Honvédségi Szemle 1969/1

1969 / 1. szám - Oláh István vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes: Használjuk ki hatékonyabban a megnövekedett lehetőségeket

A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA XXIII. ÉVFOLYAM — 1. SZÁM — 1969. JANUÁRHonvédségi SZEMLE ЮНМ fi-каз?? OLÁH ISTVÁN vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes Használjuk ki hatékonyabban a megnövekedett lehetőségeket Дг elmúlt években átfogó refor­mokat hajtottunk végre a ki­képzés frontján a Magyar Néphadse­reg szárazföldi csapatainál. Ugyanezt tettük a tanintézeteknél s a honvédel­mi felkészítés (az elő- és utóképzés) területén is. Hogyan lehet megítélni ezeket a törekvéseket a tapasztalatok tükré­ben? Milyen a változás tendenciája? Vannak-e jelentős lehetőségeink a fejlődés meggyorsítására s ha vannak, melyek ezek, hogyan tudnánk legin­kább kihasználni? Joggal foglalkoztatnak bennünket ezek a kérdések annál is inkább, mert az új év küszöbén az efféle számvetés­készítésnél szinte maguktól merülnek fel, s megválaszolásuk tudatosabbá teszi a helyzet megítélését, követke­zésképpen cselekvőkészségünket is. Mivel a Honvédségi Szemle a tisz­tek egyre megbecsültebb és kereset­tebb folyóirata, csak üdvözölni lehet a Szerkesztőség kezdeményezését, mi­szerint az 1969. év első számát az ilyen értelmű kérdések áttekintésére, az ezekkel kapcsolatos gondolatok összefoglalására, közkinccsé tételére kívánja felhasználni. Mivel a folyóiratban a felelős ka­tonai vezetők egész sora cikkezik a hatáskörébe tartozó szakmai kérdé­sekről, ezért e vitaindító cikkben első­sorban a közös és az általános érvé­nyű témákra szorítkozom, s egyúttal hangsúlyozni kívánom az általam leg­fontosabbnak ítélt tennivalókat és módszereket. Az, hogy a kiképzésben reformok­ra van szükség , soha nem volt vi­ta tárgya. A hadseregben végbement technikai, szervezeti fejlődés, vala­mint más tényezők — a katonai szer­vezetek alkalmazásának, a fegyveres harc megvívásának módszerében be­következett változások — sürgetik a reformokat. Nehezebb a feladat-meg­oldás­ az, hogy mik és milyenek le­gyenek a reformok, s hogyan reali­záljuk azokat az életben! A­z eltelt 2—3 év távlata arról győz meg bennünket, hogy helyesen vettük számba és vetettük egybe a kiképzés megreformálását igénylő, sőt sürgető tényezőket, valamint a megoldási módozatokra vonatkozó kö­rülményeket; a szükség és a lehető­ség komponenseit. A bevezetett reformokról még nem beszélhetünk úgy, hogy azok teljesen beálltak, hogy hatásuk érdemileg számbavehető, vagyis véglegesen fel­mérhető — mégis elmondhatjuk, hogy azok gyökeret vertek, pozitívan hatnak és lehetőségeik jobb kihasz­nálása jelentősen meggyorsíthatja a velük szemben támasztott célkitűzé­sek elérését, minél tökéletesebb tel­jesítését. A különböző szinteken elemzett konkrét tapasztalatok egész sora egy­­értelműen arról tanúskodik, hogy je­lentősen javult a harckészültség, a hadrafoghatóság színvonala. Ahol bi­zonyos objektív feltételek is szeren­csésebben együtt vannak (például ke­ )

Next