Ifjú Sólyom, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-25 / 1. szám

AHOL JÓL DOLGOZNAK Nyolc pár kéz nyúl a vonalzó után, fűrészel, vagy ragaszt. Nyolc szem­pár figyeli féltő gonddal a törzseket, bordákat, amelyekből szorgalmas munkájuk gyümölcseiként szület­nek meg majd a repülőgépek apró másai. Újpesten, egy keskeny utca elején áll a ház, ahol a Magyar Pamutipar modellezőkörének tagjai dolgoznak. A műhelyszoba falát félig- vagy tel­jesen kész modellek, versenydíjak, oklevelek, emléklapok díszítik, mind­mind a jó munka bizonyítékai. Eb­ből a körből került ki mérnöki kar­ra Klinszky Sándor, itt dolgozott a nemzetközi­ rekorder Tóth István és a 15 éves Horváth Ferenc, az országos úttörőbajnokság zárttéri versenyének második helyezettje, aki eredményét sajáttervezésű gépével érte el. Patai Mihály elvtárssal, a kör ve­zetőjével beszélgetünk. — A modellezés mellett rendszeres kultúrmunkát is végzünk. Saját szín­játszócsoportunkkal szerepeltünk Ácsteszéren, Fehérváron, Tökölön. Jelenleg a tánccsoport szorgal­masan próbál, a következő fellé­pésekre. A növendékek szeretik a kultúrmunkát és szívesen vesznek benne részt. A mi modellezőkörünk­ben azonban csak olyan tanuló dol­gozhat, aki legalább közepes ered­ményt ér el a tanulásban — teszi hozzá Patai elvtárs. És e szavak hallatára elkomorul egy csendben dolgozgató kisfiú arca. Sütő Bélának hívják, 9 éves. Pirulva vallja be, hogy ő bizony, most nem a legjobban tanul, de ha a körben csak úgy dolgozhat tovább, év végére még jelest is elér. Béla a Bajza utcai álta­lános iskola IV. osztályába jár és már „öreg“ modellező. — Cinege III., Pajtás, Úttörő — sorolja az általa eddig készített mo­dellek nevét, és elmondja, hogy most a „Csavargó“-n dolgozik. Közben megtudom, hogy a kör ép­pen vakuumtechnikai kiállításra ké­szül és a gazdag kiállítási anyag már csaknem együtt van. Ifj. Domokos Imre mondja el, hogy gyakran rendeznek tapasztalatcserét a Mónus Illés utcai „Ságvári“ model­lezőivel, mivel a két kör közt ál­landó a kapcsolat. Csuport Tibor 18 éves, magas, sző­ke fiatalember. Vác környékéről jár be munkahelyére, az Óbudai Hajó­gyárba, ahol esztergályos. A fárasztó munka utáni esti órákat modellezés­sel tölti. Szinte öröm nézni, milyen szakér­telemmel illeszti ösz­­sze egy gumimotoros gép alkatrészeit. Váczi István a gya­korlatban is repülős. Épp most tette le az „A“-vizsgát. Vasvári Pál a „JUN. 18“ típu­sú modell építéséhez kezd, Domokos Imre pedig egy — Patai Mihály által tervezett — vitorlázót készít. Az asztalon az „Ifjú Sólyom“ egyik példánya. — Nagyon hasznosak az érdekes szakcikkek — veszi fel újra a szót Patai Mihály. — Mi mindent megte­szünk a növendékek szaktudásának gyarapítására, vannak füzeteink, bro­súráink, de a gyerekek érdeklődési köre mindig tovább bővül. — Szükség lenne egy átfogó, teljes modellező szakköny­vre — teszi hozzá Fejér Miklós klubtitkár. — Ha ez megjelenne, nagy adóságot törlesz­tene a hazai „repülő-szakirodalom“. Patai elvtárs elmondja még, hogy nem kielégítő az ellenőrzés az MRSZ központja részéről. Pedig a kör meg­érdemelné, hogy többet törődjenek vele. — Ezúton kérjük végül a model­lezési alosztályt, elsősorban Nedoba Miklós elvtársat, juttassanak kismo­torokat a gépekhez nekünk is és ne csak a nagy köröknek, k­i próbálunk segíteni a bajon, házilag készítünk nyolc motort, de bizony, vannak ki­sebb körök, ahol még ez sincs. Elbúcsúzom. Az utcára még kihal­­latszik a munka jellegzetes zaja, a fű­­részelés hangja. A fiúk Misi bácsi ve­zetésével dolgoznak tovább. Új apró gépek, karcsú modellek kerülnek ki azok kezei alól, akiknek köszöntése, és teste lelke is csupa „erő egészség“. Hárs György 1. A­­kiállítás a kis modellezőknek egy nagy motort is bemutat majd. 2. A kész modellek egy része. 3

Next