Ifjú Sólyom, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-25 / 1. szám
AHOL JÓL DOLGOZNAK Nyolc pár kéz nyúl a vonalzó után, fűrészel, vagy ragaszt. Nyolc szempár figyeli féltő gonddal a törzseket, bordákat, amelyekből szorgalmas munkájuk gyümölcseiként születnek meg majd a repülőgépek apró másai. Újpesten, egy keskeny utca elején áll a ház, ahol a Magyar Pamutipar modellezőkörének tagjai dolgoznak. A műhelyszoba falát félig- vagy teljesen kész modellek, versenydíjak, oklevelek, emléklapok díszítik, mindmind a jó munka bizonyítékai. Ebből a körből került ki mérnöki karra Klinszky Sándor, itt dolgozott a nemzetközi rekorder Tóth István és a 15 éves Horváth Ferenc, az országos úttörőbajnokság zárttéri versenyének második helyezettje, aki eredményét sajáttervezésű gépével érte el. Patai Mihály elvtárssal, a kör vezetőjével beszélgetünk. — A modellezés mellett rendszeres kultúrmunkát is végzünk. Saját színjátszócsoportunkkal szerepeltünk Ácsteszéren, Fehérváron, Tökölön. Jelenleg a tánccsoport szorgalmasan próbál, a következő fellépésekre. A növendékek szeretik a kultúrmunkát és szívesen vesznek benne részt. A mi modellezőkörünkben azonban csak olyan tanuló dolgozhat, aki legalább közepes eredményt ér el a tanulásban — teszi hozzá Patai elvtárs. És e szavak hallatára elkomorul egy csendben dolgozgató kisfiú arca. Sütő Bélának hívják, 9 éves. Pirulva vallja be, hogy ő bizony, most nem a legjobban tanul, de ha a körben csak úgy dolgozhat tovább, év végére még jelest is elér. Béla a Bajza utcai általános iskola IV. osztályába jár és már „öreg“ modellező. — Cinege III., Pajtás, Úttörő — sorolja az általa eddig készített modellek nevét, és elmondja, hogy most a „Csavargó“-n dolgozik. Közben megtudom, hogy a kör éppen vakuumtechnikai kiállításra készül és a gazdag kiállítási anyag már csaknem együtt van. Ifj. Domokos Imre mondja el, hogy gyakran rendeznek tapasztalatcserét a Mónus Illés utcai „Ságvári“ modellezőivel, mivel a két kör közt állandó a kapcsolat. Csuport Tibor 18 éves, magas, szőke fiatalember. Vác környékéről jár be munkahelyére, az Óbudai Hajógyárba, ahol esztergályos. A fárasztó munka utáni esti órákat modellezéssel tölti. Szinte öröm nézni, milyen szakértelemmel illeszti öszsze egy gumimotoros gép alkatrészeit. Váczi István a gyakorlatban is repülős. Épp most tette le az „A“-vizsgát. Vasvári Pál a „JUN. 18“ típusú modell építéséhez kezd, Domokos Imre pedig egy — Patai Mihály által tervezett — vitorlázót készít. Az asztalon az „Ifjú Sólyom“ egyik példánya. — Nagyon hasznosak az érdekes szakcikkek — veszi fel újra a szót Patai Mihály. — Mi mindent megteszünk a növendékek szaktudásának gyarapítására, vannak füzeteink, brosúráink, de a gyerekek érdeklődési köre mindig tovább bővül. — Szükség lenne egy átfogó, teljes modellező szakkönyvre — teszi hozzá Fejér Miklós klubtitkár. — Ha ez megjelenne, nagy adóságot törlesztene a hazai „repülő-szakirodalom“. Patai elvtárs elmondja még, hogy nem kielégítő az ellenőrzés az MRSZ központja részéről. Pedig a kör megérdemelné, hogy többet törődjenek vele. — Ezúton kérjük végül a modellezési alosztályt, elsősorban Nedoba Miklós elvtársat, juttassanak kismotorokat a gépekhez nekünk is és ne csak a nagy köröknek, ki próbálunk segíteni a bajon, házilag készítünk nyolc motort, de bizony, vannak kisebb körök, ahol még ez sincs. Elbúcsúzom. Az utcára még kihallatszik a munka jellegzetes zaja, a fűrészelés hangja. A fiúk Misi bácsi vezetésével dolgoznak tovább. Új apró gépek, karcsú modellek kerülnek ki azok kezei alól, akiknek köszöntése, és teste lelke is csupa „erő egészség“. Hárs György 1. Akiállítás a kis modellezőknek egy nagy motort is bemutat majd. 2. A kész modellek egy része. 3