Ifjú Sólyom, 1953 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1953-01-10 / 1. szám

Repülőmodellek szárnyszelvényei írta: Átívelt Lajos A repülőmodellek szárnyszelvényeit két nagy csoportra osztjuk fel. Az úgynevezett lamináris­­szárnyszelvényekre és a turbulens szárnyszelvé­nyekre. Ez az elnevezés abból ered, hogy ezek­nek a szárnyszelvényeknek határrétege laminá­ris, illetve turbulens. Ezen belül a szelvényeket még több csoportra osztjuk fel. Vannak szárny­szelvények, melyek felül domborúak és alul ho­­morúak. Ilyenek pl. a nífodár szárnyszelvények is. Vannak olyan szárnyszelvények, melyek alul egyenesek, ezeket leginkább a modellek vízszin­tes vezérsíkjába szokták alkalmazni. A szárny­­szelvények következő csoportja az alul-felül dom­ború szárnyszelvények, melyek lehetnek szim­­metrikusak, vagy aszimmetrikusak. A szirtimet­rikus szelvényeket leginkább a v­ezérsí­kokban alkalmazzák, vagy sebességi modelleknél kis szögbe beállítva a szárnynál is. Az aszimmet­rikus, úgynevezett bikonvex-szelvényeket a se­bességi modelleknél, pl az U-Control­ mode­­­leknél használják A LAMINÁRIS SZÁRNYSZELVÉNYEK A szárnyszelvényekkel foglalkozó eddigi cik­keinkben már megvizsgáltuk az úgynevezett lamináris szelvények tulajdonságait. A laminá­ris szelvények kialakítása abból a törekvésből indult ki, hogy késleltessék a modellezésre jel­lemző kis Be-számoknál az áramlás leválását. Ez a kérdés akkor került előtérbe, mikor a modell aerodinamikusok megvizsgálva azokat a szárny­szelvényeket, melyeket a repülőgépek technikájá­ban alkalmaznak és amelyeket ennek kapcsán a modellezők is felhasználtak, megállapították, hogy ezeknek a szárnyszelvényeknek a kis Re szám hatásaként határrétegük igen korán leválik, mely az ellenállás növekedésével és a felhajtóerő csökkenésével jár. A lamináris szelvényeket úgy alakították ki, hogy ezeknek a szelvényeknek legnagyobb íveltsége és vastagsága a belépőéitől számított hátsó egyharmadba került, mely azt célozta, hogy mindeddig a helyig az áramlás csökkenő nyomás ellenébe haladjon, tehát a határréteg ne váljon le, csak az utolsó egyhar­m­adban. Megjegyezhetjük azt, hogy az ilyen tí­pusú szárnyszelvények csak nulla, vagy negatív beállítási szög mellett mutattak lamináris jelleg­zetességet. Párfokos állásszögnél ezeknek a szel­vényeknek is turbulens lesz a határrétegük. Kísérleteink azt bizonyították, hogy ezek a szel­vények teljesítményeiket tekintve messze el­maradnak az úgynevezett turbulens szárnyszelvé­nyektől, továbbá igen nagy hátrányuk az, hogy rendkívül hamar átesnek és stabil repülési álla­potuk igen nehezen, vagy egyáltalában nem áll helyre. Annak ellenére, hogy az elmúlt időkben igen sok szó esett ezekről a szárnyszelvények­ről és több helyen ajánlották­­ ezeknek haszná­latát, mi nem ajánljuk modellezőinknek, csupán azért ismertettük, hogy modellezőink ismeretei a szárnyszelvények területén teljes legyen. A TURBULENS SZÁRNYSZELVÉNYEK A modellezés viszonylatában az úgynevezett turbulens szárnyszelvények kifejlesztése 10 évre nyúlik vissza. Ekkor kezdték ugyanis alaposabb vizsgálat alá venni a modellek teljesítményeit és ennek nyomán a szárnyszelvényeit. Azokon a szárnyszelvényeken, melyeket a modellezők álta­lában használtak, csak a repülőgépekre jellemző nagy Re-számoknál volt turbulens a határréteg és ennek következtében rendezett az áramlás képe. Ezek a szárnyszelvények modellbe építve határrétegüket kb. a legnagyobb vastagságig megtartották laminárisnak és a legnagyobb vas­tagság után ott, ahol gyakorlatilag a nyomásnöve­­kedés bekövetkezik, határrétegük levált. A repülő­­modellek teljesítményének növelése döntő mér­tékben a szárnyszelvények helyes kialakításával lehetséges. Olyan szárnyszelvényeket kellett ki­fejleszteni, melyeknek nagy felhajtóerő tényező mellett viszonylag kis ellenállás tényezőjük van A modellezés viszonylatában ezt úgy lehet elérni, ha olyan szárnyszelvényeket alkalmazunk, me­lyeknek határrétegük már ilyen kis Re számok mellett is turbulens. A turbulens határrétegnek megvan ugyanis az a jó tulajdonsága, hogy kellő mozgási energiával rendelkezik és így nem válik le a szárnyszelvény faláról. Az ilyen szel­vények viszonylag vékonyak, íveltek és belépő­élük éles, azaz orrgörbületi sugaruk kicsi. A tur­bulens szárnyszelvények a gyakorlatban kitűnően beváltak és azóta a szabadon repülő modell­jeink ezekkel a szárnyszelvényekkel repülik nagy teljesítményeiket. Meg kell még jegyeznünk, hogy általában turbulens szárnyszelvényeken azokat a szelvé­nyeket értjük, melyek vékonyak, íveltek és he­gyes belépőélük van. Ezek a madárszárnyszel­vények. Természetesen azok a szárnyszelvények is turbulensek, melyek a U—Controll modellezés­nél használatosak, tehát a bikomvex szelvények is. Ezeken a szelvényeken ugyanis az U—Con­­troll modellezésre jellemző Re számoknál a határréteg már turbulens. Ezek a szelvények ter­mészetesen aerodinamikailag más tulajdonságo­kat mutatnak, mint a madárszelvények. Felhajtó erő tényezőjük lényegesen kisebb, valamint ellenállás tényezőjük is. Legközelebb kisebb cikk­ben közöljük azokat a szárnyszelvényeket, melye­ket a modelleknél sikerrel lehet alkalmazni SZ. No 2 * 0 12525 5 75 10 20 30 40 50 eo 70 80 30 95 no% 0 -2,74--5.0 70 7.45 723 0.525524280 1.45-0 % 1k0 --m -m­-477-235-7­H-2.12-231-2.29-423-148 -0,9­0 1. N 68 X 0 0 2?5 0 10 20 30 40 50 eo 70 00 SO 95 no% 910 m 1.50 V! 2,Cl 237 375 40 393 3.033.132.55 11 1.0 0,570 % 160 -m §1 -21!-ut-197-5,75-4.0 -393-333-ifi 42.55-11 -10 -0,570 % M VA, GO. 123 X 0 255 10 15 20 25 30 40 50 eo 70 00 S0 KO% 45 7,1 8.4 10,1 5,2 5,2 12.3 123 125 120 5,1 37 7,9 5,8 37 7. 4L 4,s 3.7 41 5,1 5,3 C,i 3,7V 7,1 C.7 3,1 5.5 48 42 35 7.

Next