Ifjú Kommunista, 1986. (30. évfolyam, 1-4. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki december-január fordulóján el­gondolkozik azon, vajon mit hoz az új esztendő. Amikor azután viharos gyor­sasággal eltelik az év, az ember hol elégedetten, hol bosszúsan veszi számba az elmúlt eseményeket, s leltározása egy merő csodálkozás, lám erre sem gon­dolt, lám azt sem hitte volna ... De hát, így van ez rendjén. Sokféle képességgel fölruházott minket a termé­szet, ám a jövőbe látás képességét — sajnos?, szerencsére? — megtagadta tő­lünk. (Nem számítva persze az emberi hiszékenység vámszedőit, az üveggömb­ből, kávézaccból, csillagokból és kártyából — kívánságra — jövendőmondó­kat.) Más kérdés természetesen a jövő tudatos tervezése, a majdani feladatok sorravétele, amikor számolva ugyan azzal a lehetőséggel, hogy a körülmények későbbi alakulása sok mindent módosíthat, mássá tehet, mint hisszük vagy szeretnénk, mégis egyfajta célt, értelmet adunk életünknek. A magunk szemé­lyes életének, meg a közösségének, a társadaloménak is, ahová valamennyien tartozunk. Ha ilyen szemmel tekintünk 1986-ra, akkor nyugodtak lehetünk, aligha kár­hoztat minket a sors tétlenségre. E sorok megjelenésekor már javában folyik a felkészülés az ifjúsági szövetség soron következő XI. kongresszusára, s nem ti­tok, hogy a május végi tanácskozástól sokat várunk. Annak fölvázolását min­denekelőtt, hogy milyen úton, milyen módon képzelhető el a KISZ megújulá­sa. Rajtot vesz a népgazdaság VII. ötéves terve. Bizony nem az első sorból in­dulunk, s ha a végén az élmezőnyben szeretnénk végezni, már az első lépéseket szaporázni kell. Jobban, mint eddig. Évfordulók, ünnepélyes események is várnak ránk. Júniusban az ötödik X- be lép az úttörőmozgalom, s a szintén negyvenéves nemzetközi szervezet, a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség késő ősszel hazánkban tartja közgyűlését. S mennyi a még föl nem sorolt tennivaló! Mennyi a muka, amely szerveze­teinkre, közösségeinkre vár! Szóval nem fogunk unatkozni. Szerencsére. Mert — gondolom a kedves Olvasó egyetért velem — értelmes élet alkotó­, értelmes munka nélkül nem létezik. Ebben a meggyőződésben kívánunk valamennyi Olvasónknak békés, bol­dog, eredményes új esztendőt. 1­0

Next