Hunnia, 1998 (98-109. szám)
1998 / 106. szám - Czukender Gyula: Epilógus Petőfi Sándor elestéhez
História egy temesvári lapnak azt nyilatkozta, hogy e sírban nem lehetnek Petőfi földi maradványai. Az osztrákoknak tehát még ez az álsír is útjában volt, nehogy a magyarok odazarándokoljanak és esetleg hazafias tüntetést rendezzenek a költő állítólagos sírjánál. Ma egyébként emlékmű van az Ispánkút forrása mellett, ami jelzi a költő állítólagos elestének a helyét. Csonta János, aki ekkor Fehéregyházán (ma Albesti) lakott, azt tanúsította, hogy amikor Heydte utasítására összeszedte a halottakat és súlyos sebesülteket, egy magát Petőfinek nevező súlyos sebesültet szállított be a Csonta (ma Csoanta) kert közepén lévő közös sírba. Ahol egy orosz katona parancsára, aki előzőleg a sebesült gyűrűjét lehúzta, bedobatta vele a halottak közé a haldoklót. Lehet, hogy Zeyk Domonkost, Bem tábornok utóvéd tisztjét is ide temették. De az is lehetséges, hogy egy Küküllő melletti tömegsírba. Egy Gáspár Gergely nevű közkatona azt vallotta, hogy felismerni vélte Petőfit az Ispánkútnál, a buni útelágazásnál leszúrva, de a nagy sötétség miatt összetéveszthette messziről a személyét, mert vagy Petőfi Ignác futárt láthatta, vagy Lőrinc őrnagyot, nem pedig a költő Petőfit. Különben is Petőfi Sándor talán még lovon sem érkezhetett volna ilyen messzire a Sárpatak hídjától, Segesvár mellől ebben a nagy viharban és sárban, nemhogy gyalog, a menekülőket bekerítő orosz lovaskozákok elől. Lengyel József orvos tanúvallomása sem biztos arról, hogy a héjjasfalvai országút emelkedőjén még élve és gyalog menve vélte felismerni a költőt, mert az orvos kocsiban ült, és más tisztnek is volt szakálla és vászonruhája és a vihartól olyan sötét lett már 1/2 4-kor, hogy már 1/2 6 körülinek saccolták az időt. Kállay József hadnagy úgy írta Gyalókay Lajos századosnak, hogy menekülése közben már holtan látta Petőfit a kukoricásban, de nem közölte, hogy hol. Egy Lanka nevű szász ember tanúvallomása így szól: „Siessen az úr, mert jönnek a muszkák”, mert felismerni vélte Petőfit egy szökőkútnál. Ez a szökőkút nem volt azonos az Ispánkút forrásával, hanem jóval közelebb, Fehéregyházától mintegy 150 méterre és kb. 15-20 méterrel magasabban, a Szőlőhegy oldalában. Ez a kút már nincs meg, mert vízét elvezették, s később kiapadt. Ez is félreértésre adhatott alkalmat Dienes Andrásnak, aki 1956-ban román engedéllyel, még a forradalom előtt, az Ispánkút forrásával szemben a kukoricásban ásattatott, valószínű Heydte jelentése alapján, de itt nem találhatta meg a költő földi maradványait, mivel ilyen messzire a gyenge fizikumú költő gyalog, a nagy viharban nem is érhetett el a csatatértől. A rossz időjárásra az is bizonyíték, hogy Bem tábornok kocsin menekült, de mire megérkezett Székelykeresztúrra, a ruhája tiszta sár és agyag volt, mint írják. Egy Szkurka nevű huszár tanúvallomása látszik még a legvalószínűbbnek Petőfi Sándor elestének helyéről. Ő ismerte Petőfit még Temesvárról, mivel együtt voltak Bem tábornok csapatszemléjén, de Petőfi verseskönyvének arcképéről is felismerte. Szkurka, aki a 10. számú Vilmos huszárezred katonája volt majdnem 10 évig, a következőket adta elő: Az országúton lovagolva látta, hogy sem előre, sem hátra nem menekülhet a bekerítő lovaskozákok elől az úton, amikor egy gyalogos ember mellé ért, felismerve benne Petőfit. A költő a kengyelszíjat fogva futott mellette. Szkurka a bekerítés elől letért az országútról, a Bukur patak melletti mezei útra. Itt oldaltámadástól nem kellett tartaniuk a víz és a Korcsomba szakadék miatt. Ez a hely a Szőlőhegy nyugati lába előtt van kb. 150 méterre Fehéregyházától. Amikor a Bukur patak és a Korcsomba szakadék összeéréséhez értek, az üldöző lovasok közül már csak négyen, kb. 50 méterre voltak. Ekkor Petőfi eleresztette a kengyelszíjat és a hegy lankáján lévő kukoricásba futott be kb. 20 méterre. De 2 orosz lovas kozák ugratott be Petőfi után és Szkurka még látta, hogy az egyik kétszer reávágott kardjával Petőfire, aki ekkor már szembenállva fogadta a csapásokat. A másik 2 orosz lovas Szkurkát támadta meg, de ő ügyesen kivédte kardjával csapásaikat, mivel öreg, tapasztalt huszár volt. Ezeknek a lovasoknak Szkurka szerint pikájuk nem volt, csak kardjuk, mert azokat Daczó huszárjai az áttörés alkalmával Segesvárnál eltörték. Ezért sikerült Szkurkának elmenekülni. Ez a hely a Sárpatak hídjától kb. egy „öreg ágyúlövésnyire van” (kb. 1400 méter), mint vallotta Szkurka. Tehát legvalószínűbb, hogy Petőfi Sándor a Bukur patak és a Korcsomba szakadék közötti kukoricásban esett el, mintegy 20-30 méterre a mezei úttól. Ennek a pontos koordinátáit állítólag Papp Kálmán Petőfi kutató ismerte, aki a helyszínen is járt, de ásatásra nem volt engedélye. Sajnos, ő már meghalt. Ez a Szkurka féle tanúvallomás nem mond ellene annak a feltételezésnek sem, hogy a költő sáros, agyagos holttestét később szintén a Csonta kertben temették el, de lehet, hogy ebben a kukoricásban alussza örök álmát. A Csonta kerti tömegsír innen kb. 700 méterre van. Matskássy Antal százados említette egyszer Szabó József szászfenesi birtokosnak, hogy Petőfi Sándor elestének helyét kortársai hibás nyomon keresték, de Dienes András is egy másik, messzebb lévő kukoricásban. A Csonta kert közepén állt egy 4 méter magas kereszt, amit még gróf Haller József emeltetett. 1889-ben elvitték Fodor László akkori fehéregyházi szolgabíró utasítására. Máig is titok, hogy kinek állt útjában ez a kereszt, talán az új román tulajdonosnak. Nem ártana egy kisebb keresztet állítani itt a volt hősök emlékére. A Csoanta kert mögött, szintén Albestiben, az ott húzódó mezei út mellett mintegy 5 egyéni sír is volt. Lehet, hogy ezek valamelyike még megvan. Itt is kellene ásatni. Nemzetünk lelkiismereti és erkölcsi kötelessége lenne, hogy minél hamarabb a Bukor patak és a Korcsomba szakadék közötti földben az országúttól 20-50 méterig és a Csontakert és környékén megkezdjük a kutatást és az ásatást. Czukender Gyula nyugdíjas tanár :__________