Honművész, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-05-23 / 41. szám

Pesten csütörtökön május 13kor" IS39. KÖLTÉSZET.'­­ «4 I o in. Mint az alvilágnak Szörnyű gyermeke , A’ kit önmagából Szült a’ porteke; Hogy beszivja búját ’S minden emberét , 'S véle elborít»« Önnön életét . Sírban ült az i­ni , Mélyen föld alatt . Gyászban volt fölötte Égi boltozat. Gyászban csillagatlan ’S gyásza egyre nőtt Mintha fájna néki Mintha szánná őt. Búja végtelen volt Mint a’ föld pora , Mint a’ légtömegje Mint a’ lét kora. Homlokán tanyáztak Búnak árjai , És szemében égtek Kinja lángjai. Égtek , ’s mig körülte Lézeng a’ halál, Zagyva érzeménye Hangot, rést talál : ,,Láttam őt, imádtam ’S­im most meghalok , Sírba nem kisérnek Engem gyássdalok ,

Next