Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-19 / 93. szám
SZORGALOM. Új égszer gőzhajók számára. Közönségesen ismeretes dolog, hogy egyike a’ legnagyobb gázoknak, mellyek a’ gőzhajók messze útra használhatásának ellene szegülnek, abban fekszik, hogy az erőművek fűtéséhez megkivántató ’s az útra elviendő égszer mennyisége igen sokra megy, és sok helyet foglal el. Kutter ur Limingtonban módjáttalálta ezen égszer t. i. a’ kőszén nélkül, egészen ellehetni, ’s azt kevesbbé nehéz és kevesebb helyet elfoglaló anyaggal kipótolni. Az ehhez megkivántató legszükségesebb, tüzet élesztő ’s lobogásban tartó anyag a’ —viz, mellyel valamelly sok szén-részeket magában hordozó nedvességet, mint czethalzsirt, kátránt vagy ehhez hasonló éghető anyagokat kever össze. Ezen anyagok egyszerre tétetnek a’ kályhába, ott elolvadnak; az egyik szénanyagot, a’ másik vizanyagot ad. Igen csekély mennyiségű athmosphaerai levegő elégséges őket a’ tökéletes elégés állapotáéban tartani. Ezen nedvek lassanként kifolynak igen csekély menynyiségű égő szénkövekre, mellyek a’ tűzhelyen vannak, ’s ezen nedvek által tápláltatnak. Kutter állítja, hogy czélirányos bánásmód mellett 15 font kőszén-kátrán annyi mennyiségű vizzel és 25 font kőszénnel vegyítve éppen olly nagy melegséget gerjeszt, mint 120 font közönséges kőszén. A’ láng fehérségét ’s terjedtségét alig lehet képzelni, ha a’ próbálatot tulajdon szemeivel nem látta valaki; egyébként ezen lángon olly könnyen lehet uralkodni, hogy egy perez alatt azt nagyítani, vagy kisebbíteni könnyű dolog. Felesleg megjegyezni , hogy ezen uj fűtés nem jár sűrű rész szagú füsttel, mint a’ közönséges kőszén. Remélni lehet, hogy ezen ékszer által a’gőzhajózás igen előmozdittatik. — Már a’ Glasgow gőzhajón tett több illy nemű próbák tökélyesen sikerültek. RÉGISÉG. Gyulai Pálnak, Báthory István lengyel király kanczellárjának, felelete Sibrik György váradi uj kapitán levelére 1515-ik esztendőben. (Végzet) Ha kit kényszeritetünk valamiről megszóllítani, gyalázatos és tisztességbántó szókat eltávoztassunk. Azt pedig meg ne szokjuk, hogy egyet igen pirongassunk, vagy megbüntessünk, most pedig ugyanazon rendbéli embert, ugyanazon vétekért meg sem szókítsuk, mert ebből nagy zúgolodás szokott mindenkor lenni. Harmadik: Tekéntet a’Kegyelmed Tisztiben, a’Vármegye állapottya, mellyröl nem szükség sokat szólni; rövid szóval, ha azt mondják, hogy a’ Törvényt igazán szolgáltassuk ki, kire Kegyelmed, megeskütt, ’s Kedvért, ’s Barátságért, adományért, ’s féle