Századunk, 1930
Könyvismertetések és bírálatok - Freud, Siegmund: Die Zukunft einer Illusion. (Fenyvesi Andor) - Freud, Siegmund: Das Unbehagen in der Kultur. (Fenyvesi Andor)
Könyvismertetések és bírálatok kommentált statisztikai adatok gazdagsága, előkelő helyet juttatnak Mortara évkönyvének az európai gazdasági irodalomban. A kötet beosztása most is az eddigi egyszerű és bevált formát mutatja: az Olaszország szempontjából legfontosabb árucikkekről, előbb világpiaci, azután olasz megvilágításban esik szó; azután következnek a tengeri és szárazföldi szállítmányok, végül pedig az egyes államok valuta- és pénzügyei. Ehelyütt csak a bevezetést ismertethetjük részletesebben. Ez a bevezetés vázlatos, de átfogó képet ad a világgazdaság mai állapotáról és ezzel kapcsolatban néhány óvatosan formulázott valószínűséget állapít meg. Bár az 1929-es év a világgazdaság sajgó problémáinak egyikét sem oldotta meg, a kedvező jelek mégis szaporodnak. A világ dolgozik; termelés, árucsere és fogyasztás példátlan magasságot értek el. Zavaró epizódok (newyorki tőzsdekatasztrófa) ellenére is a világgazdaság állandóan emelkedő tendenciát mutat. Ebben jelentős szerepe van a termelési és szállítási eszközök (légiforgalom) kiépülésének, az agrártechnika átalakulásának, mely egyre intenzívebb földkihasználás lehetőségeit nyitja meg; és jelentős szerepe jut annak a ténynek is, hogy Oroszország, ez az óriási és éveken át izolált gazdasági egység, egyre inkább belekapcsolódik ismét a nagy nemzetközi csereforgalomba. Persze van az éremnek másik oldala is. A világháború óta példátlanul felduzzadt nacionalizmus, a lehető legteljesebb gazdasági függetlenségre való törekvés egyre inkább kiélezi a protekcionizmust, mely most már nemcsak árukra terjed ki, hanem (ellenkező előjellel) tőkére és munkára is. A racionalizálás és a termelési eszközök rohamos fejlődése növelik a munkanélküliséget, a munkanélküliség pedig növeli a fogyasztás válságát, mely egyébként úgyis napról-napra súlyosbodik egyes, más úton pótolt s így nélkülözhetővé váló termékek tekintetében. Mi tehát a mai gazdasági élet vezérmotívuma, fenti hatóerők együttes eredője? Egyre nagyobb és nagyobb a horizontális és vertikális® gazdasági egységek képződése; növekvő állami ellenőrzés; másrészt egyre fontosabb, egyre átfogóbb nemzetközi megállapodások. Adva van-e az egészséges és biztos gazdasági fejlődés minden előfeltétele? Korántsem. A politikai oldalról fenyegető veszélyek és az európai közvéleménybe immár belerögződött, a sajtó által is szított idegesség és pesszimizmus, mely szomorú tapasztalatokat általánosít és minden enyhe szellőben orkánt szimatol, súlyos hátráltatói a tömegtakarékosságnak és a stabil, bőséges tőkeképződésnek, mely minden kapitalista gazdálkodás alapvető feltétele. De aki mélyebben belepillant a gazdasági élet összefüggéseibe, az bízvást remélheti a pozitív tényezők győzelmét, a végső soron kedvező alakulást. A mai, politikailag és gazdaságilag oly zilált és tépett Európa mögött Mortara is, amint óvatosan kifejezi, egy « talán egy napon létrejövő kontinentális államszövetség® körvonalait látja felderengeni. Nála, az olasz közgazdásznál, kétszeresen örvendetes ez a vízió. fíeikó A kultúrát építő és romboló ösztönök Freud megvilágításában. Méltán számot tarthat érdeklődésre, ha egy kiváló tudós, ki a gondolkodásnak új utakat nyitott, pályája vége felé széles láthatárú perspektívát nyújt a kultúra és a társadalom állapotáról olyan szellemi magaslatról, melyre csak kevesen juthatnak fel. Ilyen, erősen egyéni színezetű, kultúrpszichollógia adására vállalkozott Freud két újabb munkájában. Ezek egyike: Die Zukurist einer Illusiori (1927) szerzőnek főleg a vallás kulturális szerepére vonatkozó nézeteit tartalmazza. Ehhez csatlakozik újabban megjelent könyve: Das Unbehagen in der Kultur (1930), melynek témaköre általánosabb tömeglélektanná tágul. Gabona, bor, olaj, selyem, műselyem, pamut, len, gyapjú, szén, petróleum, vízierő, vas és réz. A magyar olvasót közvetlenül elsősorban az fogja érdekelni, hogy szerző a búzapiacot, áralakulás szempontjából (ellentétben a tengeripiaccal), továbbra is meglehetősen kedvezőtlenül ítéli meg. Nem érdektelen statisztikai adat, hogy a brit földművelő hektáronkint átlagban teljes 50%-kal termel többet, mint a magyar.