Igaz Szó, 1976. július-december (21. évfolyam, 13-24. szám)

1976-07-01 / 13. szám

Az alegység parancs­noki kabinjában a he­lyükön ültek a kézikö­vetők. Várták a folyta­tást. Nánási Antal hon­véd a mellén összefont karokkal nézte a jelek nélküli, fénytelen kép­ernyőt. Élete első éleslö­vészetére készült. Alig néhány hónapja öltötte magára az egyenruhát, a parancsnok mégis őrá bízta az egyik fontos fel­adatot. Sokan csodál­koztak is ezen. Kicsit ő is meglepődött, de öröm­mel vállalta. Igaz, volt alapja ehhez a munká­hoz, hiszen üzemmérnö­ki szinten dolgozott elektromechanikus mű­szerek mellett. De azért akadt még itt is tanul­­nivaló. És ő tanult. Há­rom hónap alatt min­dent megtudott, amit erről a készülékről egy kiváló kezelőnek tudnia kell. Még osztályos vizs­gát sem tett, de már mesterfokon dolgozik. — Jó szem kell ide, meg éber figyelés — mondta szerényen Ná­nási honvéd. — A ké­szülék kezelése egyéb­ként nem nehéz s ha hiba keletkezik, vannak javító szakemberek. Az én dolgom a cél pontos követése. Sok jó kézikö­vető van az alegységnél. Az idősebbek különösen kifinomultan végzik ezt a munkát. Sokat tanul­tam tőlük. Hogy most én ülök itt, nem külö­nös érdem. Azt hiszem, egy fiatalt is bevetettek, hogy legyen aki el­mondja az újoncoknak, hogy is néz ki egy éles­lövészet. Megszólalt a riasztó­­csengő. A kabinban mindenki a helyére lé­pett. A műszerek egyre erősödő zúgással mű­ködni kezdtek. Kiléptem a kabinból, mögöttem becsapódott az ajtó. Bent megkezdődött az újabb gyakorlás ... öt perc sem telt el, gépek húztak el földkö­zelben. Eszembe jutott az egyik lokátoros aggó­dása: „A földközeli cé­lokkal so­k bajunk lesz, de azt hiszem, elkapjuk valamennyit.” Arra gon­dolta­m, vajon látja-e a képernyőn most eze­ket a homokbuckákhoz olyan közel átviharzó nagy sebességű gépeket? Aztán percek múltán a tiszta kék égbolton is csak pontoknak tűnő gé­pek húztak át. Sejtetni HARCBAN A LÉG­VÉDELEM 7. „A célt megsemmisítettem.

Next