Honvédségi Szemle 2010
2010 / 1. szám - Dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes: A magyar hadtudomány az új évtized küszöbén
Dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes: A MAGYAR HADTUDOMÁNY AZ ÚJ ÉVTIZED KÜSZÖBÉN Nem kezdi rossz pozícióból a nemzeti hadtudomány a 2010-es évet, az új évtizedet. Az elmúlt években a finanszírozási nehézségek és a veszteségek ellenére (gondolok például egyes folyóiratok megszüntetésére és átalakítására) - stabilizálódott a hadtudomány intézményrendszere, új alapokra került a Honvédelmi Minisztérium (HM) együttműködése a Magyar Tudományos Akadémiával. A katonai vezetés a Honvédségi Szemle jövőjével kapcsolatos vitában egyértelműen kifejezte, hogy szüksége van a hadtudományra. Aki egy kicsit is ismeri a magyar hadtudomány történetét, rendkívül fontosnak értékeli e fejleményeket. Megerősödött az elmúlt években a hadtudomány képviselete a Magyar Tudományos Akadémián. A tavaly elhunyt Király Béla vezérezredes külső tag, a 2007-ben rendes tagnak megválasztott Szabó Miklós altábornagy sokat tettek, tesznek a hadtudomány emancipációjáért, a katonai diszciplínák védelméért, a nemzeti tudományos követelmények védelmi szférában való érvényesítéséért. Az MTA Hadtudományi Bizottság és köztestületi tagság tevékenysége javította a tudományág helyzetét a magyar tudós testületben. „Előretörésünket" mutatja, hogy a közelmúltban heten szereztek MTA doktora fokozatot különböző diszciplínákban, és többen részt vettek az elmúlt években a HM egyik legfontosabb intellektuális vállalkozásában, az első nemzeti katonai stratégia megalkotásában. Sikeresen lezajlott a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és doktori iskoláinak akkreditációja, amely továbbra is hosszú évekre lehetőséget ad a hadtudomány egyetemi és PhD szintű művelésére. A képzés nemcsak azért fontos, hogy „tudós katonákat" (Morris Janowitz: „soldier-scholar") neveljen, hanem állandó pezsgést ad a tudományos kutatásoknak, és megteremti a fiatal szakemberek bevonásának lehetőségét a tudományos közéletbe. A következő évtized egyik meghatározó feladata a tudományos generációváltás „levezénylése" lesz, amely - az oktatási és tudományos műhelyek vezetőinek hosszú távú személyügyi menedzsmentjén kívül - igényli a HM/MH-szervek tudománypolitikai koncepciójának kidolgozását, sokoldalú támogatását. Bár a hadtudományi kutatások irányításának és finanszírozásának rendszere lényegében nem változott 2002 óta, a 2006-2007. évi szervezeti átalakítások érintették a HM egyes kutatóhelyeit. A haditechnikai és logisztikai kutatások a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökség hatáskörébe kerültek, a katonaegészségügyi tudományos bázis pedig az MH Honvéd Egészségügyi Központnál összpontosult. A hadtudományi könyveket megjelentető Zrínyi Kiadó - a nonprofit kft. részeként - továbbra is meghatározó szerepet játszott a katonai szakkönyvek publikálásában. A változások erősítették a HM Oktatási és Tudományos Tanács koordinációs tevékenységének fontosságát. E területen „mindössze" csak a hatáskör bővítése, az erőforrások elosztásában vállalt felelősség növelése, illetve a koordinációs „erőtér" erősítése lehet középtávú feladat. Örvendetes, hogy az átalakulás és redukció mellett új - kutatással, fejlesztéssel és tudományos munkával foglalkozó - intézmények is létrejöttek. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (HM) kutatóhellyé minősítésével a hadművészeti kutatások és kísérletek kaphatnak új lendületet, közelebb kerülhet egymáshoz az elmélet és gyakorlat, új transzdiszciplináris kutatások indulhatnak. Fontos eseménynek kell értékelni a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központ budapesti létrehozását, amely nemcsak összekötő kapocs lehet a szövetségi katona-egészségügyi szolgálatokkal, de kezdeményezhet, végezhet vagy koordinálhat katonai egészségügyi kutatásokat is. A hadtudomány hazai művelésében fontos szerepet játszik az MTA 128 éves Hadtudományi Bizottsága. Ez a 31 fős, az MTA rendes tagjait, doktorait, kandidátusait és PhD fokozatosait tömörítő, választott testület képviseli a hadtudományokat a magyar tudomány fellegvárában. A bizottság segíti az MTA tudományos céljainak, feladatainak és követelményeinek érvényülését a „hadi tudományok" területén, és mint ilyen, a tudományágak közötti (interdiszciplináris) szakterületek szervezeti egységeként funkcionál. A testület e funkciójából adódóan befogadó és integráló szerepet tölt be, bár időszakonként állásfoglalásokban megerősíti a hadtudományokkal kapcsolatos véleményét. (Legutóbb a 2006-ban tartott köztestületi konferencián). Éppen ezért a hagyományosan történeti felfogást képviselő interdiszciplináris testület nem híve az állandó diszciplína-vitáknak, nem támogatja sem a „kiterjesztők” (a hadtudományt a „biztonságtudományba” integrálni kívánók), sem a „tradicionalisták" (a hadtudomány csak hadművészeti kérdésekkel foglalkozzon), sem pedig a „reformerek” (egyes organikus tudományterületek függetlenítése a hadtudománytól) törekvéseit. Úgy gondoljuk, a háborút mindenképpen tanulmányozni kell (Szun Ce), és ennek érdekében a tudományágak ésterületek legszélesebb összefogására van szükség. Persze a hadtudomány változik, fejlődik, amit tudományszerkezeti szempontból követni kell. (Nemrégen alakult meg például az MTA Rendészettudományi Bizottsága, amely a rendvédelem „leválását” jelenti a hadtudományról). De a lényeg a kutatás objektuma, a háború és a hadsereg, amit tanulmányozhatnak külön-külön, egymástól függetlenül különböző diszciplínák, de vizsgálhatják közösen, interdiszciplináris módon is. Sőt a hadtudományi kutatások egyre inkább transzdiszciplinárissá válnak, mert a kutatásokba nemcsak a tudomány emberei, hanem a gyakorlati élet különböző szereplői is részt vesznek. A vizsgálatokat pedig egyre inkább nem nemzeti keretek között, hanem határokat átívelően, internacionálisan kell folytatni. A nemzeti hadtudomány nemzetközi nyitását tartom a következő évtized egy másik fontos kihívásának. A hadtudomány persze csak akkor tud igazán sikeres lenni, ha tevékenységével a HM és az MH előtt álló feladatokat szolgálja. Ezért a tudomány képviselőinek mindig előtérbe kell helyezni a „hasznosságot” (ahogy Tanárky Sándor katona akadémikus fogalmazta), a tudományt éltető területek igényeit, feladatait, követelményeit. A HM és az MH előtt a következő évtizedben is nagy horderejű feladatok állnak. Az ország katonai biztonságának és fegyveres védelmének garantálása, a szövetségi felelősségvállalás teljesítése, a hazai és nemzetközi követelményeknek való megfelelés a védelempolitika megújítását, a haderő transzformációjának és professzionalizálásának folytatását, új szolgálati kultúra megerősítését igényli. E feladatok megvalósításában a hadtudománynak is fontos szerep jut: állandóan korszerűsíteni kell az ország biztonságának és katonai védelmének elméleti kérdéseit, interdiszciplináris válaszokat kell adni a változó új és régi fenyegetésekre, kockázatokra, adaptálni kell a hazai és nemzetközi tudomány élenjáró eredményeit. ■ 2010/1 Honvédségi Szemle 3