Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)

1838-11-25 / 94. szám

94 99 9 Pestel vasárnap november 23*­ 1.&38* KÖLTÉSZET. A’ mereng­ő. Ha lelkem átbolyang A’ múltak éjjelén , Kín edzi lelkemet ’S keserves érzemény. Kín edzi lelkemet , Épesztő, szörnyű kín , Hazám' dúló, de már Leélt veszélyem­.­­S ha azt elgondolom , Hogy ez mind elmula , Szemembe kány­­orul, A' szívnek harmata. 'S egy édes érzelem Feszíti keblemet ’S imádni kényszerít Teremtőm ! téged Imádni 's esdeni , ’ -t Hogy a’ magyar házit Örökre boldogítsd Minden veszélyen át. PAKRICZ IVÁN FESTÉSZET. A’ szevillai székesegyház. ( Folyt­at­ás 6.) Mielőtt Szevillát láttam volna , Murillót mindig nagy szinező­­nek tartottam; pontos rajzolónak, de minden fenség és sztyl nélkül; igaz és okos festőnek, kinek festvényei keresetten kellemes szí­nűek , mellyek néha puhaságba mennek­ át. Ezen egészen nemle­ges (negativ) erényeken kivü­l, különös vonzalmat tulajdoniték neki a’ nemtelen és aljas rongyos koldusi természetességhez, melylyel a’ legfenségesebb tárgyakat összeszőtte ecsetje. Conturja puhaságát és hanyagságát annyira vitte , hogy személyeinek öltözete taplóhoz és tépethez hasonlít; végre, mint az alföldi festők, kikkel többször

Next