emberiségre háromolhatnak. A’ hajózási biztosság értesítőt fog róla nyilvánossá tenni, m­elly hihetőleg magára vonamlja a’ kormány figyelmét. RÉGISÉG. Gyulai Pálnak, Báthory István lengyel király kanczellárjának, fele­lete Sibrik György váradi uj kapitán levelére 1585-ik esztendőben. „Megadá Ugrón István nékem a’ kegyelmed levelét, mellybűl értem, hogy a’ kegyelmed Kapitánságának eleje minden Rendeknek kedves volt, az Kegyelmes Isten adja, remélem pedig, hogy meg is adja e’ szö fössége, hogy ez dolognak mind közepe ’s vége ha­sonlatos légyen a’ kezdetihez, hogy az kegyelmed Kapitánsága , kinél az Erdéli birodalomban a’ Gubernatorságtól megválva sem na­gyobb sem gonosz. Tiszt nintsen, légyen mind Istennek tisztessé­gére, mind fejedelmünkk Országával egyetemben’s mind kegyelmed­nek jó hírére nevére. Tudom hogy kegyelmed mint ennek előtte való dolgaiban, azon­­képpen ebben is minden cselekedetinek áldását kéri és várja, hogy ami eszközöket Isten kegyelmednek az előmenetelére és jó hírének és nevének keresésére adott, azokat, tudom, kegyelmed magában keresi; azok pedig nem egyebek, hanem az elme, az okos­ság, a’ szolgálatban való szorgalmatosság, mindenekhez való em­berség és egyéb féle virtusok, kiket, úgymint becsületre vivő esz­közöket születésében ad embernek. Annak utánna sok dolgoknak látásábul és azokban való elmél­­kedésébel tellyes életében nevel és öregbit. Ezeket embernek ma­gában kel keresni, és naponként kel véle élni, áldást és segítséget Istentől kell várni. Mikor Cato a’ Romai tanácsban egykor az ő nem baráttya Julius császár szententiája ellen szóllana, több beszédi közt igy szóllott: az jó tanátsbul, úgymond, vigyázásbul és szorgal­­matosságbul minden dolgok jó szerencsésen történik; de ha maga­dat rösztségnek, tunyaságnak adod, híjába kiáltasz Istenhez. — Köz mondás a’ pogány bölcseknél, hogy munkánk által segitnek istenek. Értem, hogy a’ kegyelmed uj tisztiben minden Rendek nagy szeretettel és böcsülettel vadnak Kegyelmedhez, m­elly jó jel; méltán is kedves lehet Kegyelmednek; de tudom, meggondolja azért kegyelmed, hogy az dolognak az elejin mind az szeretet, mind az bötsület fundamentom nélkül való, mert kegyelmed mind ezekre

Next