Katonai Szemle 1959/2
1959 / 9. szám - Tízéves a Kínai Népköztársaság
Tízéves a Kínai Népköztársaság Tíz esztendővel ezelőtt , 1949. október 1-én Pekingben, Mennyei Béke Kapujának erkélyén Mao Ce-tung elvtárs felolvasta a Kínai Népköztársaság megalakulásáról szóló nyilatkozatot. A pekingi utcákon hullámzó több milliós tömeg önfeledten ünnepelt, százezrek ajkán csendültek fel hol itt, holott az Internacionálé, a „Keleten pirkad, kél a nap” című forradalmi dal és más forradalmi dalok hangjai. De nemcsak Peking népe ünnepelt, hanem örömmámorban úszott egész Kína. A kínai nép lelkesedése határtalan volt, mert élt annak a tudata, hogy 1949. október elsejével vége az átkos múltnak, s új nap virradt fel a kínai történelemben. A kínai hazafiak, munkások, parasztok, értelmiségiek, akik a Kínai Kommunista Párt Vezetésével fegyverrel a kézben, évtizedeken át harcoltak a japán, az amerikai imperialisták, az áruló Csang Kaj-sek bandái ellen — visszatekintve a megtett útra, megállapíthatták —, nem hiába hullatták testvéreik, harcostársaik milliói vérüket, sikerült széttörni a gyarmati rabság bilincseit, s kivívni a szabadságot, a függetlenséget. A kínai parasztok százmilliói, a munkások, egyszerű dolgozó emberek tudatában voltak annak, hogy egyszer s mindenkorra véget ért a komprádor burzsoázia, a földbirtokos osztály népnyúzó uralmának, az éhségnek, nyomornak és megaláztatásnak időszaka. Új korszak kezdődik, a népi Kína korszaka. Azóta mindössze egy évtized telt el, de túlzás nélkül elmondható, hogy az elmúlt tíz év minden egyes esztendeje többet adott a kínai népnek, mint Kína sok ezer éves történelmének bármely száz vagy akár ezer esztendeje. Milyen eredményeket ért el a kínai nép az elmúlt tíz esztendő során? Milyen változások mentek végbe Kínában ez idő alatt? Az iparilag teljesen elmaradott Kínában, a kommunista párt által kiadott direktívák szerint hangyaszorgalommal megkezdődött a szocialista iparosítás előkészítése. Az első ötéves terv időszakában — 1953—57 között — pedig a szocialista iparosítás már hatalmas eredményeket mutatott fel. Öt esztendő alatt 825 nagy ipari objektumot hoztak létre. Nemcsak a meglevő ipart erősítették meg ez időszak alatt, hanem olyan új iparágakat is létrehoztak, mint például a fémkohászati, bányászati és erőmű berendezéseket gyártó ipart, repülőgépipart, motoros járművek gyártását és modern szerszámgépipart, valamint a nemesacél kohászatot és a fontos színesfémek kohászatát. Az első kínai ötéves tervben a terv utolsó évére 1957-re előirányzott acélmennyiség 4,12 millió tonna volt, s ebből körülbelül 3 milliót egymagának Ansannak kellett adnia. „Ez a merész szemtelenség példája... A kínaiak arra vállalkoznak, hogy lehozzák a holdat az égről." így gúnyolódott a londoni Ecomonist című lap. Mondani se kell, hogy a gúnyos mosoly az arcukra fagyott, amikor 1957-ben az előirányzott 4,12 millió tonna helyett a kínai munkásosztály 5 340 000 tonna acélt adott a hazának. A Kínai Kommunista Párt — mint következetesen marxista-leninista párt — nem állhatott és nem is állt meg a szocializmusnak az ipar terén, a városban elért sikereinél. Az önkéntesség, fokozatosság és az állami támogatás lenini elveinek szigorú betartásával megkezdődött a mezőgazdaság, a falu szocialista átalakítása. Ezt látva, az imperializmus egész propaganda gépezete, a nyugati rádiók és a sajtó kórusban zengte: „a kínai parasztság tengere — magántulajdona védelmében — elsodorja a ”