Hunnia, 1994 (50-61. szám)

1994 / 59. szám - Petőfi Sándor: Megint beszélünk – Kovács Géza: Izzik még bennünk

Megint beszélünk... Izzik még bennünk... Megint beszélünk s csak beszélünk. A nyelv mozog s a kéz pihen. Azt akarják, hogy Magyarország Inkább kofa, mint hős legyen. Dicsőségünknek kardja! csak most Készültél s már a rozsda esz. Meglássátok, maholnap minden Az a kerékvágásba' lesz. Úgy állok itt, mint a tüzes ló, Mely föl vagyon nyergelve már, S prüsszögve és tombolva, ott benn Fecsegő gazdájára vár. Nem a tettek terén fogok hát, Mint egy csillag lehullani? Megfojtanak a tétlenség Lomhán ölelő karjai? S nem lenne baj, ha magam volnék, Hisz egy ember nem a világ, De ezer és ezer van, aki A zablán tépelődve rág. Óh ifjaink, óh én barátim, Ti megkötött szárnyú sasok, Láng a fejem, jég a szívem, ha Végig tekintek rajtatok!... Föl, föl, hazám, előre gyorsan, Megállni fél úton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a láncz! Petőfi Sándor Pest, 1848. április Izzik még bennünk valami, mitől szívünk lángra kap. Valami ősi Dózsa-vér - Hát ez az, ami bennünk ég! Ötszáz év óta parázslik, s nem tud égni, lánggá válni. Szunnyad bennünk ősi átkod, Eladtátok szent hazátok! Eladtátok István vérét, Dózsa könnyes verejtékét. Hol van? Hol!?? Magyar hazátok! Hová tettétek szablyátok? Rákóczi újra hadba hív, A magyar most új csatát vív. Új csatát, egy végső harcot, Hol nem ránk mérnek hadi sarcot Majd mind együtt lesz, ki magyar, s összefog, mert győzni akar. Túl sok volt már a vereség, Túl sok a könny, a szenvedés. Most kell nekünk lángra kapni, Nem várni és nem lohadni! Ha már a tűz bennünk lobog, akkor lesz újra boldog hon. Akkor nyugszik meg a magyar: Ha egy ország, egy akarat. Nem kell várni, nem kell félni, A tűz örökké fog égni. Csak legyen aki szikrát gyújtson, s vezessen az igaz úton. Kovács Géza gimnáziumi tanuló 1994 HUNNIA 1

Next