Honvédségi Szemle 1969 - Különszám
Oláh István vezérőrnagy: Elgondolás a programozott oktatás bevezetésére
OLÁH ISTVÁN vezérőrnagy Elgondolás az audio-vizuális és programozott oktatás bevezetésére Rohamosan fejlődő korunkban rendkívüli jelentőségre tettek szert az oktatás-kiképzés intenzívebbé tételének problémái. Közismert az oktatás-kiképzés azon állandósuló és mélyülő dilemmája, hogy állandóan tart, sőt — növekvő ütemű — az ismeretanyag halmazának bővülési folyamata és mélyül tartalmi bonyolultsága, összetettsége, miközben az oktatásra fordítandó idő lényegében változatlan. Mindez világviszonylatban elindított egy folyamatot az oktatásban, amely a probléma megoldását új, forradalmi úton közelíti meg: a technika felhasználásával, nevezetesen az elektromos számítási metódusnak a híradástechnika más vívmányaival való összekapcsolásával. Olyan módszer kidolgozására és alkalmazására van tehát szükség, amely — miközben az oktatást koncentráltabbá, hatékonyabbá teszi és fokozza eredményességét — határozottan elősegíti a jelentősen kibővült ismeretanyag elsajátítására fordítandó idő megrövidítését. A folyamatos szelektálás ellenére megsokasodott és mind igényesebb katonai ismeretanyag a hadseregben is egyre sürgetőbben követeli — hagyományos kiképzés-oktatás fejlesztése mellett — olyan minőségileg új oktatási formák, módok, eljárások kutatását és alkalmazását, amelyek az eddigieknél is hatékonyabbnak bizonyulnak és megfelelnek a „gyorsuló idő” gyorsuló követelményeinek is. A katonai kiképzés feltételei jelentősen megváltoztak. Elsősorban az oktatók és oktatandók felkészültsége, az oktatás szemléltetettsége, a gyakorlás lehetőségei, de még inkább az ismeretanyag terjedelme és jellege. Teljesen indokolt, hogy a „mit oktassunk és hogyan oktassunk?” kérdések már a közelmúltban is oly élességgel vetődtek fel. Három alapvető tényezőből kell és tudunk kiindulni ezzel kapcsolatosan. Először abból a tapasztalati tényekkel igazolt szerencsés helyzetből, hogy ma már többségében olyan fiatalok vonulnak be katonai szolgálatra, akik ismeretekben, de a gyakorlati jártasságban is összehasonlíthatatlanul gazdagabbak, mint évekkel ezelőtt volt a bevonult ifjúság, és világos elképzelésük van olyan dolgokról, amelyekről néhány évtizeddel ezelőtt még a felnőtteknek sem volt fogalmuk. Másodszor abból, hogy korunk tudományos és technikai fejlődésének eredményeképpen (kibernetika, információ-elmélet, automatizálás, pszichológia stb.) létrejött egy új kiképzési mód: az audio-vizuális és programozott oktatás, amely alatt lényegében azon eljárások komplexuma értendő, amelyek a kiképzés hatásfokának növelésére hivatottak — az említett technikai eszközök és tudományos elméletek vívmányaira támaszkodva — és az ezeknek megfelelő, minőségileg új pedagógiai eljárások bevezetése útján. Harmadszor abból, hogy — a technikai feltételek mellett — a bevonuló ifjúság túlnyomó többségénél adott az a helyes, egészséges szemlélet, amely abból a felismerésből adódik, hogy egy védelemre érdemes rendszer katonája, és amely szemlélet alapján tömegesnek tekinthető a törekvés: minél jobban el- 3