Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-08 / 90. szám
miképpen ő ezen nevezetes erőműnek belsejébe bocsátkozék.— Midőn Liancourt ur kijött, nevetett ’s bizonyitá, hogy e" vizalatti fogságban legkisebb nehézséget vagy fuldoklást nem tapasztalt. Hallgatunk egy illy találmány szépségéről, fontosságáról és számos hasznairól , mellyek belőle az emberiségre háromolhatnak. A’ hajózási biztosság értesítőt fog róla nyilvánossá tenni, melly hihetőleg magára vonamlja a’ kormány figyelmét. RÉGISÉG. Gyulai Pálnak, Báthory István lengyel király kanczellárjának, felelete Sibrik György váradi uj kapitán levelére 1585-ik esztendőben. „Megadá Ugrón István nékem a’ kegyelmed levelét, mellybűl értem, hogy a’ kegyelmed Kapitánságának eleje minden Rendeknek kedves volt, az Kegyelmes Isten adja, remélem pedig, hogy meg is adja e’ szö fössége, hogy ez dolognak mind közepe ’s vége hasonlatos légyen a’ kezdetihez, hogy az kegyelmed Kapitánsága , kinél az Erdéli birodalomban a’ Gubernatorságtól megválva sem nagyobb sem gonosz. Tiszt nintsen, légyen mind Istennek tisztességére, mind fejedelmünkk Országával egyetemben’s mind kegyelmednek jó hírére nevére. Tudom hogy kegyelmed mint ennek előtte való dolgaiban, azonképpen ebben is minden cselekedetinek áldását kéri és várja, hogy ami eszközöket Isten kegyelmednek az előmenetelére és jó hírének és nevének keresésére adott, azokat, tudom, kegyelmed magában keresi; azok pedig nem egyebek, hanem az elme, az okosság, a’ szolgálatban való szorgalmatosság, mindenekhez való emberség és egyéb féle virtusok, kiket, úgymint becsületre vivő eszközöket születésében ad embernek. Annak utánna sok dolgoknak látásábul és azokban való elmélkedésébel tellyes életében nevel és öregbit. Ezeket embernek magában kel keresni, és naponként kel véle élni, áldást és segítséget Istentől kell várni. Mikor Cato a’ Romai tanácsban egykor az ő nem baráttya Julius császár szententiája ellen szóllana, több beszédi közt igy szóllott: az jó tanátsbul, úgymond, vigyázásbul és szorgalmatosságbul minden dolgok jó szerencsésen történik; de ha magadat rösztségnek, tunyaságnak adod, híjába kiáltasz Istenhez. — Köz mondás a’ pogány bölcseknél, hogy munkánk által segitnek istenek. Értem, hogy a’ kegyelmed uj tisztiben minden Rendek nagy szeretettel és böcsülettel vadnak Kegyelmedhez, melly jó jel; méltán is kedves lehet Kegyelmednek; de tudom, meggondolja azért kegyelmed, hogy az dolognak az elejin mind az szeretet, mind az bötsület fundamentom nélkül való, mert kegyelmed mind ezekre