Ifjúmunkás, 1969 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-11 / 37. szám

______________________— 22____________________ ra az akkor épülő ciklotronnál dolgozik, s ő az, aki az első gyorsított részecskéket kimutatta benne. Aztán öt évig készül a doktorátusra, ami ragyogóan sikerül. Akkoriban sokat publikált : mintegy húsz szakdolgozata jelent meg s elkészült egy kétkötetes könyvvel is, melyet nemsokára piacra dob az Akadémiai Kiadó. — És most nézzen meg itt, ezekkel a papírokkal. Levelek, átiratok, kérvények. Munkaszervezési ügyek. Természetesen hasznos dolgok ezek is, de még mindig sok bennük a bürokrácia. Ettől meg kellene szabadulni — sóhajt fel beszélgetésünk közepetáján. — De sebaj, két év múlva üzembe helyezzük a tandemet, abból aztán már nem akarok kimaradni. Közben fel kell frissítenem a tudományomat. .. Hosszú, faragottlábú asztal végén ül Minzatu doktor. Még fiatal ember, a negyvenen innen, ajka körül azonban már szaporodnak, gyülekeznek a lefelé mutató ráncok. Kinéz az ablakon, valahova a távoli reaktor irányába, egy pillanatra megfeledkezik a reá váró ügyekről, csak jobbkeze pihen otthonosan a papírokon — aztán hirtelen összerezzen, beszó— 21 — Az olvasóteremben asztalok, rajtuk optikai olvasóberendezés, mellyel a mikrofilmekre vett dokumentációt lehet tanulmányozni. Az intézet ilyen szempontból nagyvonalú s ha valamelyik kutatónak szüksége van egy bizonyos tanulmányra, könyvre, s az nincs meg a könyvtárban, hetek alatt meghozatja mikrofilmen. Hogy mit jelent ez a kutatóknak, nincs miért részletezni. Az atomfizika gyors fejlődése, tökéletesedése arra kötelez, hogy megismerj mindent ami a szakterületen előrelépés. Túl nagy luxus volna még egyszer fölfedezni olyan dolgokat, melyeket már az egész világ ismer. 4 f Az intézet tudományos titkára I / előtt papírok hevernek, garmadával. Tegyük fel : ha valaki távcsővel kukucskálna be az ablakon, távolról úgy látszana, hogy tudományos disszertációjának kéziratát rendezgeti sajtó alá. Kezében töltőtoll, arcán mély figyelem... Pedig Minzatu doktor — iratokkal vesződik. 1955-ben végezte a bukaresti egyetemet, rögtön ide került, Megureiebe. Mesterei, felettesei nagy reményeket fűztek a mozgékony, éles eszű fiatalemberhez, három év múl— 20 — nizmus egyszerű : felmegyünk egy széles csigalépcsőn, benyitunk az ajtón, nevünket regiszterbe írjuk s máris átváltozunk amatőr könyvtárosokká , szabad a bejárás a raktárba, mi választjuk ki a nekünk tetsző vagy szükséges köteteket. Senki nem kérdez senkit. S ha már az intézetbe belépett, akár egy népi egyetem kurzusaira járó munkás is, belelapozhat itt a legfrissebb szakkiadványokba. A nagy olvasóterem polcokkal teli, rajta az időszaki kiadványok legfrissebb számai. Legkeresettebbek a híres, összefoglaló szaklapok, melyeket egy-egy komputer szerkeszt. Beletáplálják az egyazon témákról szóló összes közlemények címeit, párszavas összefoglalóit, s a gép percek alatt már sokszorosítja is a maszek-zsebnek megfizethetetlen tájékoztatót. Ilyen például a Chemical Titles. évi előfizetése több száz dollár... Persze, a komputer is ember : néha összekavarja a belétáplált adatokat. Barabás Bandit például egy ízben sűrűn keresték föl levélben híres zoológusok, mert neve egy új csirkeoltószert ismertető közlemény címe előtt szerepelt — ami nyilvánvaló tévedés. Ezen sokáig derültek az intézetben. .. — 19 — országos kár, súlyos baleset származhat. .. Kiszámították, hogy a laborok kutatói átlagban többet dolgoznak, mint a megállapított munkaidő. Pedig senki sem kényszeríti őket ... I 4 . A negyedórás ebédszünet álta lában tizenkettőkor kezdődik. * v De nem történik semmi baj, ha valaki véletlenül egy órával később figyel föl korgó gyomrára... Ebben az órában felvonul az intézet egész személyzete. Barátok kiáltanak át egyik asztaltól a másikhoz, fiatalemberek teszik a szépet a divatosan öltözött laboránsnőknek, kis hétköznapi dolgokról fecsegnek itt — futballmeccsekről és hegyi kirándulásról, tengerpartról és koncertről, divatról, tárlatokról — csak a szakmáról nem esik egyetlen szó sem. úgy látszik, a munka benn marad az intézetben, a fogasra akasztott köpenyekkel együtt, az ebédszünet végére várva, mikor minden kezdődik élőtről. .. А*mm* üiШ ш&Ш П Egykor nyit a könyvtár. Külön épület, áhitatos csönd, elképesztő számok. 80—100 000 kötet. Közel 2000 fajta folyóirat és szakkiadvány. A mecia— 18 — A laborokban járni csupa üdülés. Itt szinte semmi sem emlékeztet az atomra, csak a műszerek fémlenek , üveg alatt pihenő mikromérlegek, melyek még a porszemek és ujjlenyomatok súlyát is jelzik, miniatűr elektronikus számológép, a legmodernebb amerikai gömbfejes írógéppel egybekapcsolva. Hűtőszekrényébe reggel Bandi elhelyezte a kutatásokra szánt izotópokat, bekapcsolta a gépet, s míg odavoltunk, a gép precízen robotolt az előre kiszabott ritmusban. Most csak ki kell húzni az írógépből a perforált papírt, melyen az eredmények sorban állnak egymás alatt, s következik az emberi ész munkája... Vákuum-berendezések búgnak, gépesített keverőkészülékek végzik ugyanazt a mozdulatot a végtelenségig, elszívóberendezések zümmögnek, az ajtókon plasztik tábla . A LABORT TÁVOZÁS ELŐTT RENDBEN HAGYTUK, de az ötvenhét óta itt dolgozó Plonschi Alina szerint ez teljesen fölösleges — a kutatók annyira szórakozottak, hogy sokszor még a felírást sem veszik észre. Valaki egyszer nyitva hagyta a gázcsapokat. Másvalaki a vízvezetéket. Nagyon kell ügyelni, ilyen ostoba mulasztásokból A párt és a kormány külön progra- i mot dolgozott ki, amely előirányozza, hogy az ország energiaalapjának fejlesztése érdekében térjünk át a nukleáris energia használatára, terjesszük ki az izotópok, a sugárzások és a nukleáris energián alapuló más technikák alkalmazását a gazdaságban és a társadalmi élet más területén. ( X. kongresszus jelentéséből) 24 — A fák sűrűjéből ez kandikál elő — van belőlük vagy öt. Rossz nyelvek mondják, hogy az egyik évekkel ezelőtt ülepen döfte a személyzeti főnököt, aki a személyén esett sérelmet egyszerűen torolta meg : levágatta a játékos kedvű állatot. Másnap a kantinban vadas volt ebédre. A téren lassan gyülekeznek a buszok. Buszok és emberek. A betonkerítés különböző pontjain jelzőtáblák, rajtuk a járatok végállomásai : a Törvényszék, a Drumul Taberei, a Militari, Bucureşti Noi és a többi negyed, ahol az intézet munkatársai laknak. 60—80 lej között mozog a havi bérlet, de megéri. Rövid idő alatt bent lehetsz a város bármely pontján. Búcsúzom. Bandi más buszra száll. « Ennyi volt. Távozás előtt még egyszer beálltam egy dózismérő elé , makacsul hallgatott. Otthon rágyújtottam egy cigarettára, pedig tudtam : szép lassan, észrevétlenül ölöm vele magam. Cseke Gábor *) Kettős részecske — gyorsító berendezés. — 23 — látja titkárnőjét hogy egy levelet gépelne újra és hivasson be valakit a személyzeti osztályról... 4 n Bandukolunk a kihalt, üres IéJ udvaron át. A nap kierőlködte magát a felhők mögül, s most fullasztó meleget áraszt. Kavicsos sétányon, lépcsőkön ereszkedünk a kert szívébe. Zöldeskéken ring a hajdani halastó, melyet most úszómedencévé alakítottak. Néhány elsárgult levél lipinkázik a felszínen, különben körös-körül végtelen nyugalom. Szemközt, a betonkerítésen fegyveres őr posztok Az eső ellen ácsolt tető tartógerendáinak támaszkodva elnéz a falu felett, s úgy tesz, mintha nem venné észre a falon át besettenkedő gyerekeket, akik most lábujjhegyen, izgatott arccal lopakodnak elő a bokrok közül s fejest ugranak a medencébe. Egy páran hátrafutnak, a kert mélyére, ahol a buján ölelkező fák között rengeteg a vadalmat most érik. E kert a pihenés birodalma. Ha valakinek fáj a feje, pasztillák helyett kisétál a madárfüttyös csendbe. Van itt kézilabda-pálya, kosarazni is lehet. Bandi szerint: itt adják le délutánonként a plusz kilókat. EREN ’69 (Folytatás az 1. oldalról) — hivatalos nevén SH-400 CP —, az első román gyártmányú programvezérlésű eszterga, az okos gép, amely elektromágneses szalagra veszi az ember rendelését, s aztán egymaga végzi el egymásután a műveletek sokféleségét, gyártja le mindazt amit az ember igényelt. S ennek az okos gépnek s még inkább a feltalálójának rengeteg emberi butasággal kellett megküzdenie; harcolt a közömbösség, a bürokratizmus, a gáncsoskodás ellen, melyek néha úgy csaptak össze a feltaláló és találmánya felett, hogy időlegesen maguk alá temették őket. A gép bírta, az ember néha megtört, s amikor látta, hogy jobb ha kevésbé fáradt, a diplomácia tekervényes útját jobban értő ember viszi tovább a stafétabotot, félreállt. Ezen az új kiállításon már az új munkatárssal beszélgettem, de mesélték, hogy itt volt a régi is. Bejött, állingált, aztán elment, nézelődött és megint visszatért... Újra elment, s aztán megint csak ott látták az eszterga mellett. Akkor ment el végleg, mikor a kiállítást este bezárták, szomorúan, lehajtott fejjel, hogy meg kell válnia attól, amit mégiscsak sajátjának érez. De a gép ott áll, és mégiscsak győzelmet hirdet. Az ész, az emberi tenni akarás, az alkotó szellem győzelmét, minden új győzelmét az elavult fölött. A szerencse (melyről nemhiába tartják, hogy forgandó) úgy tűnt, hogy Kolozsvárt fogadta kegyeibe. A sorshúzás őt jelölte versenykezdőnek. A szabályokhoz tartozik még, hogy öt főből álló csapat, s tetszés szerinti tartalék képviseli mind a 14 várost, akik beneveztek a KISZ KB. Ifjúsági Turisztikai Iroda és a Román Rádió és Televízió közös vetélkedőjébe, a Város kulcsa-versenybe. Volt is elég kulcs, le és fel a színfalakon, a képernyőn, a bevezető szignállal egyetemben, kisebbek és nagyobbak és még nagyobbak, feketék és fehérek — az igazi egyelőre bordó selyemágyú is, áttetsző fedél alatt csigázta az érdeklődést a műsorvezető fiatalember asztalkáján. Egyelőre, mondom, hiszen amikor sportnyelven szólva kifutottak a csapatok és megkezdődött a hat-hat pontért folyó küzdelem, még nem lehetett jóslatokba bocsátkozni. A harmadik kérdésnél egy kicsit „bizonytalankodott“ a kolozsvári „csatársor“, de helyén volt a „védelem“. Radu Nicolae orvos, a csapatkapitány kiegészített. Es peregtek tovább a támadások, azaz a kérdések, a homlokok már nem csupán a jupiter-lámpák melegétől gyöngyöztek .Váradra vonatkozó alapos történelmi, művészeti, gazdasági, turisztikai jellegű ismereteket igényeltek... A 36. percben, az ötödik kérdésnél a váradi drukkertábor elcsendesedett, de aztán egyensúlyba jöttek a pontok, olyannyira, hogy döntő kérdésre került végül is sor s A győzött Várad. Itthon maradt a város kulcsa. A győzelem továbbjutást jelent, két hét múlva Nagybánya kulcsáért küzdenek meg a bányai fiatalokkal. Végezetül és utóiratként: a kitűnően felkészült kolozsvári csapat nagyon sportszerűen fogadta Fortuna istenasszony pálfordulását és a kiesést a további versenyből, barátian elsőnek gratulált a győzteseknek. Végső utóiratként : a televízió hibájából, szervezési hibából, aki tudja válaszolja meg miért, a művészi műsor — amelyre heteken keresztül készült a váradi ifjúsági klub és a muncipiumi KISZ-bizottság folklór együttese — elmaradt. Kár érte, a csalódás arra figyelmeztet, hogy a jövőben legyünk körültekintőbbek ... (molnár) Vakáció-szaga volt a napoknak, mikor délelőtt összehívták a zilahi líceum udvarára az iskola tanulóit. A KISZ- titkár kihirdette, hogy július elsejétől tíz napig mindenki hazafias munkán köteles részt venni, és hogy hiányzásokat csak nagyon indokolt esetben fogadnak el. Könnyen elképzelhető az az „óriási“ lelkesedés, ami ezt a bejelentést követte, hiszen amióta én diák vagyok, ilyen hosszú ideig tartó közös akciót nem terveztek. Kiváltképp a fiúk bánkódtak, mert ez a tevékenység jelentős keresettől fosztotta meg őket (39 lejt kaptak egy napi munkáért az útépítésnél). Amikor megtudtuk, hogy a zsibói munkatelepre — ahol árkot ásnak a vízvezeték csöveknek, hogy a Szamos ivóvízzel láthassa el a várost — viszik és 10 napig haza sem hozzák őket, teljes volt az elkeseredés. Nem volt mit tenni, nagy nehezen beletörődtünk, hogy ez van, hátha kibírjuk. Ezek voltak az előzmények. A folytatása a 10 napig tartó munka és befejezése, meg az iskolában rendezett táncösszejövetel voltak, a 11. napon, amikor ismét együtt voltunk, fiúk és lányok. Nekünk könnyebb munka — gyógynövénygyűjtés — jutott, s nem volt nap, hogy ne emlegessük a „szegény“ fiúkat, akikről olyan rémhírek keringtek, hogy agyondolgoztatják őket, és még kajájuk sincs elég. Felkészültünk rá, hogy a lötyin majd mi vezessük tánc közben a „szerencsétleneket“, ha esetleg nagyon gyengék lennének... Július 11. este 8 óra. A meglepetéstől csak összenézni és megkönynyebbülten nevetni volt erőnk. A sovány, sápadt, szomorú fiúk helyett napbarnított arcú, nevető szemű srácok támasztották a kályhát, érkezésünket várva... Keveset táncoltunk, de annál többet nevettünk a fiúkkal, akik mint filmet, pergették le előttünk az elmúlt napokat. — ... 5 órakor keltünk — kezdte Jenő olyan természetesen.