Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-12-03 / 97. szám
e HOI1HWÉ8K. IPIBOIKSn csütörtökön december 3-án 1835. KÖLTÉSZET. Őszi hangok. Sárgulva ráhajlik a’ réti virág, Nem fűzi szivéhez az Hiúság , Nem nyújtja szerelmi jelűt a’ leány — Ah , — holt az öröm, valamint a’ virány ! A’ hűs liget árnya alatt szerelem Megszűnt enj’elegni mosolygva velem ! Titkunkra ha zárt vete csókjaival Lillám, kele lombrul a’ csókra a’ dal, Es mintha örülne velünk a’ madár , Azt látva, mi boldog az édeni pár! Ah!—zengeni szűnt hamar a’ csalogány, Mert sirba rogyott amaz angyali lány ; ’S látván egskormon a’ könypatakot A’ fülmile, kis szive meghasadott. Sárgulva lehervad az őszi virág , Nem fűzi szivéhez az ifjuság, Nem nyújtja szerelmijeiül a’ leány,— Ah, — holt az öröm, kiaszott a’ virány. ’S megszűnt mosolyogva enyelgni velem A’ hüs liget árnyain a’ szerelem. Krizbay Miklós: A' költő reggele. (Garay - tó 1.) ,,Az éjhajú leányka rózsaszáján hasad az én hajnalom , és az éjhajú leányka bogárszemében kel föl az én napom.“ Gyönyörű volt az éj, a’ csillaghimvanatos, a’ szerelembiztos. És szerelemre olvadozék kebelem illatleheletétől, lelkem magos gondolatokra serkent sircsende alatt, szemeim pedig a csillagszőnyegre szegezve lőnek. se kik a’nap fénypályáját szeretik, azok az éj homályvilágán sokáig nem időzhetnek. Engem is fölriaszta a’ „nappal“ tűzlelkű éneklője; és megloptuk az éj csillagvilágát, a’ nap tündökletes arczát megtekintendők.