Ifjú Sólyom, 1953 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1953-01-10 / 1. szám
Repülőmodellek szárnyszelvényei írta: Átívelt Lajos A repülőmodellek szárnyszelvényeit két nagy csoportra osztjuk fel. Az úgynevezett laminárisszárnyszelvényekre és a turbulens szárnyszelvényekre. Ez az elnevezés abból ered, hogy ezeknek a szárnyszelvényeknek határrétege lamináris, illetve turbulens. Ezen belül a szelvényeket még több csoportra osztjuk fel. Vannak szárnyszelvények, melyek felül domborúak és alul homorúak. Ilyenek pl. a nífodár szárnyszelvények is. Vannak olyan szárnyszelvények, melyek alul egyenesek, ezeket leginkább a modellek vízszintes vezérsíkjába szokták alkalmazni. A szárnyszelvények következő csoportja az alul-felül domború szárnyszelvények, melyek lehetnek szimmetrikusak, vagy aszimmetrikusak. A szirtimetrikus szelvényeket leginkább a vezérsíkokban alkalmazzák, vagy sebességi modelleknél kis szögbe beállítva a szárnynál is. Az aszimmetrikus, úgynevezett bikonvex-szelvényeket a sebességi modelleknél, pl az U-Control modeleknél használják A LAMINÁRIS SZÁRNYSZELVÉNYEK A szárnyszelvényekkel foglalkozó eddigi cikkeinkben már megvizsgáltuk az úgynevezett lamináris szelvények tulajdonságait. A lamináris szelvények kialakítása abból a törekvésből indult ki, hogy késleltessék a modellezésre jellemző kis Be-számoknál az áramlás leválását. Ez a kérdés akkor került előtérbe, mikor a modell aerodinamikusok megvizsgálva azokat a szárnyszelvényeket, melyeket a repülőgépek technikájában alkalmaznak és amelyeket ennek kapcsán a modellezők is felhasználtak, megállapították, hogy ezeknek a szárnyszelvényeknek a kis Re szám hatásaként határrétegük igen korán leválik, mely az ellenállás növekedésével és a felhajtóerő csökkenésével jár. A lamináris szelvényeket úgy alakították ki, hogy ezeknek a szelvényeknek legnagyobb íveltsége és vastagsága a belépőéitől számított hátsó egyharmadba került, mely azt célozta, hogy mindeddig a helyig az áramlás csökkenő nyomás ellenébe haladjon, tehát a határréteg ne váljon le, csak az utolsó egyharmadban. Megjegyezhetjük azt, hogy az ilyen típusú szárnyszelvények csak nulla, vagy negatív beállítási szög mellett mutattak lamináris jellegzetességet. Párfokos állásszögnél ezeknek a szelvényeknek is turbulens lesz a határrétegük. Kísérleteink azt bizonyították, hogy ezek a szelvények teljesítményeiket tekintve messze elmaradnak az úgynevezett turbulens szárnyszelvényektől, továbbá igen nagy hátrányuk az, hogy rendkívül hamar átesnek és stabil repülési állapotuk igen nehezen, vagy egyáltalában nem áll helyre. Annak ellenére, hogy az elmúlt időkben igen sok szó esett ezekről a szárnyszelvényekről és több helyen ajánlották ezeknek használatát, mi nem ajánljuk modellezőinknek, csupán azért ismertettük, hogy modellezőink ismeretei a szárnyszelvények területén teljes legyen. A TURBULENS SZÁRNYSZELVÉNYEK A modellezés viszonylatában az úgynevezett turbulens szárnyszelvények kifejlesztése 10 évre nyúlik vissza. Ekkor kezdték ugyanis alaposabb vizsgálat alá venni a modellek teljesítményeit és ennek nyomán a szárnyszelvényeit. Azokon a szárnyszelvényeken, melyeket a modellezők általában használtak, csak a repülőgépekre jellemző nagy Re-számoknál volt turbulens a határréteg és ennek következtében rendezett az áramlás képe. Ezek a szárnyszelvények modellbe építve határrétegüket kb. a legnagyobb vastagságig megtartották laminárisnak és a legnagyobb vastagság után ott, ahol gyakorlatilag a nyomásnövekedés bekövetkezik, határrétegük levált. A repülőmodellek teljesítményének növelése döntő mértékben a szárnyszelvények helyes kialakításával lehetséges. Olyan szárnyszelvényeket kellett kifejleszteni, melyeknek nagy felhajtóerő tényező mellett viszonylag kis ellenállás tényezőjük van A modellezés viszonylatában ezt úgy lehet elérni, ha olyan szárnyszelvényeket alkalmazunk, melyeknek határrétegük már ilyen kis Re számok mellett is turbulens. A turbulens határrétegnek megvan ugyanis az a jó tulajdonsága, hogy kellő mozgási energiával rendelkezik és így nem válik le a szárnyszelvény faláról. Az ilyen szelvények viszonylag vékonyak, íveltek és belépőélük éles, azaz orrgörbületi sugaruk kicsi. A turbulens szárnyszelvények a gyakorlatban kitűnően beváltak és azóta a szabadon repülő modelljeink ezekkel a szárnyszelvényekkel repülik nagy teljesítményeiket. Meg kell még jegyeznünk, hogy általában turbulens szárnyszelvényeken azokat a szelvényeket értjük, melyek vékonyak, íveltek és hegyes belépőélük van. Ezek a madárszárnyszelvények. Természetesen azok a szárnyszelvények is turbulensek, melyek a U—Controll modellezésnél használatosak, tehát a bikomvex szelvények is. Ezeken a szelvényeken ugyanis az U—Controll modellezésre jellemző Re számoknál a határréteg már turbulens. Ezek a szelvények természetesen aerodinamikailag más tulajdonságokat mutatnak, mint a madárszelvények. Felhajtó erő tényezőjük lényegesen kisebb, valamint ellenállás tényezőjük is. Legközelebb kisebb cikkben közöljük azokat a szárnyszelvényeket, melyeket a modelleknél sikerrel lehet alkalmazni SZ. No 2 * 0 12525 5 75 10 20 30 40 50 eo 70 80 30 95 no% 0 -2,74--5.0 70 7.45 723 0.525524280 1.45-0 % 1k0 --m -m-477-235-7H-2.12-231-2.29-423-148 -0,90 1. N 68 X 0 0 2?5 0 10 20 30 40 50 eo 70 00 SO 95 no% 910 m 1.50 V! 2,Cl 237 375 40 393 3.033.132.55 11 1.0 0,570 % 160 -m §1 -21!-ut-197-5,75-4.0 -393-333-ifi 42.55-11 -10 -0,570 % M VA, GO. 123 X 0 255 10 15 20 25 30 40 50 eo 70 00 S0 KO% 45 7,1 8.4 10,1 5,2 5,2 12.3 123 125 120 5,1 37 7,9 5,8 37 7. 4L 4,s 3.7 41 5,1 5,3 C,i 3,7V 7,1 C.7 3,1 5.5 48 42 35 7.