Igaz Szó, 1948. július-december (4. évfolyam, 26-51. szám)

1948-07-01 / 26. szám

1948 július 1 EMELKEDIK az étetszímvon­al! Németné, Sugárné és Vence Emil példáján át látjuk, hogy a textiliparban foglalkoztatott dolgozók életszínvonala már a békebeli fölé emelkedett Hatalmas tömegek keresték fel a magyar ipar csodálatos seregszemléjét. A bel- és külföldi látogatókat egyaránt csodálkozásra késztették a Nemzetközi Vásáron felsorakozott nagyszerűbb­nél nagyszerűbb gépek, textilneműk és más iparcikkek. Teremről teremre egy­re fokozódott az elismerés a magyar munka, a magyar munkások iránt, akik három év alatt ilyen mesebe­­ gyorsasággal varázsolták a rombadőlt országot Európa egyik gazdasági oázi­sává. Ha pálmát akarnánk nyújtani a leg­jobbaknak, az elsők között lennének a Textilipari Központ káprázatos termei. A mennyezettől a földig leomló puha selymek, finom gyapjúszövetek, tarka vidámmintás vásznak, kartonok, boly­hos halványs­zínű pamutszövetek szín­­pompás tömegében gyönyörködött a látogató. Még a legszigorúbb bíráló véleménye is ez volt: szebb, mint bé­kében! Akiknek életszínvonala már a békebeli fölé emelkedett... A falakon a grafikonok, táblák ar­ról beszéltek, hogy a termelés mozdo­nya nem magánosan rohant előre. Maga után vitte, maga után vontatta a dolgozók életszínvonalát is. S a sze­relvény tovább dübörög előre, a még lendületesebb termelés, a még nagyobb jólét felé a Magyar Dolgozók Pártja programjának sínpárján. Van ahol ez az emelkedés lassú, van ahol ugrásszerűen gyors. A textilmun­kások életszínvonala már 20 százalék­kal túlhaladta a békebelit. Bármerre járunk minden ezt esz emelkedést mutatja. * Az Óbudai Pamutipar berakótem­é­­ben túlüvölti a sziréna, a kattogó, zú­gó, zakatoló gépeket. A gépek karjai dühös lármával dobognak még egy utolsót, végsőt zizegnek a tarka selyem­végek. Azután hirtelen csend l­esz. A következő pillanatban gyors sürgés­­forgás, egészséges zsivajgás váltja fel ezt is. Ebédidő van. Mit főz N­émetné vacsorára ? Német Sándorné é­s Sugár Árkosné, akik néhány másodperccel ezelőtt hagyták abba az értékes termelőm­un­kát, megállnak az ebédlő előtt. A szikrázó napfényben székb­e tele­pednek le. Pihennek, beszélgetnek. A dolgozó nő otthon szorgos háziasz­­szony. Így érthető, hogy a beszélgetés során a konyha kérdése kerül szóba. — Mit főzöl vacsorára? — fordul társnőjéhez Sugárné. — Habart zöldbabot meg dlrmsztelt májat — válaszol Német Sándorné —. Ez az uram kedvence. Tíz éve vagyunk házasok, de ez az első nyár, amikor azt főzhetek amit akarok. — Hát persze, hogy azt főzök, amit ő szeret... Ezt már nekünk magyarázza, ami­kor megállunk mellette beszélgetni. — Nemrég még folyton krumpli volt, bab, borsó, — meséli. — Most három­szor is főzhetek húst egy héten, ha akarok. És főzök is, — csillog a sze­me a vékony, barna fiatalasszonynak — mert nagyon szereti az uram, meg a fiaim. Hogy fest a bérzacskó most? Sugárné hetenkint 140 forintot keres. Az OTI-t, az adót a vállalat fizeti. De van fizetett ebédidő, nyaralás és olcsó szövet is. — Ötven fillérért ebédet kapunk,— sorolja tovább. — Ma például para­dicsomoskáposzta van virslivel. A munkásasszony boldogan újságol­ja, nemsokára itt a szabadság ideje. Nyaralni megyl Vence Emil is feltalált valamit — Hogy jutottak idáig? Ezt Vence Emiltől, a nyíróterem leg­jobb munkásától kérdezzük. Most jött fel az ebédlőből. Félmeztelenül áll a gép mellett ,igazgat rajta valamit mi­előtt megindítaná. — Nekem sohasem volt 103 száza­léknál magasabb a normám, mun­ka­­verseny előtt — kezdi. — Pedig nem dolgoztam se lassan, se rosszul. Csak nem tehetett gyorsabban a gép miatt. Mikor kocsiba ment az áru, a gép állt. Addig törtem a fejem, míg kitaláltam, hogy közbe is odatehetek egy másik kocsit. Olyan jól bevált, hogy 20 száza­lékkal mindjárt felugrott a normám. — A többiek is átvették ezt az újí­tást. A munkaverseny első hetében 103 százalék volt a nyíróban az átlagtelje­sítmény. Egy hónap múlva 105. Ma már 115 alatt senki sem marad. — De másképpen is dolgozunk most, — folytatja Vence Emil —. 1938-ban, amikor idekerültem, heti 98 óra mun­kával annyit kerestem, mint most negyvennyolccal. Akkor, ha megsza­kadtam, sem tudtam mag­amnak egy ruhát venni. — A Bedó -rend­szerrel úgy volt — magyarázza —, hogy: ha sóikat termel­tem, nem kaptam több pénzt, csak még többet kívántak. Én aztán igazán meg tudom becsülni, hogy délután 5- kor kimehetek a gyárból, haza a fiam­hoz játszani. Remek kölyök. Délutá­nonként együtt futballozunk a grün­den. A bérzacskó azelőtt és most... — Az 1938. évi bérzacskó milyen volt? — kérdezzük Súgómétól. — Tizenöt-tizenhat pengő volt a heti keresetem. De ebből még levonták az OTI-t ,az adót. Tizennégy pengőnél sohasem kaptam többet. A lakbér meg 28 pengő volt. Elsején mindig előle­gért könyörögtem, végigházaltam pár lengő kölcsönért az ismerősöket. Ha nem kaptam, nem mertem hazamenni, mert már ajtóm előtt állt a fűszeres masa. — «A főnök úr azt üzeni, be ne te­gye a lábát addig, míg ki nem fizette az adósságát» — hajlottam manden hónap­ban. Ha nagy mod ezen végére já­r­­tam a tartozásnak, nem maradt már első fillérem sem. Kezdhettem elölről. Még visszagondolni is rossz rá! Az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt. gyártmányai a NEMZETKÖZI VÁSÁRON nagy sikert arattak. TIP-TOP espressók V. Szent István-tördt 24. Telefon: 125—408 IV, Váci­ u. 11/a. Telefon: 187—598- IGAZ SZÓ FELÉRE CSÖKKENTI AZ ÉPÍTKEZÉSI KÖLTSÉGEKET EGY ÚJ TALÁLMÁNY Óriási jelentőségű a porózus beton, amelyből előregyártott épületrészek készülnek. Elsőnek számoltunk be arról a nagyszabású építési tervről, amely Budapesten és az országban számta­lan új lakással siet a dolgozók segít­ségére: több mint nyolcezer új és újjá­épített otthont adnak át még ebben az esztendőben a szúrásra szorulóknak. A lakásínség­­ enyhítése az egyik leg­fontosabb szociális feladat, amelynek megoldása még a termelés emelkedé­sében is megmutatja majd jótékony hatását. A nagyszabású lakásprogram és az általános építési fellendülés egyik nagyjelentőségű kísérőjelensége most az az új és szinte felmérhetetlen ér­tékű találmány, amely ha a tömeg­gyártásra rendezkedünk be, forradal­masítani fogja építőiparunkat. „Kérek fürdőszobafalakat!" Az építőiparban az eddigi anyagok közül az utóbbi években legnagyobb jelentőséget a betán kapott. Most a Beocsini Cementgyári Unió Rt. egy olyan betonanyagot állított elő, amely előregyártott idomok felhaszná­lása révén az összes építkezések költségeit felére csökkenti. Az új anyag — amelynek kikísér­letezése már befejeződött — tulaj­donképpen új, porózus beton, amely cementtel kötött anyagokból külön­leges eljárás szerint készül. Az anyag rendkívül könnyű: közel hatvan százalékkal könnyebb, mint a rendes beton, tehát alig nehezebb, mi­nt a fa. Könnyen szegezhető, fa­rag­ható, fűrészelhető, tehát eszményi anyag minden építkezéshez. Az új építőanyag kiküszöböli a fa­­szerkezetek használatát, ezentúl csak a födémgerendához kell idegen anya­got, vasat használni. A tetőszerkezet is az új porózus anyagból készül. A Beocsini új cementje megszün­teti a tűzveszélyt , és a sz­­erelő­­anyagok sorából kizárj­a a külföldi eredetű, drága bitumen és szurok használatát. Az eddigi építkezéseknél külön, külön kellett a helyszínbe szállítani az építőanyagokat. Most az előre­gyártott idomokat hordja a telekre egy-egy teherautó — a begyakorolt munkások az eddi­ginél sokkal gyorsabban építik fel a házat a késő falakból, mennyezetekből és padlózatokból. Nemsokára ott tartunk, hogy az építőmester csak betelefonál a gyárba: — Kerek fürdőszobája akad­ Meg­adja a méreteket és egy óra múlva megjelennek a falak, amelyben meg­felelő mélyedés van a höd, a szap­pantartó, a tükör, az autógejzír, a be­épített szekrény és a­­többi felszere­lés számára. Éppen csak helyére kell tenni a falakat és márs ott áll a fürdőszoba... Építkezés féláron!.. Az új építőanyag hih­etetlenül le­csökkenti a költségeket Bádogos­munka szinte semmi sincs az új házban, hiszen az ereszcsatornától a lefolyócsőig minden az új anyagban, készen beépítve található. A parkettnél nem kell többé vak­padló és alsófaréteg: a parkettalécet egyenesen az új anyagra szerelik rá. De az olcsóbb árat nemcsak ez biztosítja, hanem az a tény is, hogy a cementgyártásnál eddig értéktelen mellékt­ermékként szereplő kavics, homok és egyéb anyagok most az utolsó grammig belekerülnek az új házak új építőanyagába... Hatalmas megtakarítás az is, hogy amíg a régi téglafalaknál minden hat centiméteren habarccsal bekenendő hézag van, az előre gyártott idomok­ból készült házaknál csak 40—50 centiméterenként, függőlegesen pedig 15—30 cen­iméter helyett 125 centi­méterenként ke­l hézaghabarcsolást alkalmazni. Az új építőanyag használata termé­­szetesen nem jelent uniform­­álást, hiszen a porózus beton faragható, fű­részelhető — számtalan alakban használható fel. A Kis családi háztól kezdve sokemeletes modern bérpalo­tán át vidám kis nyaraló, üzletház, hatalmas irodaépület, kórház, bármi­lyen nagy középület felépíthető be­lőle épúgy, mint akár a legkisebb nyárikonyha. Ha tekintetbe vesszük az összes előnyöket, megállapítható, hogy az új anyag használata legalább ötven százalékkal csökkenti a költségeket. A negyvenezer forintos építkezést húszezerért, egy kétmillió forintos kórházépítést egymillió forintból tu­dunk megoldani ! Mi­csoda hatalmas perspektívák egy újjáépítő s magá­nak építő nemzet számára. Az államosítás előtt már hozzálát­tak az új építőanyag kikísérletezésé­hez, azonban a tőkés vállalkozás természetesen nem sietett kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, hiszen ez csak egyik oldalon lett volna jó üzlet, általában súlyosan érintette volna a régi típusú építési anyagok gyártására berendezkedett hatalmas profitot zsebrevágó gyárakat. Százmilliós megtakarítások a nép javára Az összerombolt épületek, a szörnyű lakásínség, az építőipari munkanélkü­liség, a 3 éves terv központi problé­májává emelte az építkezések megindí­tását. A porózus peronból készült ház­idomok gyártása döntő fordulatot je­lent az egész építőiparban. Százmilliókat takarítunk meg a dolgozó nép számára, 50—60 szá­zalékkal olcsóbbá tesszük az épít­kezésbe Hihetetlen arányú építő­ipari fellendülést indítunk meg. Új és hatalmas távlatokat nyitunk meg az egyik legfontosabb iparág­ban. Küföldön néhol már van hasonló anyag és hatalmas eredményeket ér­nek el felhasználásával. Sürgős és fontos, hogy mennél előbb foglalkoz­zanak a szakkörök a porózus beton és az idomházgyártás problémáival és minthogy érdemesnek látszik, azon­nal kezdjenek hozzá a nagybani elő­állításához. Bacsó János A szőke Szabó­né „pelenka-gondja ..." Persze mást is hall az újságíró az Óbudai Pamutipariban. A sokgyerme­kes családok természetesen szerényeb­ben élnek. Ők sem panaszkodnak. Tudják, hogy a dolgozók életszínvo­nala állandóan emelkedik. A szőke Szabóné elmondja, hogy pár hónap múlva gyereke lesz. Sze­rinte kevés az útban lévő kis trónörö­kös kelengyéje. — Van már 12 pelenkája, de az nem elég. Még legalább hatra lenne szük­ség, hogy ne kelljen minden este mos­nom, ha hazamegyek. A többiek vigasztalják. — Hat hétig úgy is szabadságon le­szel, azután meg beadhatod a gyárba a gyerekotthonba. Itt úgyis mosnak rá. » Gyors ütemben biztosa­n emelkedik a dolgozóik életszínvonala. A kitűzött célt még nem értük el, de egyre job­ban megközelítjük. Mindenki tudja, hogy mos­t minden azokért történik, akin­k munkájukkal érdemlik ki a nyugodt, elégedett éle­tet. Egyre több Sug­árné les­z, aki divisz­­teri májat főzhet vacsorára ... Egyre több dolgozó, aki megvásárolhatja azt a ruhát, amire szüksége van ... És a szőke Szabóné egészen biztos akár 24 pelenkát is vehet következő gyermekének. (M. É.) Az államosított GOLDBERGER SÁM. F. ÉS FIAI RT központja Budapest V. Arany János­ U. 32. Telefon: 128-320 Az új kenyeret ünnepli az egész ország. És az új kenyér ünnepén már az új Magyar­­ország lép az ország nyilvánossága elé. Az a Magyarország, mely meg­szabadulva a pártviszályoktól, a belső, az egész politikai légkört mérgező harcoktól, a békés fejlő­dés útját járja, munkások és pa­rasztok hatalmát építi a gyárak­ban és a földeken. És szimbóluma ennek, hogy az új kenyér ünnepén szerte az or­szágban az ünnepi emelvényeken nem a pártok szónokai jelentek meg, hanem az új Függetlenségi Fronté. Persze a pártok szónokai voltak ők, a demokratikus pár­toké, vagy ahogy még a párthar­cok idején mondtuk, a koalícióé. A koalíció azonban akkor azt je­lentette, hogy a kormányon belül a nagytőke, a le­vitézlétt régi földbir­tokos osztály képviselői próbálták érvényesíteni megbízóik érdekeit, a munkások és parasztok érdekeit képviselő pártokkal szemben. Most már nem használjuk ezt a szót, hogy koalíció. Szinte észrevét­lenül tűnt el az újságok hasábjai­ról, a politikai cikkekből és a po­litikai beszédekből. Az országgyűlés nevezetes ülése az iskolatörvény megszavazásakor már nem a koalíció állított szóno­kokat a javaslat mellett, hanem a Függetlenségi Front képviselői vi­táztak teljes egyetértésben és az érvek győzedelmes fegyvereivel, a haladás világosságával a maradi­­ság sötétségét szembeállító eszter­gomi érsek és parlamenti expozi­­túrája ellen. Méltán nevezte ezt a parlamenti tárgyalást Révai József a Magyar Dolgozók Pártjának köz­ponti napilapjában, a Szabad Nép­ben, az új Függetlenségi Front szü­letésnapján. És ezért mondotta Rajk László belügyminiszter Tiszakóródon, hogy meg kell szüntetni a pártoskodást, a demokratikus pártok között a céltalan versenyt Azért hangsú­lyozta Rajk László, hogy minél sürgősebben létre kell hozni vala­mennyi demokratikus és hazafias erők nagy közös egységes szövetsé­gét, az új magyar Függetlenségi Frontot. Ezért mondotta később ugyanezen a gyűlésen a magyar köztársaság elnöke, hogy ennek a frontnak a megszilárdítása azt je­lenti: el kell távolítanunk az útból az építést akadályozó minden té­nyezőt és megsokszorozzuk azok­nak az erőit, akik építeni akarnak. Ha az iskolatörvény parlamenti tárgyalása az új Függetlenségi Front születésnapja volt, akkor Péter Pál az első vizsgája. Az új kenyér ünnepén már nem­ négy szónok beszélt ugyanarról az emelvényről, mint a régi Függet­lenségi Frontban, a koalícióban szo­kás volt, hogy azután a szép sza­vak elhangzásának másnapján a Független Kisgazda Párt szónoka, vagy a jobboldali szociádemokrata megpróbálja az ellenkezőjét csinál­ni annak, amit a dobogón ígért. Nem rajtuk múlott, hogy sötét terveik nem sikerültek. Azoknak a kommu­nista, baloldali szociáldemokrata, kisgazda és parasztpárti vezetőknek és tömegeiknek az érdeme ez, akik úgy cselekedtek, mint a népgyűlési emelvényen mondták és hallották. Idén Péter Pálkor már egy szó­nok képviselte a három demokra­tikus pártot, a Magyar Dolgozók Pártját, a Nemzeti Paraszt Pártot és a Független Kisgazda Pártot. És ez az egy szónok tényleg a három párt nevében beszélt, az új Függet­lenségi Front nevében. Ez már nem laza koalíció többé, hanem a dolgo­zó nép egyre szorosabbra fonódó frontja. A front tehát megszületett, sőt letette az első vizsgáját. Helyes len­ne­­ha minél előbb megkapná új szervezeti formáit. Hatalmas orga­nikus tömegmozgalma lenne azok­nak az erőknek, amelyek együtt akarják építeni a dolgozó magyarok szebb jövendőjét. DSFTÖVF*?­FWYEK július 5. 7, 11, 14, 17-én 3 órai kezdettel 3

Next