Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-02-23 / 16. szám
16. Pesten csütörtökön februarius S3— 1S3T. KÖLTÉSZET. A’ c s o l n a k o s. Zajong az élet tengere , Habot habokra hány , Fölötte egy fiú evez Sors adta csolnakán. Sorscsolnakát vagy-ezredek ’S remény övezgetik , Hullámon és örvényen át Bizton segitgetik. Hullámon és örvényen át Bolyong ő nyugtalan, Híven lángzó leányszivért Sóhajtva untalan. — ,,E’ messze Ömlő tengeren Hol él azon kebel, Melly boldogitna engemet Örök szerelmivel ?“ „Hol él a’ lány, ki bájival Viditná éltemet ? ’S reám szeméből hintené Óhajtott üdvömet!“ „Hol él azon tündér alak, Kiért ég kebelem, Kiért e’ tenger habjait Busongva szegdelem ?!“ Szóll a’ fiú, ’s a’ mint imigy Eseng hű kedvesért, Evezve Zebke csolnakán Kisded szigethez ért. Kisded szigetnek partjain All kék szemű leány , Szép, szende mint a’ rózsaszál Festése hajnalán.