Ifjú Sólyom, 1952 (2. évfolyam, 1-17. szám)
1952-01-10 / 1. szám
Felszállás a sztratoszférába „Ha a léggömb súlya a burokkal és a terheléssel együtt kevesebb az általa kiszorított levegő súlyánál, felemelkedik. ” Elmondom egyik legutóbbi felszállásomat a sztratoszférába. Két évvel ezelőtt, 1949 áprilisában történt... Az „SzSz-Sz V. R.—79” jelzésű léggömbön ketten emelkedtünk fel: P. P. Polosznhin, a parancsnok és én. Régebben ez a típusú léggömb sohasem emelkedett magasabbra, mint 11.000 méter. Lengyel léghajósok állították fel ezt a rekordot, mi pedig elhatároztuk, hogy megdöntjük. Kora reggel érkeztünk Polosznyin elvtárssal a Központi Légügyi Megfigyelő Intézetbe. Napfényes, tiszta reggel volt, léggömbünk ott lebegett a repülőtér felett. A burok, amely telve volt hidrogéngázzal, ragyogott a napsugárban. Mégegyszer ellenőriztük a készülékeket, magát a burkot és befejeztük az utolsó előkészületeket. Helyet foglaltunk Poloszuhinnal a gondolában, 5 óra 28 perc! „Felszállás!” — kiáltja el magát Poloszuhin és a léggömb megkezdi útját a sztratoszféra felé. Tudjátok-e, hogy miért szállt fel a léggömb? — Engedelmeskedett annak a törvénynek, amelyről tankönyvetek sorai beszélnek. Léggömbünk súlya a gondolával és a készülékekkel együtt kevesebb, mint az általa kiszorított levegő súlya. Egyre magasabbra emelkedünk... Most még felettünk úsznak a felhők, de nemsokára már alattunk látjuk őket. A hőmérséklet érezhetően csökken. Megtettük az első 3000 métert! A légnyomás alacsonyabb, nehezen lélekzünk. Feltesszük az oxigén-álarcokat. A léggömb pedig tovább — egyre magasabbra — emelkedik . . . Most már kimondottan hideg van. Nézem az ég színét — egészen sötétkék. 9200 méteres magasságban a léggömb megáll, nem emelkedik tovább. .Miért? — Emlékezzetek vissza ismét a tankönyv soraira... A levegő sűrűsége csökkent s így a kiszorított levegőnek a súlya egyenlő lett a léggömbünkével. Most tehát — abból a célból, hogy feljebb emelkedhessünk — könnyebbé kell tenni a léggömböt. Elkezdjük kidobálni a magunkkal hozott terhelést. Ez használ, egyre feljebb szültünk, a léggömb ismét könnyebbé vált a levegőnél. A hőmérő — 56 fokot mutat. A hőmérő higanyszála nem süllyed tovább s ez azt jelenti, hogy már a sztratoszférában vagyunk. Reggel 7 óra! — A mérőkészülékek 11 .700 méteres magasságot mutatnak. Négy perc múlva a léggömb több, mint 12.000 méteres magasságba emelkedik. A légnyomás 140 mm higanyoszlop nyomásáig esett le. Rádiójelentést adunk: „12.100 méteres magasságot értünk el. Hőmérséklet - 56 fok. Szerpuhovtól délre vagyunk." Teljesítményünkkel a nemzetközi rekordot 1250 méterrel túlszárnyaltuk. Elhatároztuk, hogy megkezdjük a leszállást. Ebből a célból különleges szelep segítségével kiengedtük a burokból a gáz egy részét. Léggömbünk térfogata kisebb lett, ezáltal súlya a levegőéhez viszonyítva megnövekedett s így fokozatosan közelítjük meg a földet . .. (Pionyerszkaja Pravda.) MODELLKIÁLLÍTÁSOK A XIII. kerületi modellező körzet a Rákosi Mátyás kultúrházban számos jól sikerült kiállítást rendezett Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére. A körzet körei bebizonyították, hogy a fejlődés útjára léptek. Igen szépek voltak a diófurnér orrborítású vitorlázók. A kiállítást nagyszámú ifjúság látogatta és ennek eredményeképpen három nap alatt közel hatvan jelentkező lépett a kerület modellező köreibe. Tolvaj Demeter körzetvezető elvtárs ezután fokozottan buzdítja az angyalföldi ifjakat a motoros modellek építésére és az önálló tervezésre. Ugyancsak jól sikerült kiállítást rendezett a Magyar Pamut Ipar modellező köre. A kiállításon már előtérbe került a hőlégsugaras modellek építése. A kiállítást sok újpesti ifjú tekintei meg. A helyi repülőklub sok segítséget nyújtott a kiállító sikeréhez. A kiállítás alkalmával tüntette ki a körzet vezetője, Patai Mihály elvtársat, a Magyar Repülő Szövetség Központi Vezetősége „Kiváló Parancsnok" jelvénnyel. Patai elvtársnak az a feladata, hogy még több ifjút vonjon be a modellezésbe és közben szüntelen küzdjön a helyenként fejét felütő öncélúság ellen. /V