Igaz Szó, 1964. július-december (9. évfolyam, 13-24. szám)
1964-07-01 / 13. szám
Lévai nem tehet semmiről. A szakasz nem felelt meg az élenjáró cím követelményeinek, de azért nem egy rajparancsnok felelős, még akkor sem, ha történetesen az ő raja hiúsította meg a szépen kigondolt terveket. Ezért így válaszoltam a tizedes kifakadására. — De ki mondta azt, hogy ön a felelős? Dolgoztak, megkísérelték, de most még nem sikerült, ősszel majd kiküszöbölik a csorbát. Ennyi történt és kész. — Ne vigasztaljon százados elvtárs — mondta bágyadt hangon a tizedes. — Úgy is tudom, hogy mi rontottuk el. Minden tantárgyból gyengébben vizsgáztunk, mint a többiek, a lövészetnél meg majdnem csődöt mondtunk. Nem érdemes itt semmit se csinálni... A rosszkedvű tizedessel nem jutottam előbbre, felkerestem a rajt. Szűcs József honvédnek, az „öreg” katonának tettem fel a kérdést: — Miért bolydult itt meg minden? A katona összeráncolta a homlokát. — Az isten se igazodik itt ki, annyit kárognak összevissza. Töltenék mindenkibe a tudományt, de ha nem megy olyan gyorsan. Én paraszt vagyok, úgy mondom, ahogyan nálunk az öregek mondják: nem jó a hirtelen nagy eső, mert a java víz elmegy, nem győzi meginni a föld. Csendes eső a jó, attól nyúlik a vetemény. — Türelmetlen? — kérdeztem nevet nem említve, de mindketten tudtuk, hogy a rajparancsnokról van, szó. — Nem mondhatnám — vágta rá Szűcs — vagyis eddig nem tapasztaltam. Csak ez a vizsga borította ki. Azt hitte kiváló lesz a raj és semmi