Honvédségi Szemle 1969/1
1969 / 1. szám - Oláh István vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes: Használjuk ki hatékonyabban a megnövekedett lehetőségeket
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA XXIII. ÉVFOLYAM — 1. SZÁM — 1969. JANUÁRHonvédségi SZEMLE ЮНМ fi-каз?? OLÁH ISTVÁN vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes Használjuk ki hatékonyabban a megnövekedett lehetőségeket Дг elmúlt években átfogó reformokat hajtottunk végre a kiképzés frontján a Magyar Néphadsereg szárazföldi csapatainál. Ugyanezt tettük a tanintézeteknél s a honvédelmi felkészítés (az elő- és utóképzés) területén is. Hogyan lehet megítélni ezeket a törekvéseket a tapasztalatok tükrében? Milyen a változás tendenciája? Vannak-e jelentős lehetőségeink a fejlődés meggyorsítására s ha vannak, melyek ezek, hogyan tudnánk leginkább kihasználni? Joggal foglalkoztatnak bennünket ezek a kérdések annál is inkább, mert az új év küszöbén az efféle számvetéskészítésnél szinte maguktól merülnek fel, s megválaszolásuk tudatosabbá teszi a helyzet megítélését, következésképpen cselekvőkészségünket is. Mivel a Honvédségi Szemle a tisztek egyre megbecsültebb és keresettebb folyóirata, csak üdvözölni lehet a Szerkesztőség kezdeményezését, miszerint az 1969. év első számát az ilyen értelmű kérdések áttekintésére, az ezekkel kapcsolatos gondolatok összefoglalására, közkinccsé tételére kívánja felhasználni. Mivel a folyóiratban a felelős katonai vezetők egész sora cikkezik a hatáskörébe tartozó szakmai kérdésekről, ezért e vitaindító cikkben elsősorban a közös és az általános érvényű témákra szorítkozom, s egyúttal hangsúlyozni kívánom az általam legfontosabbnak ítélt tennivalókat és módszereket. Az, hogy a kiképzésben reformokra van szükség , soha nem volt vita tárgya. A hadseregben végbement technikai, szervezeti fejlődés, valamint más tényezők — a katonai szervezetek alkalmazásának, a fegyveres harc megvívásának módszerében bekövetkezett változások — sürgetik a reformokat. Nehezebb a feladat-megoldás az, hogy mik és milyenek legyenek a reformok, s hogyan realizáljuk azokat az életben! Az eltelt 2—3 év távlata arról győz meg bennünket, hogy helyesen vettük számba és vetettük egybe a kiképzés megreformálását igénylő, sőt sürgető tényezőket, valamint a megoldási módozatokra vonatkozó körülményeket; a szükség és a lehetőség komponenseit. A bevezetett reformokról még nem beszélhetünk úgy, hogy azok teljesen beálltak, hogy hatásuk érdemileg számbavehető, vagyis véglegesen felmérhető — mégis elmondhatjuk, hogy azok gyökeret vertek, pozitívan hatnak és lehetőségeik jobb kihasználása jelentősen meggyorsíthatja a velük szemben támasztott célkitűzések elérését, minél tökéletesebb teljesítését. A különböző szinteken elemzett konkrét tapasztalatok egész sora egyértelműen arról tanúskodik, hogy jelentősen javult a harckészültség, a hadrafoghatóság színvonala. Ahol bizonyos objektív feltételek is szerencsésebben együtt vannak (például ke )