Igaz Szó, 1976. július-december (21. évfolyam, 13-24. szám)
1976-07-01 / 13. szám
Az alegység parancsnoki kabinjában a helyükön ültek a kézikövetők. Várták a folytatást. Nánási Antal honvéd a mellén összefont karokkal nézte a jelek nélküli, fénytelen képernyőt. Élete első éleslövészetére készült. Alig néhány hónapja öltötte magára az egyenruhát, a parancsnok mégis őrá bízta az egyik fontos feladatot. Sokan csodálkoztak is ezen. Kicsit ő is meglepődött, de örömmel vállalta. Igaz, volt alapja ehhez a munkához, hiszen üzemmérnöki szinten dolgozott elektromechanikus műszerek mellett. De azért akadt még itt is tanulnivaló. És ő tanult. Három hónap alatt mindent megtudott, amit erről a készülékről egy kiváló kezelőnek tudnia kell. Még osztályos vizsgát sem tett, de már mesterfokon dolgozik. — Jó szem kell ide, meg éber figyelés — mondta szerényen Nánási honvéd. — A készülék kezelése egyébként nem nehéz s ha hiba keletkezik, vannak javító szakemberek. Az én dolgom a cél pontos követése. Sok jó kézikövető van az alegységnél. Az idősebbek különösen kifinomultan végzik ezt a munkát. Sokat tanultam tőlük. Hogy most én ülök itt, nem különös érdem. Azt hiszem, egy fiatalt is bevetettek, hogy legyen aki elmondja az újoncoknak, hogy is néz ki egy éleslövészet. Megszólalt a riasztócsengő. A kabinban mindenki a helyére lépett. A műszerek egyre erősödő zúgással működni kezdtek. Kiléptem a kabinból, mögöttem becsapódott az ajtó. Bent megkezdődött az újabb gyakorlás ... öt perc sem telt el, gépek húztak el földközelben. Eszembe jutott az egyik lokátoros aggódása: „A földközeli célokkal sok bajunk lesz, de azt hiszem, elkapjuk valamennyit.” Arra gondoltam, vajon látja-e a képernyőn most ezeket a homokbuckákhoz olyan közel átviharzó nagy sebességű gépeket? Aztán percek múltán a tiszta kék égbolton is csak pontoknak tűnő gépek húztak át. Sejtetni HARCBAN A LÉGVÉDELEM 7. „A célt megsemmisítettem.