Igaz Szó, 1948. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-08 / 1. szám

4 IGAZ SZÓ AMIKOR A HADNAGY krém-maradvttnjst talált a fogkefén és kihallgtatásra „stimmelte“ az áldozatot A harsány tvigyázz!» vezényszóra a szobában lévők megmerevedtek. A Hadnagy Úr érkezett a szokásos vasárnapi szobaszemlére. A szobaparancsnok remegő lábakkal rvágódott belé és harsány hangon jelentette: «Hadnagy úr, alázatosan jelentkezem mint szobaparancsnok. Szobalétszám 20. Alázatosan kérem a további parancsot'/ A hadnagy «Úr» hanyagul megpöccinti csákója ellenzőjét és lassan elindul végig a szobán. A bajtársak lassan vetik a fejüket utána, míg ő titkon kéjereg a megrettent arcokon. Végighúzza fehérkesztyűs kezét az ágyon, polcon, levesz egy kenyérládát, majd rászól az egyik katonára: «Nyisd, ki a ládát!» Tulajdonosa remegő kézzel nyitja ki, majd újra megmerevedik. «Ön megnézi a fehérneműt, fésűt, hajkefét, majd a fogkefét veszi a kezébe. *— Szobaparancsnok! Hozzám Ez tnft — matat a kefe tövéhez. — Hadnagy «Úr» alázatosam jelentem, fogkrémmaradvány. —Mit keres ez lát — fordul a megrettent tulajdonosához. — Hadnagy «Úr» alázatosam jelentem, szem tudtamn kimosni. — Nem hidzadt — néz rá gúnyosan. — Ilyen kefével várod a szobaszemlét? Miért nem tartasz akkor egy kefét csak a szemlére? Na, majd less gondom rád!... — Holnap vezesd elő kihallgatásra , fordul a háta mögött álló idős tiszthelyetteshez és kilép az ajtón. A katona lehajol, elkeseredve rendezi ládáját csak szemlére tartott fogkefére gondol —, majd eszébe jut beteges édesapja, otthon maradt négy, kisebb testvére és Vadul lecsapja a láda tetejét leül a ládára és órákig elbeszélget ügyes-hajas dolgaikkal a bajtársakról A vasárnap délelőtt csendes a laktanyában. A bajtársak egy része a szobákban foglalatoskodik, tisztogatják felszerelésüket, varrják ruháikat, levelet írnak, a másik része a mosdóban beretválkozik, most készülnek a jövőheti foglalkozásra. A laktanya folyosóján végig történelmi nagyjaink arcképei, jelmondatai vannak kifüggesztve. A lépcső feljárattal szemben a század faliújságja függ, amelyben a század életével foglalkozó cikkektől, politikai kérdéseken keresztül a humorig minden megtalálható. A szobákban rend, tisztaság uralkodik. Az ágyak alatt katonás rendben állnak a ládák, fent az ágyakon a fejrészek. A bajtársak csendes beszélgetését az ajtónyitás, majd az egyik bajtárs «piggázz»kifiltása töri meg. A szobaparancsnok máris a belépő nevelőtiszt elött áll és jelentkezik: — Hadnagy bajtársi Jelentkezem mtért szobaparancsnak. Szobalétszám: 24, jelen: 17. Kérem a további parancsot. — további — mondja a belépő, mire a bajtársak leülnek folytatni a félbehagyott munkájukat. — Mi újság, bajtársak? Ki kapott jó híreket hazairól? Mi lesz a délutáni program? — kérdezi, közben kihúz egy ládát és leül a bajtársak közé. A bajtársak közelebb húzzák ládáinkat, közrefogják és nlát megindul a beszélgetés. Sok probléma merül fel, mindet megvitatják. Van, akit a leszerelés érdekel, van, aki azt pánaszolja, hogy a falukból csak a szegényeket hívják be katonának. Azegyik a bankok államosítása felől érdeklődik, a másik elpanaszolja a földhözjuttatott újgazdák nehéz küzdelmeit Helyeslik a munkásbíróságok kemény ítéleteit és kifogásloják, hogy az összeesküvőket miért engedik kiszökni az országból. A beszélgetés és a vita hevében észre sem veszik az idő múlását, csak a naposszobaparancsnok bajtárs, je, léptem, ebédhez soratco-dijelentése jelzi, hogy az idő elszaladt és itt az ebédkiosztás ideje. Ez már olyan döntő tényező, hogy a beszélgetést be kell fejezni. A nevelőtiszt a jó étvágyat, bajtársaktikkal búcsúzik, mire egyhangúan zúgják. Viszont kívánjuk, hadnagy bajtárst! És vidáman sorakoznak a jó illatot terjesztő kondérok előtt AMIKOR A HADNAGY kisacarta a vendéglőből inszabadságra utazó liszteseket Vidáman csattognak a vonatkerekek, mintha tudnák, hogy a karácsonyi szabadság második turnusára viszik a hazavágyó katonákat. Az egyik fülkében két katona utazik. Egy faluba valók, de csak az állomáson találkoztak össze és most boldogan tervezik, hogy a holnapi szilveszteri bálon kivel mulatnak majd. Rendfokozatukra büszkék mind a ketten. Ez abból látszik, hogy a köpeny felső gombjai ki vannak gombolva és a csillagok kilátszanak. Biztosan nem véletlenül) Csalódás csak az átszállásnál éri őket. Kiderül, hogy órák hosszat kell várakozniok. Nézzük meg a Várost, indítványozza a szakaszoket, és igyunk meg egy fröccsöt. Lassan sétálnak, majd az egyik nagyobb vendéglőbe betérnek és leülnek az egyik asztalhoz. Alig hozza a pincér a fröccsöt, belép egy hadnagy. A fogashoz megy, ahol a pincér leveti köpenyét, csákóját a fogasra akasztja. A tiszt megfordul és meglátja a két katonát A szeme haragosan villámlik s elindul feléjük. — Hát ti mit kerestek itt? — szól rájuk keményen.— Nem tudjátok, hogy ide csak tisztek jöhetnek be. Azt hiszitek, ha háború van, fegyelem már nem kell? Nem, barátaim! Itt még nem jartunk. Azt hiszitek, hogyha tisztesek vagytok, nektek már szabad? Ti már egyenrangúak vagytok Velünk? Nektek kellene példát mutatni, nem pedig a rosszban elöljárni. Mérgeseit körülnéz, majd folytatja: — Na, majd kiverem én belőletek ezeket a kommunista eszméket. Ide a zsoldkönyvet! Előveszi a töltőtollát, körülményesen lecsavart, felírja nevüket és a Zsoldkönyvük számát. — Most pedig távozzatok — nyújtja vissza aztootcskönyveket —, majd gondom lesz rátok. Poharaikhoz sem mernek nyúlni, szégyenkezve kisen»• fordálnak. Kint megállnak, szomorúan egymásra néznek s hásis» elindulnak az állomás felé. menyasszonyát táncaiént fák meg ár sszabadságos, hathetes újoncai* A Vacsorának már vége volt. Vidám beszélgetés és a poharak csengése töltötte be a szobát. A lakodalmi vendégsereg jól érezte magát a 2. század parancsnokának az esküvőjén. * A századot az esküvőn a bajtársak maguk választotta két bajtárs képviselte. Csak a legjobb katonák jöhettek számításba. Az alig hathetes Újoncok még kicsit feszengve ültek eleinte, de látják, hogy nem nézik ki őket és már egész otthonosan érzik magukat. Az egyik asztalnál — vegyesen ülnek tisztek, tiszthelyettesek és ők — éppen egyikük viszi a szót. — Én megmondom őszintén, nem szívesen vonultam be katonának. Mindig a bátyám panaszos levelei jártak az eszemben, amikor ő szolgált. Nevetett is rajtam, mikor megkaptam a behívót. «No, öcsém, most megtanítanák kesztyűbe dudálni», mondta és én elhittem neki! Bevallom, csalódtam. A fegyelmet ugyan megkövetelik —az kelt is a honvédségben —, de nem olyan eszközökkel, mint Cégen. Hat hét tétert már, de én még nem láttam, hogy megrúgták Vagy megütöttek volna valakit, de az anyját sem szidták senkinek. Hogy akinem engedelmeskedik, azt megfegyelmezik? Kell is! Aki nem hajlandó szép szóra csinálni, jobban tetszik neki a gorombaság, az meg is érdemül Közben a szoba közepéről kiviszik az asztalokat, a jókedvű vendégsereg táncra perdül. A társaság egy darabig idszi, majd a másik kezd el beszélni. — Nekem az tetszik legjobban, hogy tanítanak is bennünket. Idáig azt sem tudtam, hogy td volt Budai Nagy Antal, Esze Tamás, Dózsa Györgyről azt tudtam, hogy lázadó volt. Most már tudom, hogy ezek az elnyomottt parasztság vezérei voltak. — Éli falusi gyerek vagyok, moziban, színházban alig voltam, újságot csak néha olvastam. Most gyakran visznek bennünket színházba, moziba. Újságot pedig minden nap kapunk. Azután ott vannak minden másnap a nevelőórák, olyan dolgokat tanulunk, amit egyébként sohasem hallott volna még az ember. Én azt mondom, minden fiakalt el kellene hozni katonának, mert most igazán el lehet mondani, hogy aki nem volt katona, az nem jó ember. Egy ideig még beszélgetnek, azután szétszélednek, hogy megtáncoltassák a lányokat, asszonyokat és a menyaszszonyt. A hadnagy bajtárs feleségét . Magyar honvédség ez is, azt is annak hívták. Ez a nép, az az urak honvédsége volt. Ma már másképpem. De amíg ide eljutottunk, kemény, következetes harcot kellett vívni. Az «urak» az utolsó pillanatig igyekeztek megőrizni kiváltságaikat. Egy évvel ezelőtt még olyan rendeletet hoztak a honvédelmi minisztériumban, hogy a katona fent — úr, lent —a bajtárs. Ma már ezen is túl vagyunk. A demokratikus erők következetes harca azt eredményezte, hogy« a «Hadnagy Urak»-nak távozniok kellett. A hadnagyból és az «alázatosan selenitkező» honvédből pedig bajtársak lettek... És ez így van rendjén ... Cserni Károly főhadnagy R EGGEL 3.TOL mindennap nyitva SPORTCSARNOK KÁVÉHÁZ YTI, THÖKÖLY-ŰT ti Ügefóvcrsenyek január 11, 15, 18, 22, 25, 29. 2 órai kezdettel. Einstein professzor tévedése, mint imperialista csempészára Irta: Dr Kovács István Akik az utóbbi időben amerikai szeretetcsomagot kaptak, meglepetéssel látták, hogy a tengerentúlról a szójabab és a kávékonzerv mellett furcsa hangzású jelszavak is érkeznek. ,,Mi világkormányért dolgozunk“, — állítja a legtöbb ilyen ruhák ekükéibe varrott vagy konzervdobozok tetejére ragasztott mondat. Azt aki nem ismeri az amerikai imperializmus filozófiájának és politikai tudományának legújabb irányait, könnyen megtéveszthetik ezek a hangzatos frázisok. Lássuk, mit értenek, az amerikai tudósok, „Világállam‘ és „Világkormány“ alatt? Mindkét fogalom az amerikai imperializmus céljait szolgálja és az amerikai monopólőke szabad terjeszkedését kívánja biztosítani. A trösztöket, a finánctőke urait, gyarmatosító terveik megvalósításában akadályozza a kisnépek szuverenitása. Azok ellen a nemzetek ellen — amelyek határaikon éberen őrködnek az imperializmus bajtdozó beavatkozása ellen, amelyek nem hajlandók magukat, sem a Tranainev, sem a Marschall-terv szirénhangjaira kiszolgáltatni, — kitűnő szedeti fegyver, a „Világállam“, a „Világkormány“ megtévesztő jelszava. E jelszavak kiagyalói úgy tervezték, hogy frázisaik varázsszavára, mintegy ,,Szézám hyűlj meg" — igére feltárulnak az országhatárok az amerikai imperializmus elt és a megbűvött népek önként hajtják fejüket a finánctőké rdbigájába. A,Világállamnak“ ez az értelmezése, természetesen olyan államot, vagy legtöbbször, olyan államok feletti államot jelent, amelyben a felhatalom a monopoltőke kezében áll, és maga az állam is, az amerikai imperialisták saját oíaiig. Természetest, hogy e világállam, világkormánytábak, a többség az imperialistákat, a kisnépek elnyomóit illetné meg. Ily módon akarják egyes amerikai tudósok fantasztikus Utópiák segítségébe, a Szovjet áriónak, az UNO közgyűlésén oly sokáig és hiába támadott vétójogát megkerülni. Ezeket az elméleteket megtévsztő köntösbe, csalóka frázisokba burkolják, teletűzdelik liberális, polgári radikális szólamokkal, álhumanista színárnyalatokkal és csak így sikerült az imperialistáknak az ilyen eszmék számára tudósokat, írókat, művészembereket és értelmiségieket is megnyerni. Különösen szomorú azonban, hogy olyan híres tudós és humanista, mint Einstein Albert, a relativitás tanának felfedezője is belezavarodott ezeknek az elméleteknek az útvesztőjébe. Einsteinnek, „a nemzetek fölötti világ közösségi, megválólására vonatkozó naiv politikai megnyilatkozásai, abban az amerikai tudósok által kiadott kollektív munkában jelentekmeg, amely ,,Egy világ, vagy egy se", — címmel a napokban került a magyar közönség elé. Einstein naiv politikai elgondolásait — Szilárd Leóval —, a magyar származású híres atomfizikussal és — Walter Lippmmannal —, a hódító amerikai imperializmus legtehetségesebb és legjobban fizetett házi újságírójával együtt és egyezően teszi közzé. Einsteint és Szilárd Leót mint megtévesztett tudóssokat, a béke iránti óthatatlan vágyuk vitte az amerikai világhegemorfia elméletének az ingoványára. Walter Lippmannt azonban, aki a növekvő amerikai inperializmus egyik legjellegzetesebb megtestesítője, tudatosan propagálja az Egyesült Államoknak, világállam formájában való egyeduralmát. Szomorú jelenség, hogy Einstein professzort tévedése, Walter Lippmannal hozta közös táborba, a kisnépek függetlensége élen megindult harc során. A múlt év szeptemberében, Einstein professzor elgondolásait, levél formájában is közölte az Egyesült Nemzetek közgyűlésére kiküldött megbízottakkal. Einstein professzor e levélben azt javasolja, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlését, folyamatosan ülésező, olyan vilid parlamentté alakiságát, amelynek nagyobb a hatásköre, mint a Biztonsági Tanácsnak. Tervezetében ki akarja küszöbölni a „vétójogot“ és a nagyhatalmak egyhangú döntésének eddig elfogadod elvét, amivel a szervezet, a kisnépek függetlenségének védelmezőjéből ez imperialisták engedelmes hangszerévé válatnék. Einsteint elgondolása szerint a világparlament kiküldötteit nem az egyes államok kormányai küldenek megbizklásukat. Ez a látszólag demokratikus színezetű elgondolás valójában ismét imperialista érdekeket takar. A világnak ma még jelentékeny, része gyarmati sorban él. Az emberiség nagyob fele még ki van szégáltalva az Izupelídásra elnyomóknak és nem kétséges, hogy ezeken a területeken, különböző mesterkedéssel, sőt gyakran nyílt erőszakkal is, azokat választanák meg, mint kiküldötteké, akik nem a nép, hanem az impelaistáknak a bizalmát hitják. Einsteinnek és társainak az elmélete azonban nemcsak reakciós, hanem utópisztikus jellegű is. Ugyanis az elméleteknek már a kiindulása is téves és megvalósíthatatlan, mert különböző társadalm rendszereket, a fejlődés külön, fokára érkezett államokat, azért kívánnak világállamba kényszeríteni, hogy ennek keretén belül az egyik társadalmi rendezet — a kapializmus —, elnyomhassa a másik társadalmi rendszert, a Szocializmus országa Szovjetuniót. Az utópiák, a kapitalizmus legfelsőbb fejlődési fokán álló imperialista államokat kívánnák egy világállamba egyesíteni azzal a Szovjetunióval, amely a kapitalizmusnál már magasabb fokra, a szocialista fejlődési fokra jutott és amelyre vonatkozóan Einsteinek világállama azt jelentené, hogy a társadalmi fejődés egy magasabb fokáról. alacs..mycbbra süllyedne vissza- Ennek lehetetlensége é,s megvalósíthatatlansága minden gondolkozó ember előtt nyilvánvaló. Amennyire realitás,szláinnak az a kijelentése, hogy kapitalista és szocialista alkonok között elképzelhető a békés együttműködés, annyira utópisztikus Einsteinnek és társainak, a Világállami elnevezéssel tervezett börtöné, a szabadságszerető népek számára. A Szovjetúnió szuverénitása teljesen más jellegű, mint az imperialista államoké a Szovjetunióban, a szuverenitásnak, az állami főhatalomnak, a birtokosa, letéteményese, — maga a nép. Az imperialista államokban viszont a szuverenitás, a finánctőkének és annak a néhány száz családnak a kezében vett, amelyik az állami apparátust és a gazdasági élcet a hatalmában tarta és irányítja. A Szovjetúnióban sincsenek kizsákmányoló osztályok és a Szovjetunió szuverenitása a nép igazi szuverenitása, valódi nemzeti szuverenitás, szemben a kapitalista állmok uralkodó osztályainak osztárjellegű, elnyomó szu Veróhításávl. A világállam gondolásának a trjesztésével, szükségszerűen elyüttjárnk a kisnépek szuveretitásának fele ellen intézett támadások. Az imperilizmus zsoldosai, a szuverénítás itézményét legszívesebben múzeumba vagy temetőbe tennék. Spnak bela miniszterelnök, az UND közgyűlése jelentette ki, hogy az állami szuerenitás öreg, divati múlt, kifejezette reakciós eszme. Ugyanezt a gondokat hangoztatja Churchill, A Eden, Bélit és az a Hector McNeil, angol Mi-delegátus is, aki a Szovjetunió azzal vádolta meg, hogy a szuverénumok elavult koncepcióját védelmezi ekkor, amikor a kisnemzetek odalát áll. Azok a különböző nagyzelölszavak, melyeket a kisnépek szuvrénitásának ezek a sírásói: — „Eureai Egyesült Államok“... Nyugati Blokk“ ... ,Jtfarscha d-terv érvényesülsi iehnee"... vagy más név alatt ?rjesztenek, csak arra jók, hogy rábizeljék a még független népeket szerenitásuk feladására és arra, hog magukat az angol és amerikai imerialista uraknak kényerekedvére ,szélgáttassák. A magír nép, amely csak most ébredt igán tudatára szabadsága és függetlensége jelentőségének, meg kell, hoy őrize ezeket az értékeket, az imperialist támadás mindenfajta formája ellen Meg kell, hogy őrizze tehát tisztánzását az imperialisták, szellemi csemészárujával, a „világállammal" és többi amerikai maszlaggal szemben, még akkor is, ha ezeket a hangzatos jelszavkat, ajándékcsomagokba, syr bab és kávékonzerv közé csomagolj. MINDEN autóba „SILUX" ACCUMULATORT Illés Imre és társai Budapest VI. Hunyadi-tér 9. Telefonszám: 428—405 1&E8 janmie S MBiOJABÜTOtl Tim KOCSISJANOS készítőnél vegyes. Budsist, V. Nádor utca 20.telefon: 127—181